(Újabb) ellentmondás a rendszerben
Különösen vicces a magyarázat a motorkerékpárok és a buszok, teherautók esetében. Azt firtattam, miért nincs mondjuk egy felező tétel a motorokra, amikor 5-10-szeres számokat látunk az ideihez viszonyítva. Á, nem lehet eltérni az egységes rendszertől, jött a válasz. De akkor miért marad a buszoknál és a tehergépjárműveknél a mostani? Hát azért, mert a pótkocsik akkor nem fizetnének. Muhaha. Sokkal egyszerűbb a válasz. Ott azért marad minden a régiben, mert úgy a jobb. (Vagyis mégis emelkedik a tarifa, mert eltörlik a kisebb károsanyag-kibocsátású gépekre járó kedvezményt. Tehát a zsukos fuvaros megint jól jár - neki nem változik.)
E járművek teljesítmény-tömeg aránya sokkal kisebb a személygépkocsikénál. Ráadásul a teherautóknál az önsúlyt a megengedett raksúly 50 százalékával megnövelve veszik az adó alapjának. Mintha mindig legalább félig megrakva közlekednének, vagy mondjuk az üres visszfuvar előtt épp teljes terheléssel közlekedtek volna odafelé. Erre is kaptam logikus indoklást: ha átállnának a teljesítményalapú rendszerre, abból a szegmensből jelentős kiesésre kellene számítani. Én ezt is értem, de akkor ott nem igazságtalan, hogy a Barkasszal küszködő vidéki kisfuvaros ugyanannyit fizet, mint a létravázas terepjárójával adót csaló spóroló vállalkozó?
Szóval bátran lehetne még egy kategóriát, a motorosokét felállítani. Azért hozzáteszem, Önök, kedves olvasók, a hozzászólások alapján általában úgy vélik (megegyezően a PM álláspontjával), hogy a motorozás luxus, fizessenek csak a dúsgazdagok, ha telik nekik erre. Persze gyanítom, akik ezt mondják, véletlenül sem rendelkeznek adóköteles motorral.
"És amikor beszélgetünk, ilyen növekmény, olyan növekmény..."
Csodás táblázatokat kaptam a magyarországi autóállományról. És itt veszítettük el a kommunikáció fonalát a helyettes sajtófőnök úrral. Ugyanis én azt mondom, az állam lehet együttérző, de a harácsolás a génjeiben van. Mert mi hibádzik az indoklásban? (Még egyszer idézem a törvény indoklását: "az átlagos életkorú és hajtómotor teljesítményű (11 év, 40-50 kW), illetve az állományban legmagasabb arányt képviselő gépjárműcsoporton (8 éves, 50 kW-os) belüli gépkocsik utáni teherszint nem változik vagy valamelyest csökken."). Az, hogy az automatikus növekedés már nem a súlygyarapodástól, hanem az annál jóval nagyobb arányú teljesítményfelfutástól függ. Én elhiszem, hogy a nyilvántartás szerint az átlagéletkor 11 év, és az átlagos teljesítmény 40-50 kW. Ma. Jövőre - remélhetőleg - az átlagéletkor csökken, az átlagteljesítmény nő.
Azt mondja viszont az illetékes, hogy az autótulajdonos nemigen törődik ezzel az apró kiadási tétellel. "És amikor beszélgetünk, ilyen növekmény, olyan növekmény, és nem a Corvette-ről, mert az a másik szélsőség, akkor olyan tételekről beszélgetünk, hogy 12 hónapos intervallumra megnőtt az ő költsége 1-2 ezer forinttal." Halálos cinizmusuk ma is felkavar. "Mire lehet szabni a módosítást? Arra lehet szabni, ami ma minket körülvesz. Lehet csinálni olyat, hogy ebből a logikából kiindulva egy képzeletbeli, jövőbeli állapothoz szülök én majd törvényt. Mi következik ebből? Drasztikus bevételkiesés."
Nem, én azt mondom, hogy ha ilyen alapon adóztatunk, akkor tegyük úgy, hogy 1. az adótétel nem emelkedik, egy percentet sem, vagy ha jövőre és azután mégis, akkor csökkentsük a tarifát ( "ezen nem fog sírni senki, de hát én azt gondolom, nem az a feladata senkinek, hogy egy plusz bevételen aggódjon, amikor a másik oldalon nem egy érezhető teher."); 2. ismerjük be, hogy így akarunk kaszálni, mert intézkedéseink miatt ezekre a csapongó, Szlovákiára, ne adj' úristen, Ukrajnára kacsingató befektetőkre nem biztos, hogy számíthatunk. Most egy markát dörzsölő hivatalnoksereget látok magam előtt, akik előre boldogok a csinosan gyarapodó összeg láttán. És ne mondják nekem azt, hogy képtelenség előre látni a változás irányát. Ezért van a KSH, nem másért.
"Nem tudom elképzelni, hogy beindulna és logikázna azon, hogy őneki 13 ezer az éves adója az autóra vagy 15."
Még egy apró felvetés. Én azon ritka, kiveszőben lévő fajhoz tartozom, aki számon tartja kiadásait, és az elkövetkező időben számításba fogom venni ezt a tényezőt is. Egyszerű okom van rá: nem szeretem a semmire kiszórni a pénzt az ablakon. A benzin áráért megtehető kilométereket kapok. A biztosítás díjáért kisebb büntetést kockáztatok nagyobb könnyelműségemért. Egyáltalán, a fenntartás költsége nagyjából arányos a használattal. Kivéve a gépjárműadót. Azt akkor is fizetem, ha saját udvaromban áll egész évben az autóm. (Igen, tudom, a biztosítást is. De előfordulhat, hogy elereszt kézifék, és az elgurult jármű előbb átszakítja a kerítést, kidönt fél tucat szilvafát, felborítja a szomszéd IFÁ-ját, majd a falat átszakítva a nappaliban áll meg. Akkor jön a biztosító, és mellényzsebből fizet.)
Mivel nem tudok mást tenni, (ezután is) öreg vacakkal járok. Szerintem ezzel több kárt okozok a környezetünknek, az egészségünknek - ebből következőleg az államnak -, mint ha fiatalabb, kevésbé szennyező, kisebb fogyasztású járművem lenne. "Nem a gépjárműadó miatt fogsz úgy dönteni a vásárlás mellett, ahogy döntesz, és most nem terólad van szó (...) általában nem ez alapján fognak dönteni." De tényleg azt várják tőlem, hogy tudatosan adjak ki még többet a sokfelől sanyargatott jövedelmemből, egy szép, de számomra megfoghatatlan cél érdekében? Sokan lesznek még így. Nem szerencsés ezzel konzerválni a pusztuló autóparkunkat.
"Mi van kiírva a benzinkútra benzinárnak, az sokkal inkább zsebbevágó"
Készült már számos cikkünk az autósok terheit érintő témákban. Személy szerint azt szeretném, ha minél több felelősen döntő autós élne hazánkban. Ez az álláspont nemigen találkozik egyes érdekcsoportok rövid távú stratégiájával. Hogy is tudna lemondani egyetlen könnyelmű, autóját 10 éves (!) részletre megvásároló vevőről is az növekedés terhével megvert autókereskedő? Vagy miért ne adná 20 százalékos uzsorakamattal a bank a pénzt, amikor a vágy erősebb az ésszerűségnél? Miért ne lehetne a kötelező biztosítás annyi, amennyi, amikor ezrek élősködhetnek rajta, csalásból élve, a többi pénzén? A benzinárral, a biztosítással, az adókkal jelenleg semmit nem sem tudunk tenni. Csak ésszerűen fogyasztani. Mint a helyettes sajtófőnök úr, akinek sem szolgálati, sem saját autója nincs, és amíg az időjárás engedi, kerékpárral jár dolgozni. Példamutató magatartás. Igaz, az empátiát is nehezebb elvárni.
