A kisautóknál maradva sétáljunk át a Daihatsu-standra. Az enyhén szögletes ai prototípus már Frankfurtban is látható volt. Az XL-C formájában és a belső térben felhasznált anyagokkal brit kisautókra (értsd: klasszikus Mini) emlékeztet, míg a D-Bone egy Smart roadster-szerű négykerékhajtású buggy.
A Toyota mérnökei által kifejlesztett hibrid hajtómű a Daihatsuhoz is utat talált. A mindössze 0,19-es légellenállási együtthatóval büszkélkedő négyszemélyes, 570 kiló tömegű UFE-II 100 kilométeres távon óvatos gázadás mellett alig 1,66 liter benzint fogyaszt. További érdekesség a Daihatsu Copenből kialakított túraverseny-autó, amely egy próbafutam erejéig már rajthoz is állt egy helyi versenyen.
A Subaru a B10 és a B11 prototípusok után elkészítette a B9-et is. A stílusában a következő generációs Subaru típusokat idéző roadstert a modern idők jegyében hibridhajtóművel látták el. A Subaru-pódiumon azonban a Japánban sikeres Pleo kisautó utódjának beharangozásaként elkészített R1e és R2 kapott központi helyet.
De ne csak japán gyártókról essék szó. A Jeep, megérezve a hely szellemét, egy fiatalos hangulatot árasztó, a divatcuccok iránt meglehetősen fogékony japán huszonéveseknek szóló tanulmányautóval rukkolt elő. A kőkemény terepjáróiról ismert márkát a DaimlerChrysler vezetősége szeretné "meglágyítani". Az egyre népszerűbb utcai terepjáró-hobbiautó kategória felé kacsingatnak, és a Treo újabb lépés e törekvés megvalósítása érdekében!
A Jeep anyacége, a Mercedes-Benz tovább folytatta kísérleti F-sorozatát. Az F500 azonban hiába vonultatta fel a legkiválóbb csúcstechnológiát, a látogatók figyelme érthető módon inkább az SLR McLaren sportkocsi felé fordult. A Mazda-stand a többi japán gyártóhoz képest szerényebb méretű volt, meghúzodott a Land Rover és a Volvo árnyékában. De az Ibuki roadster így is hatott. Úgy tűnik, az a gyár, amelyik az MX-5-t elkészítette, az utódjával sem képes hibázni.
A Honda-standra látogatókat a cég intelligens, interaktív, több nyelven alapfokú csevegésre képes Asimo robotja fogadta. Ezen kívül rengeteg Odyssey egyterű. Az egyre népszerűbb és zsúfoltabb kategória egyik legnépszerűbb tagjának legújabb generációja a kiállításon debütált, nem csoda, hogy minden e típus körül forgott. Persze a HSC, a Kawakami és az IMAS tanulmányautók is forogtak, de azokat csak messziről lehetett megcsodálni.
Mivel az Isuzu már nem gyárt személyautókat, a tíz japán autógyárból csak kilenc foglalt le kiállítási területet. Közülük a legkisebb, a Mitsuoka bizarr Nissan-átalakításairól volt ismert. Ebből idén sem volt hiány, a Jaguar Mk II kicsúfolásának ható Viewt - amelyet Nissan Micra(!)-alapokra építenek - mellett furcsán hatott a saját fejlesztésű Orochi sportkocsi. A Nissan motoros kétüléses két évvel ezelőtt mint formatanulmány debütált, mostanra elkészült sorozatgyártású verziója.
Külön pavilonban kaptak helyet a tuningcégek és a kis manufaktúrák képviselői. Az ismert európai tuningmesterek, Brabus, Kleemann, Hartge és a kis sportkocsigyártók, mint a Grinall vagy a TVR mellett a japánok sem maradtak le: ugyan a Vemac sportkocsi Angliában készül, de japán pénzből japán piacra. A Keio Egyetem, amelynek nyolckerekű csodakocsija nemrég Genfben ejtette ámulatba a világot, most újabb nagy dobásra készül: egy hasonló elgondolású járművel 400 km/h sebességet szeretnének elérni!
