Rántópad, vízfüggöny, vizesárok

Gerhard Berger forog a sírjában, pedig még meg sem halt. Amit a Népszava játékának nyertesei és az újságírók autóvezetés címén bemutattak, mindennek nevezhető, csak tapasztalt sofőrök rutinfejlesztő gyakorlatának nem.

A Népszava, a Peugeot Hungária és a Közlekedésbiztonsági Tanács közös, többfordulós játékának megfejtői közötti sorsolták ki a beutalókat a vezetéstechnikai centrumba. A játék KRESZ kérdésekből állt, a helyes válaszokat akár postán, akár e-mail-en benyújtók most bizonyíthatták, nemcsak elméletben, hanem a gyakorlatban is tisztában vannak az autóvezetéssel.

Mindjárt az első pár méter megtétele után az autó ráfut a speciális szerkezetre, amely a hátsó tengelyt jobbra, vagy balra rántja. A helyzet meleggé válik, a rendkívül csúszós, vizes, felületen kell megakadályozni a megperdülést. Az autóba ülést megelőző elméleti oktatáson átadták a megoldás kulcsát: amint kitör az autó hátulja, gázt el, kuplungot be, villámgyors ellenkormányzás, ha esetleg mégis megpördül, satu fék. Sokat segítettek.

Az asztal mellől könnyű vezényelni, mondhatnánk, de az oktató élőben is bemutatta. Hihetetlen, de nyílegyeneses haladt át az akadályon. Ez rajta kívül senkinek sem sikerült. Ja kérem, a rutin, meg az évek.

Voltak persze, akik sikerrel abszolválták a feladatot, volt némi csúszkálás jobbra-balra, de végül is tovább tudtak haladni. Sokan viszont csak pörögtek-forogtak (mint e sorok írója is J), mint az a bizonyos ledér nő a lavórban, de a biztonságosan kialakított széles, a szélein már száraz, érdes burkolatú pályán nem történhet baj.

Ezután jön a vízfal, mindjárt kétszer egymás után. Ez azt jelenti, hogy a talajból szökőkútszerűen lövell ki a víz, mintegy falként állva az autó útjába. Itt sem szabad megijedni, simán át kell haladni rajta, mintha ott sem lenne. Az, hogy semmit sem látni, ne zavarjon senkit, úgyis tudjuk, hogy nincs mögötte parkoló autó, zebrán átcsoszogó néni, vagy óvodáscsapat, mint ahogyan a valóságban előfordul.

Máris a körpályához értünk. A kör egyik fele szintén azt a bizonyos linóleumszerű anyagot tartalmazza, a másik fele viszont hétköznapi aszfalt. Persze folyamatosan locsolva. Így átélhető az érzés, amikor a jól tapadó út hirtelen naggyon csúszóssá válik. Ezt tetézi a pont szembe sütő nap, bár ezt nem direkt csinálták. Lehet a meglepetéstől keresztbefordulni, megperdülni, vagy simán áthaladni, de mindenképpen rögzíti a vezetőben a fokozott figyelem fontosságát.

Ezen is áthaladva a 12 cm mély, vízzel csurig töltött medencéhez érünk. Itt aztán nincs mese, padlógáz, erőteljes kormányfogás és kész. A végén következő éles jobb-bal kitérőre nem is kell fékezni, mert a víz ellenállása szinte állóra fékezi az autót. Már ha eljutunk idáig, ugyanis ha nem fogjuk erősen a kormányt és engedjük, hogy a víz vezessen helyettünk, könnyen kiugorhatunk a helyes útvonalról.

Ezután már csak a szlalom van hátra, ahol a bólyák választják el a csúszós és az érdes felületű utat. Először csúszós jobbra, érdes balra, majd fordítva. A sebesség helytelen megválasztása folytán sok bólya fejezte be pályafutását az autók padlólemezéhez tapadva.

Nem egyszerű feladat, és ezt kellett a versenyzőknek időre teljesíteni. Miután mindenki gyakorolt, jöhettek az időmérő futamok. Majd ebéd közben élőben meghallgattuk Ullmann Mónika legújabb lemezének néhány slágergyanús dalát. Majd eredményhirdetés, díjkiosztó stb.

Azoknak is érdemes volt a napot itt tölteni, akik nem kaptak értékes díjakat. Cserháti Vencel
: -Nagyon tanulságos ez a fajta vezetés. Mindenképpen jó ötletnek tartom, egy ilyen pálya működését. Szükség van arra, hogy biztonságos körülmények között, begyakoroljuk az előforduló szélsőséges helyzetek lereagálását. Az itt megszerzett tapasztalatok sokban elősegíthetik az utcai forgalom biztonságosabbá tételét.

Közben befutott néhány ismert rally versenyző is. A Peugeot képviseletében elejétől kezdve itt volt a többszörös abszolút bajnok Ifj.Tóth János, később csatlakozott Kesjár János és László Emil. Na meg az újságírók is most tesztelhették le a Peugeot Hungária által biztosított autókat.

Elsőként itt is az elméleti pályaismertetéssel kezdődött a dolog. Ennek keretében megtekinthettünk néhány videofelvételt. A BKV sofőrjei rendszeresen járnak ide csiszolni technikájukat. Néhány félresikerült megállási kísérletük mély nyomot hagyott bennük, és a videókat megtekintőkben is.

9%-os lejtő, csúszós út, viszonylag alacsony sebesség, és a fékút máris több száz méter, nem beszélve a keringőről, amit a buszok produkáltak. A pályacsúcs 1 és ¾-ed kör, ez nem kis teljesítmény a busztól, látványban pedig vetekszik a filmeken látott kaszkadőrmutatványokkal. Ilyen tapasztalatok birtokában biztosan megtanulja a vezető, mennyivel szabad esőben leereszkedni a Hegyalja úton.

Ami ezután következett, arra senki, még a tesztautók szállítója sem hiszem, hogy számított. Egymás után, megállás nélkül indultak az autók. Aki úgy-ahogy végígért, máris átült egy másik típusba és kezdte elölről a műveletet. Meglátszott, kinek mekkora tapasztalata és bátorsága van a feladatokhoz. A rally pilóták néhány ismerkedő megcsúszás után biztosan oldották meg a rántópad trükkjét. A többiek viszont sokadszorra is csak a megperdülés élvezetében részesedtek.

A tanpálya mindenki számára nyitott. Félnapostól két naposig terjedő kurzusaikra bárki befizethet. A félnapos ára 14.500 Ft./fő saját személygépkocsival. Persze ez a logikus, hiszen azt kellene megtanulni vezetni, de lehetőség van autóbérlésre is. Ennek ára viszont a típustól és egyéni megbeszéléstől függ.