Töréspénz

2003.01.27. 08:48

Velem szemben egy kopasz-nagydarab. Ránézésre gengszternek gondolná az ember, és nem is tévedne. Kevésbé drasztikus megfogalmazás szerint másként vállalkozó. Ez a címke valahogy közelebb is van a fiatalember lelkületéhez. Szívesen mesélnék róla, de nem tehetem. Ragaszkodik az inkognitójához. Van miért.

 
   
 







-A buli egy lopott autóval indul. Na, ezt nem én csinálom. Nem értek hozzá, és nagyon rizikós is. Van egy közvetítő, akinek több banda is dolgozik, csak vele vagyunk kapcsolatban a haverommal együtt, akivel kitaláltuk a bizniszt. Amint megvan a kiszemelt autó, átvesszük, és egy elhagyott helyen darabjaira szedjük. Ez a része a legrizikósabb, ilyenkor rajtaüthet az emberen a Gepárd csoport. De még egy sima közúti ellenőrzésen is megbukhat az ember.

Amint megvan az alkatrésznek való, el kell sétálni az autókereskedésbe, és venni egy ugyanilyen újat. Részletre a legegyszerűbb: minimális pénz kell, a keresetigazolásokat se szokták túlzottan vizsgálni. Természetesen az autóra meg kell kötni a casco-t, majd használni pár hétig.

Az első baleset általában az orrán éri az autót. Fa az út szélén vagy egy betontömb, ilyesmi. Tiszta véletlenül, höhö...! Amikor több autó is bizniszben van, egymással is ütközhetnek, de ez ritka. Jó még, ha valakitől tudsz venni betétlapot (baleseti bejelentőt), de egyre kevesebben vannak, akik hajlandók eladni, drága is lett az utóbbi időben. Ha tudsz eladót, azonnal szólj nekem, jó? - bök felém riportalanyom.

A biztosítóknál már megvannak a bejáratott útvonalak. Tíz-tíz százalék jár az ügyintézőnek és a kárbecslőnek. Ezért a pénzért, hogy úgy mondjam, korrektül dolgoznak. Amit csak lehet, elemcserére vesznek, és nem felejtenek ki semmilyen apró műanyagelemet. Ez fontos azoknál az autóknál, amikkel mi foglalkozunk. És persze így nő a tíz százalékuk is.

 
   
   

-Milyenek ezek a kocsik, amiket ti törtök? - kérdezek közbe óvatosan.
-Viszonylag olcsó, három-négy millió körüliek, főleg japánok - határozza meg a publikus információ kereteit.

-Azért olcsók, mert a kárérték abszolút értékben nem olyan nagy, a biztosító kevésbé néz utána, kevesebbet ül a pénzen. A japán meg azért, mert méregdrága tud lenni a legtöbb alkatrész, így a kocsi árához képes mégiscsak jelentős kárt lehet okozni.

Számoljunk! - kérem beszélgetőtársamat.

Egy hárommillás kis japán elején csináltunk mi már kétmilliós kárt. Ebből lejött tíz-tíz százalék az ügyintézőnek és a kárbecslőnek. Másik tíz százalékért lehet számlát venni a szervizben, amire fizet a biztosító. Ezek fix értékek. Mondjuk most járunk egymillióhétnél. A többi költség változik. A lopott kocsi az új értékének tizede. Mondjuk olyan háromszázezer. Nekünk néha már olcsóbb is, bejáratott tuti vevők vagyunk.

A lopott kocsi alkatrészeiből egy kis lakatosműhelynél megcsinálják a javítást, lefényezik - ezek a legkisebb tételek. Néhány hét, és jöhet az új baleset. Ezúttal hátul. Erre kevesebbet lehet felvenni, nagyjából egymillió körül, nekünk már sikerült egynégy is, de az egyéni csúcs. A játék hasonló: biztosító fizet, kocsi elkészül a lopott alkatrészekkel, még egy kicsit használja az ember, majd meghirdeti eladásra.

-Korrektek szoktunk lenni a vevővel - mondja teljes komolysággal riportalanyom -, mindig megmondjuk, hogy volt már egy kis baleset a kocsival. Ezt szokták értékelni a vevők, na meg az ár is jó, így gyorsan megy az adásvétel. Általában fél évesnél fiatalabban szállunk ki belőle, olyan kétmillió-ötszázezer körül el szokott menni az újonnan hárommilliós kocsi.

-Na, nem szállsz be a buliba? - kérdi nem kis büszkeséggel a hangjában beszélgetőtársam. Nem, még nem - adom a nem teljesen meggyőzött kuncsaftot, és tovább faggatom: mikor kezdtétek?

Két éve. Egy haverommal. Pár százezerrel. Alig tudtuk összedobni a pénzt az első kocsira. Nagyon nehezen ment az elején, meg kellett találni a jó kapcsolatokat, ki kellett tapasztalni a biztosítók ügymenetét. Menet közben rájöttünk, hogy egyszerre legalább két autót kell, khm, ügyintéznünk. Így sokkal jobban pörög. Mostanra már tucatnyinál is több autóból vettünk ki így pénzt.
-És soha nem buktatok meg? - kérdezem őszinte csodálkozással.
-Majdnem. Az autótolvajokon. Ezt a szót egész fura elszántsággal ejti ki beszélgetőtársam, de utána nyugodtabban folytatja.