A századforduló táján jöttek rá, hogy a rendkívül gyorsan kopó tömörgumi helyett köpenyt és tömlőt kell készíteni, mert sokkal tartósabb. A Michelin testvérek 1901-ben a Párizs-Bordeux-Párizs útvonalon még 150 kilométerenként voltak kénytelenek gumiabroncsot cserélni. Ekkor jöttek rá Michelinék, milyen fontos a gépkocsiknak és a motorizációnak a megfelelő gumiabroncs.
Nekik is köszönhető, hogy ma már egy közönséges
személygépkocsi abroncs is több tízezer kilométeres használatot bír
ki. Egy kamiongumi pedig újra futózással akár egymillió kilométeres
futásteljesítményre is képes.
Ma már hatalmas üzlet a gumiabroncs. A világon
450 kisebb-nagyobb cég foglalkozik a gyártásával. Évente
egymilliárd gumiabroncs készül, és hatszázezer ember dolgozik ebben
az iparágban. A piac forgalma eléri a 70 milliárd dollárt,
Magyarország teljes nemzeti össztermékének másfélszeresét.
Igazán megérdemelte tehát a gumiabroncs, hogy
végre beköltözhessen a budapesti Közlekedési Múzeumba. A Michelin
támogatásával
három évig lesz látható a kiállítás, mely 2000. október
17-én nyílt, és a gumiabroncs történetét ismerteti meg az
érdeklődőkkel. A pillanatnyilag száz négyzetméteres kiállítási
terület három év alatt a két és félszeresére bővül, és a rendezők
ígérete szerint a tartalom is folyamatosan változik. Azt tervezik a
muzeológusok, hogy félévente alakítanak a bemutatón.
Katona András a Közlekedési Múzeum főigazgatója elmondta, a hazai fiatalok technikatörténeti ismeretei meglehetősen hézagosak, s talán ez a kiállítás segít fölkelteni az érdeklődésüket. A tárgyak jelentős hányada a Michelin gyüjteményéből való. Megtekinthető az első cserélhető kerékpár abroncs, száz éves pneumatikus köpenyek, de a tárlókban elhelyezték a legkorszerűbb kerékpár, motorkerékpár, defektmentes személygépkocsi, versenyautó, repülőgép és űrsikló-abroncsokat is. Érdekesség még az 1920-as évekből származó teherautó abroncs, vagy a II. világháborús gumihiány idején kifejlesztett rugós, tömlő nélküli hadikerék.