Mit hozzon a?

2007.12.18. 01:27

Gyulavitéz

Bármilyen furcsán hangzik is, nem vagyok igazi autóbuzi. Nem mosom le a kocsimat hetente, nem cicomázom fel mindenfélével, nem tuningolom; nem akarom, hogy szebb-jobb legyen, én így szeretem, ahogy van. Éppen ezért az angyalkáktól nem autós cuccot kérek, hanem valamit, amire nekem van szükségem az autózáshoz. Körülbelül egy éve derült ki, hogy erősen elhasználódtam, és ha nem vigyázok, porckorongsérvem lesz. Azóta nem emelek, gyógytornázom, ülni pedig csak térdeplőszéken vagy deréktámasszal ülök. Természetesen van már deréktámaszom, de nem ilyen klassz .

Másra momentán nincs szükségem. Az Integrába egyébként sincs értelme bólogatós kutyát , ventilátort , miegyebet venni, mert csak vetődne egyik oldalról a másikra. Akkor már sokkal jobban örülnék egy-két pucér nőcis matricának . Nem esik le, és hát a jó csajokból sosem elég.

Jermann Kálmán, újságíró

Ha valamire szükségem lehet az egykori fényes flotta (Mitsubishi Sapporo, Renault Nevada, Saab 9000) írmagjaként megmaradt svéd autóhoz, az csakis egy jó hangszórószett . Amíg ki nem szerelte valaki (átkom sírig üldözi), gyári CD-s rádiót (1995!) szolgáltak a mára megfakult hangú, beszakadt dómú sugárzók. Bár egy gagyi mp3-as Grundigot vettem két éve, még az is többet tudna normális hangsugárzókkal ennél a rekedt hörgésnél. Leértékelés a kereskedelem szíve-vére, most kell lecsapni rá.

Felmerült viszont a lassan porladó Sapporo esetleges újraélesztése. Ehhez elsősorban egy értő kezű lakatosmester kell, aki a küszöbcseréket elvégzi. Amíg ilyen szolgáltatást nem kínál a TC-áruház, felkészülök ezzel a klímatisztító permettel a majdani szép napokra, amikor ismét finoman suhan a Mitsubishi, langyos belterét kínálva a forró nyárban. Természetesen nem fogom elhanyagolni, mint eddig, és hogy ne ígéret legyen, már most megveszem ezt a szarvasbőr mosókesztyűt . Ha mégis tolódna a felújítási projekt, keresünk neki más munkát, mondjuk a sarokkádban kezdett kölcsönös kényeztetést.

Kari, újságíró

Mindig kell egy ilyen a háznál, meg az autónál is. És láttam már nyáron jegesmedvét, így tuti, hogy nemcsak a mostani hűvös időkben jön majd jól. Főleg mióta tudjuk , hogy az aksik nem is télen mennek tönkre, hanem nyáron a melegben. De csak télen derül ki, hogy a nyárba belepusztultak. Szóval kell.

Általában napközben merül le a telefonom. Persze mivel este még működik, kikapcsolni nem szoktam, így reggelre-délelőttre merül le. Vagyis ekkor veszem észre, és naná, hogy a szivargyújtó-töltőm a másik kocsiban maradt. Vagy valamelyik tesztautóban felejtettem. Nem győzöm vásárolni, és elhagyni őket. Ezzel viszont megoldódik a helyzet, mert annyira nehéz, hogy tuti nem veszítem el, és elég a hálózati töltőt a telefonra ragasztani, hogy bárhol, bármikor tölthessem. 220 V-os konnektor mindenhol van, most már a kocsimban is lesz.

Rácz Tamás, felelős szerkesztő

Hozzánk kicsit korán jött a Jézuska: pár napja gurította be az udvarunkon álló hatalmas fenyők alá az idei év legnagyobb ajándékát, egy tízéves dízel Chrysler Grand Voyagert (ígérem, hamarosan bővebben beszámolok a részletekről). Nem vagyok telhetetlen, ezek után már kis ajándékokkal is megelégszem majd a szobai fenyő alatt. A hatalmas tojást a hétköznapokon főleg feleségem fogja majd használni, gyerekeket cipelve vele szerte a világban. Így hát nem ártana bele egy tolatóradar , mellyel megóvhatnánk mind ami autónk, mind a kertkapu, mind mások autóinak testi épségét.

A nagy kocsival terveink szerint nagy túrákat szervezünk majd, ha megjön a jó idő, de olyan helyekre ám, ahol biciklizni lehet. Kétszemélyes gyerekutánfutót már hozott egy korábbi évjáratú Jézus, a szülői bicajok is bírják még, csak egy dolog hiányzik a kirándulásokhoz: a tetőcsomagtartóra rögzíthető biciklitartó. Illetve dehogy egy, kettő.

Hajlamos vagyok lazán értelmezni a sportos életmódot, így egy nyári kerékpártúrába nekem bőven belefér egy-egy sör az útba ejtett falvak kocsmáiban. Na de honnan tudjam, hogy kiizzadtam-e már azt a pár ezreléket, mire visszaérünk a kocsihoz? Honnan tudjam, hogy tényleg muszáj-e átadni a bal egyet Anyának? Hát ez a remek kis kütyü, ez a kulcstartós alkoholszonda majd megmondja!

Winkler Róbert, főszerkesztő

Deréktámasz! Senki nem dob hátast, aki még nem próbált ilyesmit, de százszor többet ér, mint egy úgynevezett vicces, vagy névre szóló ajándék, amin mindenki jót derül a fa alatt, aztán mehet a lomtárba. Igen, igen, egy jó kis deréktámasz; még autó se kell hozzá. És mindezt (már úgy értem, örömszerzést, hosszútávú használhatóságot és jelentősen javult életminőségű ajándékozottat) megkapni 3000 forint alatt, ez mindenképpen bombaüzlet.

A nővérem régi álma, hogy kibeszélje magából a dolgokat. Például egy kiélezett forgalmi helyzetben. Természetesen nem anyázni akar, vagy egyebet, inkább az Úr hangjaként menedzselni egy reménytelen szituációt, mondjuk amikor egy jobbkezes kereszteződésben a kölcsönös udvariaskodás kezd unalmas lenni, és senki nem mer elindulni. A nővérem nagyszerű menedzser, úgyhogy merek is venni neki ilyet, persze előbb felhívom Autóhifis Tamást, meg merjem-e venni, mert kibeszélő esetén ezt az árat kissé keveslem. Kérem, ne hívják fel a nővérem figyelmét erre a bekezdésre, mert karácsonykor első a szeretet, de a fontossági sorrendben szorosan utána következik a meglepetés.