Kiállítás tárgyak nélkül

2008.05.17. 15:06

Az idei Automobil 2008 kiállítás látogatói egy kicsúcsosodó belviszályba csöppentek. A Hungexpo és a magyar importőrök évek óta romló viszonya idén tetőzött: két márka kivétlével a hivatalos forgalmazók távol maradtak Magyarország országos szintű autós szakvásárától.

Cikkünk az idei, jelenleg is zajló kiállításról itt olvasható .

A látogatók értetlen arca és a nagy nehezen megtöltött csarnokok mindent elmondanak: meg nem oldott problémák húzódnak a hazai kiállítás-szervezés mögött. A két vezető közlekedési szakvásár, a Budapest Motor Kiállítás és az Automobil 2008 sorsa kétesélyes. Már a motoroknál is rezgett a léc, a szakma egy része fontolgatta a bojkottot. Akkor a rendezvény többé-kevésbé sikeresen lezajlott, ám most borult a bili: csupán a FIAT és a TATA jelent meg importőri kiállítóként, rajtuk kívül csupán 15 márkakereskedő tölti meg a csarnokot. Teherautókkal és amerikai nagyvasakkal sajnos nem lehet palástolni a problémákat, a rendezvény szakmaisága nem csak, hogy megkérdőjelezhető, hanem a csalódott látogatók szerint egyenesen megalázó.

A főváros közepén épült csarnokok ellentmondanak az európai gyakorlatnak. Ennél fogva a Hungexpóhoz még átlagos hétköznapon sem lehet akadálymentesen bejutni, bármelyik közepesen népszerű kiállításkor órás dugók alakulnak ki. A kapukig eljutva csupán a kínzó helyhiánnyal szembesülünk: araszolnak az autók, családapák izzadnak, a bömbölő gyerekeket csitítva fogadják meg, hogy soha többé. Ennek ellenére a Hungexpo által kiadott statisztika évente látogatói csúcsról ír – vagy ennyire feledékeny a magyar, vagy a számokkal nincs valami rendben. A minden évben súlyosodó forgalmi helyzet ellenére a jövőbe nézve sincs terv arra, hogy egy városszéli, megközelíthető ponton épüljön újra Magyarország vásárközpontja.

Nem csak a mezei látogatókat sújtja a megközelítés gondja: a kiállítók visszakézből is kapnak egyet a Hungexpotól. Egyik legfőbb gondjuk, hogy a behajtásra váró teherkocsik másfél órára mehetnek be, tízezer forintos letét ellenében. A gyakran külföldről érkező kiállítási tárgyak csak "hétésféltonnásban" jöhetnek, az ennél nagyobb teherbírású járműveknek esélyük sincs bejutni. A csarnokoknál történő kirakodás gyakran a benti torlódás miatt lehetetlen, nem ritka látvány, amikor egyik kiállító a másik kocsiját pakolja, csak, hogy mihamarabb a sajátjához férhessen. Ennek ellenére normális játék, hogy a teherautó "köröz", vagyis a kapun ki-be jár, hogy a tízezres letétet ne bukja el, miközben tovább füstöl és fokozza az amúgy is rossz helyzetet. A külföldről érkező sofőrök természetesen nem értik a sáp okát, nekik a legritkább esetben képes valaki elmagyarázni, hogy mi zajlik ott.

Egészen elvetemült ötletek is felmerültek már a Hungexpo részéről. A beszállítást korlátozták volna egy cég autóira, ám ebben az esetben legalább belátták: a folyamatos átrakodás csak újabb tarkólövése lenne a logisztikának. A lerakodás monopóliumából viszont nem engednek, villástargonca csupán az expósoktól vehető igénybe. Ennek nem is turbózott anyagi vonzata a legfájóbb, a kiállítók panaszai itt is a rendelkezésre álló időt kifogásolják: a rakodókra várakozva kevés a letéti idő szabta kilencven perc.

A bérleti díjak igazodnak a Hungexpo monopolhelyzetéhez: a 9-20 ezres négyzetméterenkénti bérleti díj közép-európai térségünk egyik legmagasabbja. Ha valaki nem tagja a Magyar Gépjárműimportőrök Egyesületének (MGE), akkor alapból magasabb költséggel számolhat: egy kisebb cég esetében az éves marketingkeret tetemes hányada átcsurgatható a Hungexpo kasszájába. Természetesen befizetéskor is csupán díjköteles parkoló áll a kedves ügyfél részére: fizess még, még, még_

Ez az elv érvényesül a rakodóknál, a takarítóknál és a világításnál is. Bevett gyakorlat, hogy a Hungexpo takarítószemélyzetét szakmai hiányosságok miatt nem is engedik a kiállítási tárgyak közelébe, ennek ellenére a ceruza nagyon vastagon fog, mikor a költségeket írják. Ugyanaz vonatkozik a reflektorok és egyéb villanyfogyasztók díjára: az elfogyasztott árammennyiség esetében sokaknak nem ugyanaz a matek, mint a számlázásnak.

A kiállítás szervezői ugyan évről évre megpróbálnak valamit tenni, de a szakma hangjai szerint sem a helyszín, sem a hozzáállás nem engedi meg, hogy szimbiózisban létezhessen vásárváros és az azt megtölteni vágyók. Idén először összeültek a gépjárműimportőrök, és feltartották középső ujjukat. Ennek eredménye a mostani szituáció. A két oldal csatájának igazi vesztese a látogató, aki megveszi a jegyet. Neki nincs kitéve óriásposzter, ami figyelmeztetné, hogy az ország vásárkultúrájának szégyene zajlik odabenn.

Pákozdi József, az Automobil 2008 sajtómenedzsere részben a hazai piac visszaesésének tudja be a kialakult helyzetet. Elmondása szerint szolgáltatásaikkal folyamatosan próbálják követni az igényeket. Fájlalja, hogy az Autógyártók Nemzetközi Szövetsége (OICA), akikhez a szakvásárok naptári menetrendjének meghatározása is tartozik, több mint fél évvel csúsztatta hátra a magyarországi dátumot. Ez mindenképpen csökkentette az Automobil 2008 vonzerejét. Ahogy a telefoninterjú során elhangzott, ez is a negatív helyzet egyik okozója. A távol maradottak véleményét tükröző kifogásainkra választ nem kaptunk – "konkrét cáfolatokkal, ha megengedi, nem élnék" – beszélgetésünk sajnos nem mutatott kiutat az ellentmondásos helyzetből.

Hiába a Hungexpo részéről a felújítás és a bővítés, a feltűnően magyar mentalitású kiállítás-szervezés és az Albertisai út nyűgje elfeledteti az összes igyekezetet. Ha hallgatunk a távol maradottak panaszára, akkor Magyarország vásárvárosának jövője az emberi, gazdasági és földrajzi tényezőn múlik. Ők égbe köpnék a buldózerek füstpamacsait – pusztítás nélkül nincs újjászületés – és egy új, jól megközelíthető helyen húznák fel nemzeti kiállítóterünk.