JF raliszakíró kevéssel is beéri, mint mindig
Anyukám mondta néhány éve, hogy nem tud nekem ajándékot venni, mert amit szeretnék, azt úgyis mindig megveszem magamnak. Így aztán nincs mese, vagy el kell árulnom, hogy most mit vennék magamnak, vagy olyat kell választanom, amit nem is szeretnék. Nem mondom meg, hogy a listámon melyik-melyik.
Hosszas böngészés után három dolog maradt, amit most közhírré kívánok dobolni. Sorrend nincs köztük, mindegyik dobogós helyezést ért el, pontverseny pedig nincs.
A fordulatszámmérő , ilyenre mindenkinek szüksége van. Bár mindegyik autómban van gyárilag, ez akkor is kell, mert egyrészt van még hely a műszerfal tetején, másrész lehet állítani a világítás színét. Így aztán nemcsak a hangulatomhoz állíthatom, hanem az aktuális adrenalinszintemhez is. És még shift-light is van hozzá. Pazar.
Következő a sportgyertya . Egyszer nyertem egy játékon hat ilyet, mert a V6-os autóm adatait adtam meg a jelentkezési lapon. Kissé morcosan mondták - a nyereményt felajánló cég képviselői - a nyeremény átadásakor, hogy milyen szerencsés vagyok... Én mondtam nekik, hogy inkább ők a szerencsések, hogy nem Twin Spark-motoros az Alfám, mert akkor nyolcat kéne adniuk. Így aztán most kérek ebből tizennégy darabot. Egyszer hatot, és kétszer négyet. Így senki sem sértődik meg a garázsban.
Végül jöjjön a saját kényelmem, és az indításkapcsoló . Annyira unalmas már a kulcsot tartani, míg beindul a verda, hogy már csak ebben látom a megoldást. Régen a 123-as 240D Mercimben egészen pontosan 4:38-ig tartott az izzítás folyamata. Onnan tudom ilyen pontosan, hogy a hatalmas óra pont az orrom előtt volt a műszerfalon.
Ja, és ennyi ideig kellett bal kézzel húzva tartani az izzító kapcsolót, majd a kis hurkos lámpa kialvása után még erősebben meghúzni, mert ez volt az önindító kapcsolója is. Néhány hónap alatt a bal karom vastagsága vetekedett a comboméval. Így ezt a nyomógombot csak a jobb kezem ügyébe szerelhetem majd, nehogy kárt tegyek benne a ballal.
Kedves Jézuska! Nem kérek díszcsomagolást, mert nincs időm kibontani a cuccokat. Lehet egy dologból többet is, hogy a haveroknak is legyen mit adnom. Köszike.
Gyulavitéz tudja, hogy úgyse kap semmit
Egyáltalán nem vagyok biztos, hogy jó voltam az elmúlt évben, de úgyse kérnék Tőled semmi különöset. Nem kell sem a tuning, sem a csicsa, nem akarom, hogy a kocsim szebb, gyorsabb vagy kényelmesebb legyen. Nekem pont megfelel így, ahogy van, és megelégedek annyival, hogy megígéred, jövőre is lesz mindig annyi pénz a zsebemben, hogy tovább fizethessem a részleteket, és nagyon vigyázol rám, nehogy összetörjem.
Persze ha nagyon tele vagy, egy Honda S 2000-t és egy Mitsubishi Outlander Turbót hozzámvághatsz, de csak ha a biztosítást is te fedezed. Igazából már annak is örülnék, ha kapnék egy S 2000-t tesztelni egy hétre, ez ugyanis eddig kimaradt. Komolyra fordítva a szót, idén tényleg nem kérek semmit, de jövő karácsonyra egy komolyabb hifit örömmel elfogadok tőled. Szervusz, üdvözöllek! Gyulavitéz Télen Nyáron.
Nínó Karotta ügyvezető levele a Jézuskához
Radar- és lézerdetektor okvetlenül kell. Ez állítólag egy
zászlóshajó, ami nyomasztó kifejezés, de legalább sokat ígér. Én olyan
ember vagyok,
aki sorsszerűen belehajt minden olyan traffipaxba, ami éjjel
1-kor, nyolcsávos úton mér, a direkt ottfelejtett 40-es tábla
mögött. Sőt, a lakott területen átvezető országos főutakon is
előszeretettel ámokfutok 62 km/h-val, erről papírom is van. És nem
szeretnék többet.
Ha jól értem, akkor ez feltölti az akksit és felfújja a kereket. Nem is értem, hogyan élhettem eddig nélküle . Ahol több autó van, és némelyiket az esőtől is óvják, ott gyakori a lemerült akku és a leeresztő kerék. Már csak a járványszerűen szétrohadó-eltörő kipufogóim ellen kéne valami.
Egy háromajtós, sötétített Terranóból nem nagyon lehet kilátni, pedig a vonóhoroggal és a kívül hordott pótkerékkel rettentő pusztításra képes. Egy jó kis tolatóradarral csomó betétlapot spórolhat az ember, vagy annak a csaja. Szerintem a 4 szenzoros kivitel bőven elég, aki az első sarkokat se érzi, az gyalogolni is csak kísérővel merjen.
Winkler Róbert főszerkesztő levele a Jézuskához
Esküszöm, csak a nagy szellemek találkoztak, nem a Karottától loptam az ötletet. A helyzet az, hogy a Nivánál kevésbé fordulékony autóval még nem találkoztam, és ha épp egy kirakat előtt parkolok, a tükörkép alapján azért viszonylag könnyen megy a manőver. Egyébként túl nagy helyet hagynék, mert mégis ízléstelen Nivával lezúzni egy bármit, és túlzott óvatosságból három sarokkal távolabb parkolni. Úgyhogy jöhet egy parkolóradar .
Radardetektor a Nivába is jó lenne, mert a kilométeróra gyanúsan magas értékeket mutat. Tehát - óra szerint - bármikor gyorshajthatok, de mi van, ha mégis igazak ezek az irreálisan magas számok, és tényleg megy az autó, mint a rakéta? A radardetektor pedig nyáron mehetne a Mazdába, aminek jól mér a műszere, viszont néha elveszti a fejét, és gyorsabban megy a megengedettnél.
A Niva belső világítását sziszifuszi munkával és komplett kábelcserével sikerült helyreállítani. Ha nagyon szigorú akarnék lenni a gyártóhoz, azt mondanám, felesleges volt: ez nem világítás, ez két kis szentjánosbogár a B-oszlopon. Kedves Jézus! Nagyon örülnék ennek az ízléses, Koponya Blue szettnek!
És végül... BÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚ! Tudnék mit kezdeni ezzel az ökörharsonával! Megfigyeltem, hogy motorozáskor is hatásosabb egy dupla sziréna, mint az eredeti duda. A Nivámban sziréna már van, azzal szépen, barátságosan tudok puttyogtatni, ha valaki nem veszi észre, hogy zöldre váltott a lámpa, én viszont nem akarom megijeszteni a gyári kétszólamú Ladadudával, mert még lefullad, és várhatok a következő zöldig. Úgy érzem, az ökörharsona nagyban színesítené közúti kommunikációmat.
