Ez a rali VB szezon is úgy kezdődött ahogy azt már évek óta megszoktuk. Jöttek a Peugeot-ok (aztán a Citroënek), és győztek. Néha volt egy kis megingás, de a végén megint csak a franciák jöttek ki jól. De idén történt valami más is. A Ford csapatnál az észt származású Markko Martin egyre jobban szorongatta ezeket a nagymenő fiúkat. Aztán a jubileumi görög futam szinte teljes egészében róla szólt.
Az Akropolisz ralit általában Colin McRae nevéhez kötik ami nem is
csoda hiszen ő nyert itt tavaly, meg az előtt, meg az előtt is, és
még1998-ban is (1999-ben Burns). Bár a tavalyi futamon - mikor még
a Fordnál dolgozott - láthattuk, hogy a Martin fiú is érzi a görög
murvát. A második nap közepéig állt az élen a Fordnál maradt srác
végül a 6. helyen végzett. Ekkor még nem is sejtettük, hogy mi lesz
egy év múlva.
Pedig nem történt semmi meglepő idén. Csupán csak annyi, hogy a
Ford készített egy új Focus WRC-t, és a verseny előtt meghizlalta a
bankszámláját a BP pénzével. Ez aztán annyira jót tett a versenyzők
moráljának, hogy az első gyorsot mindjárt a két Focusos - Duval és
Martin - nyomta le a leggyorsabban (mögöttük harmadik McRae lett).
Ekkor még Duval volt a sebesebb kettőjük közül, de a következőn már
Martin átvette a vezetést és meg is tartotta a pénteki célig. Még
az sem hátráltatta (na jó azért igen, csak nem nagyon), hogy az 5.
gyorson felcsattant a motorháztetője, és a betört szélvédőre
tapadt, így kellett kievickélnie a gyorsról. A belga Duval továbbra
is tágra nyílt szemek előtt versenyzett, ragaszkodva Martin mögött
a második helyhez, egészen addig míg kicsit le nem csúszott az
útról, és így elszállt az addigi keservesen megszerzett előny. Meg
minden, mivel nem tudta folytatni a versenyt. A harmadik Fordos,
Hirvonen a törött felfüggesztéssel kínlódott, így közelébe sem
tudott lépni az élmezőnynek.
De mi a rák van a Peugeot-kkal? És McRae-vel? Kérdezgettük
egymástól, miközben azért persze örültünk, hogy ez a verseny nem a
grönholmi dögunalomról szól. Pedig nem volt velük semmi gond. Burns
és Grönholm - akik jelenleg a bajnokság élén állnak - takarította a
poros utakat a mezőny előtt, e miatt lépték le őket a többiek. Alig
várták a nap végét, hiszen tudták, hogy nekik legkorábban csak
másnap juthat babért. Ám nem alhattak nagyon, sorsukba beletörődve,
mivel nem lett volna előnyös, ha túl nagy hátrányt szákolnak be.
Ebbe az ellentétes helyzetbe Burns aztán bele is fáradt és
megperdült a harmadik gyorson (a negyediken Grönholm is fordult
egyet), később pedig a váltója kezdett ellenállni az akaratának.
Mindenesetre a 10. helyre még becsoszogott este, ahogy Grönholm is
a harmadikra.
A harmadik gyári 206 WRC-vel Rovanpera hasított, aki a
bajnokságban elfoglalt szerényebb helyezésének köszönhetően jóval
nagyobb előnyt élvezett. A magasabb rajtszámnak köszönhetően már
tiszta úton tudott repeszteni, és több gyorsot megnyerve, mindössze
4 másodperccel szorult Martin mögé estére. Szóval az első háromban
azért még mindig volt két Peugeot. De Citroën legközelebb csak az
5. helyen. Sainz volt a legszerencsésebb a Xsara WRC-vel, mert míg
Loeb egy sziklával való ütközés után kiesett - még az első gyorson
-, McRae pedig a második gyors a rajtjánál előadott késlekedése
miatt kapott 50 másodperc büntetést. Mikor sikerült végre
beindítani a verdát beleadott apait-anyait, hogy hatodszor is
elsőként lássa meg az 1443 km-es, 22 gyorsaságit tartalmazó verseny
után a lamiai szervízparkot. De azért közben még a harmadik gyorson
letépte az első lökőst a Xsaráról...
De nem mindenki volt enyire gyors a hátrébb indulók közül. A
subarusok például nagyon is óvatoskodtak, mivel az előző futamokon
előadott attrakciók után fontosabb lett számukra a higgadt
célbaérés. Ezek fényében Solberg, és Mäkinen maximális
teljesítménye arra szorítkozott, hogy az élmezőny közelében tartsák
magukat az első napon. Ez Solbergnek a 4., Mäkinennek a 6. helyet
jelentette. A kisebb csapatoknak még ez is túl nagy feladat volt.
Gardemeister a turbó miatt kiesett, így Auriol maradt egyedül a
Skoda képviseletében, és a 9. helyig jutott az Octavia WRC-vel. A
Hyundainál pedig mindkét versenyző, Loix, és Schwarz is kiesett
műszaki gondok miatt. Volt ugyan még egy Accent WRC, de Valimaki
mindössze a 13. hely körül poroszkált vele, ami neki ugyan igen
nagy eredmény, de a csapat számára nem sok vigaszt jelent. Aztán
szombaton ő is kiesett.
A pénteki utolsó gyorsot törölték, ezért a hatodik gyors utáni
szervizpark felé haladtukban már örültek a versenyzők a
villáskulcsoknak, és a puha ágyaknak, mikor robbant a bomba. A
gyorsasági teljesítése után (a leggyorsabb volt ráadásul) Grönholm
autója megállt. Az üzemanyag szállítás rendszerében történt valami
hiba, és még a szerelőkig sem tudtak eljutni. Kiestek a harmadik
helyről. Ezzel Rovanpera nyakába szakadt az oroszlánok teljes
terhe, mivel Burns már messze járt.
Szombaton aztán Martin kissé álmatagon kezdett. Az első gyorson
Solberg lenyomta a mezőnyt, mint a bélyeget. Mögötte Sainz
érkezett, majd Rovanpera, Martin csak a 4. lett. És még a következő
gyorshoz is Solberg nevét kell írnunk, ami egyáltalán nem baj.
Nagyon szeretjük a szőke srácot, és persze a Subarut is, és annak
is örülünk, hogy kezdenek magukra, és egymásra találni. Martin a
harmadik gyorsot aztán már megnyerte, és a nap folyamán még további
három győzelemmel próbálta biztosítani vezető pozícióját. Ennek
talán csak a csapatnál örültek jobban, hiszen az előző három
McRae-s győzelem is Forddal született, és úgy tűnik csak a pilóta
neve változik az Akropolisz ralik történetében.
Pedig az ébredező Citroënek szorongatták a fiút rendesen. Főleg
Sanyibá repesztett iszonyatosan. A második gyors után (ami
valójában a 10. volt) már a harmadik helyen állt, a következőn még
egyet feljebb lépett, és az utolsó gyorson még odapattintott
Martinnak 4 tized másodpercet. A nap végén stabilan állt az öregedő
matador a második helyen. A másik, egyáltalán nem elfeledett
Xsarás, McRae a kissé lecsúszó Solberggel csatázott nagyokat, és
tapasztalat ide vagy oda, a 95-ös világbajnok nem tudta legyőzni a
norvég srácot, aki nyíltan vállalta, hogy csak az első hatba
szeretne beférni, többre nem vágyik. Ráadásul a 11-es gyorson a
váltó miatt egy perc hátrányt is begyűjtött, és még az ötödik
helyig is lejjebb csúszott. Aztán támadó álláspontott vett fel, és
visszaelőzött mindenkit, akit csak tudott. Így Mcrae épp, hogy
felzárkózott mögötte a negyedik helyre, ami a Citroën csapatnak (a
pontverseny tekintetében) igancsak szívmelengető érzés lehetett.
Mäkinen számára megintcsak tartogatott némi meglepetést az
Impreza. Mikor Solberg váltója elromlott, BigMak a harmadik helyen
állt, és már kezdett volna örülni, mikor a kipufogója eltört, és
simán átadta a helyét Colinnak, majd Solberg is megelőzte. Ja, és
közbe' meg majdnem megfeledkeztem a Peugeot-król. Szóval az
történt, hogy Rovanpera autójából elfogytak a sebesség-fokozatok.
Először csak a kettes tűnt el, aztán már csak a hármas és az ötös
maradt neki. Így vánszorgott el a szervízig, de addigra már a 9.
helyen állt, több mint három perc hátrányban. Közben Burns váltója
sem teljesített 100%-osan, és a csapat félt, hogy elhasználja az
engedélyezett számú váltó cserét. Így aztán snóblival döntötték el,
hogy kinek az autóját fontosabb megjavítaniuk. Ez ugyan nem
bizonyított tény, az viszont igen, hogy estére a 6-7. helyeken állt
a két Peugeot.
Vasárnapra nem maradt más, mint jól megünnepelni Martin győzelmét,
amit már senki nem tudott tőle elvenni, pedig még a stabilizátorja
is eltört. Ekkor Mäkinen ment egy abszolút időt. Az utolsó gyorson
aztán McRae motorja kezdett elhalálozni (szerencsére azért még
bevitte a célba), és ez Solbergnek is nagy fejtörést okozott, mivel
Colin porában alig látott valamit az útból. Ezek már a végjáték
percei voltak és a lényegen nem is változtattak. Egyértelműen
bebizonyosodott, ami már néhány verseny óta a levegőben lógott,
hogy Martin a Forddal kemény ellenfele a PSA-knak. Ahogyan Solberg
is a Subaruval, és nem kellenek a szkeptikus megjegyzések, mert az
igaz, hogy Grönholm kiesett, McRae 50 másodperc büntit kapott, a
többieknek elromlott az autója.... És akkor mi van....?
A VB következő futama két hét múlva Cipruson lesz.
|
|
|