Oknyomozó riporterünk legkeményebb bevetésére indult. Már a portán mindent tudnak: "aha, maga jött az Indextől". Nem merek pontosítani, látom rajtuk, nem lesz ellenükre, ha véletlenül ki kell majd dobni.
Két és fél millió személygépkocsit érint a gépjárműadó változása. Kis számban nyertesei is lesznek az új rendszernek. De az átlagéletkor csökkenésével és a teljesítmény növekedésével bele van kódolva a mostani súlyadóhoz képest a terhek drasztikus növekedése. Ezért foglalkozunk harmadszor is a témával.
Érdekes, de se motozás, se fémdetektoros kapu. Bent végeláthatatlan folyosók, halkan surranó titkárnők, az idegen láttán enyhe rosszallást mutató hivatalnokok. Aztán egy fiatal, jóindulatú helyettes sajtófőnök (Dr. Kőszegi Márk), aki egyből felajánlja a tegeződést. Kár, hogy ennyire elbeszéltünk egymás mellett, így klasszikus interjú helyett a fontosabb részleteket közöljük.
"A négymilliárd nem abból van, hogy négymilliárdot akart ebből valaki kivenni, hanem ez a rendszer behozta a négymilliárd pluszt"
Kerestük a kapcsolatot a Pénzügyminisztériummal előző írásunk megjelenése előtt is. Az első levélre érkezett is válasz, de ahogy ettől vérszemet kapva kissé provokatívabb hangot ütöttünk meg, hirtelen elnémult a kérdezett. Nem telt el több pár óránál a cikk megjelenése után, és hirtelen fontos lett a véleménynyilvánítás a minisztérium irányából. A fő sérelem a hazugozás; nem csodálom, kényes téma ez manapság.
De kezdjük korábbról. A köznyelvben súlyadóként ismert gépjárműadó megszületése pillanatától a legaljasabb adónemek közé tartozott. Ellenszolgáltatás nélküli elvonás, ugyanis nincs tényleges lehetőség a befolyt összegek elköltésének ellenőrzésére. Hogy mégis neve legyen a gyereknek, a helyi önkormányzatoknak kellett (volna) a kezelésükbe tartozó utak karbantartására fordítaniuk. Így máris van némi logikus színezete a dolognak: a nehezebb gépjármű jobban rongálja a burkolatot, vagyis fizessen többet.
Csakhogy a törvényalkotók mélységes döbbenetére a technika dinamikusan fejlődik. Egy mai átlagos, 1,4 literes benzinmotoros gépjármű 90 lóerős, a 10 évvel ezelőtti 60 másfélszerese. Növekedett ugyan a súlyuk is, de jóval kisebb arányban, nagyjából 20-25 százalékkal. És miért érné be ezzel az automatikus bevételnövekedéssel az állam, ha van mód csinos növekmény elérésére, ráadásul az igazságos Mátyás köntösét felöltve?
A súlyadó rendszerének felváltását nem mi, az autósok kezdeményeztük. Mi tétlenül tűrjük , bármit is hoz a következő adóév. Rég belenyugodtunk, hogy kis autó = kis sarc, nagy autó = nagy sarc. Persze, akadnak (a szúrós szemű állam szerint) ügyeskedők, markukba röhögők, akik bikaerős motorral szerelt kis nyehenyócákkal járnak. És vannak amatőrök, kiknek 16 mázsás autójában 60-70 lóerős dízelmotor csühög. De a teljesítmény és a tömeg alapvetően párhuzamot képez.
Tehát ekkor megjelenik a színen a Méltányos Állam, és (nem nélkülözve a populizmust) azt mondja, tegyük értékalapúvá az adózást, mégse fizessen már a zöldséges az öreg csotrogányára kétszer annyit, mint a yuppie a divatos utcai sportkocsijára. Ez így van rendjén, azért általában a jövedelem és a megvásárolt autó teljesítménye összetartozik. Ráadásul a Méltányos Állam nagylelkű is, azt mondja, nézzük meg a jelenlegi járműparkot, és igazítsuk hozzá a rendszert. 2007-től alig négymilliárd forint többletet remélnek tőle, ami szinte elenyésző a bő 50 milliárdos idei tervezethez képest. ( "A négymilliárd nem abból van, hogy négymilliárdot akart ebből valaki kivenni, hanem ez a rendszer behozta a négymilliárd pluszt" - istenem, micsoda szerencsés véletlen.)
