Döntetlen a végsőkig

A kvalifikáció A kvalifikáció első szakaszát az Audi uralta. Mattias Ekström, Tom Kristensen es Christian Abt is gyorsabb tudott lenni, mint a bajnokságban vezető Gary Paffett és az AMG Mercedes, ráadásul a brit versenyző hátránya majdnem négy tizedmásodperc volt Ekströmhöz képest, ami a DTM-ben tetemesnek mondható. A Super Pole-ra azonban összekapta magát a Mercedes. A nyilatkozatokból csak annyit tudhattunk meg, hogy egy-két dolgot megváltoztattak, más guminyomással futottak mint az időmérőn, ez vezetett eredményre. Az Audi pilótái az abroncsok elégtelen tapadása miatt panaszkodtak. Ekström még így is be tudott férni a harmadik helyre a Mercedeszek közé, az első két rajtkockát Paffett és Häkkinen szerezte meg.

A DTM hetedik futama, Nürburgring, augusztus 7. A felhőszakadás miatt a rendezők úgy döntöttek, hogy a hagyományos rajt procedúra ilyen körülmények között nem lenne elég biztonságos, így a mezőny, a 2005-ös szezonban először, a biztonsági autó mögül rajtolt. A rendhagyó rajt egyedül a negyedik helyről induló Christian Abtnak nem sikerült valami fényesen, a többiek meg tudták őrizni a pozíciójukat.

Már a verseny elején láthattunk egy kis kakaskodást és csúszkálást, igaz, csak a mezőny vége nem bírt magával. Az eleje gond és harc nélkül abszolválta az első köröket. Öt teljes kör telt el, mire az élmezőnyben is elkezdődtek a csatározások, Schneider erejét megfeszítve próbálta elvenni a harmadik pozíciót Mattias Ekströmtől. A Mercedes német pilótája hosszú körökön keresztül ott loholt riválisa nyakán, de nem bírta megelőzni egészen a tizedik körig. Kettejük párharca nem a pályán, a boxban dőlt el, a svéd pilóta a kerékcsere után visszaesett a negyedik helyre, Bernd Schneider lett a harmadik. A tizennegyedik körre újra tisztán láthatóvá vált a sorrend, ekkorra már a teljes mezőny túl volt az első kerékcserén. Paffett vezetett, mögötte Häkkinen, Ekström, Schneider, Kristensen, McNish, Aiello, Tomczyk, Alesi és Frentzen száguldottak. Az élen viszonylag eseménytelenül teltek-múltak a percek, a mezőny középső és hátsó része azonban folyamatos akcióban volt. A huszadik körre Paffett tetemes előnyt szerzett.

A brit versenyző a 26. körben állt ki az élről második kerék cseréjére, de amikor visszatért a pályára ostoba hibát vétett, átment a záróvonalon. A második kiállás Häkkinennek is gondot okozott: csak Ekström mögé tudott visszajönni. 36 év ide, Formula-1-es tapasztalat oda, a finn pilóta nem bírt magával. Egy előzési manőver közben túl későn fékezett, minek következtében az AMG Mercedest a lendület levitte a versenypályáról, de vissza tudott jönni. A 30. körben igazi tragédiát láthatott a versenyre kilátogató 112000 néző, a versenybíróság ekkorra döntötte el, hogy Paffettet a fehér vonal átlépéséért drive through büntetéssel sújtja. A bajnokságban vezető brit pilótát a verseny ezen szakaszában nem sokan irigyelték. A biztosnak látszó győzelem elúszott, Paffett, miután áthajtott a boxutcán, csak a negyedik helyre tudott visszajönni. A 37. körben Ekström, Kristensen, Häkkinen, Paffett, Schneider, McNish, Alesi és Green autóztak pontszerző helyen. Ezek után már csak egyetlen érdemleges dolog történt, Paffett az utolsó körben - vélhetően csapat utasításra - megelőzte Häkkinent. Ekström megnyerte a nürburgringi futamot, és visszaszerezte vezető helyét a bajnokságban.

Ekström boldogan zárta a versenyt. Mindig jó versenyt nyerni, bár természetesen jobb érzés, ha az első hely sorsa küzdelemben dől el, és nem úgy, hogy az ellenfelet megbüntetik. A nap végén viszont úgyis csak az számít, hogy több pontot gyűjts, mint a többiek, még az is mindegy, hogy 1, vagy 10 pont van közted és az ellenfeled között. Nagyon csalódott vagyok a harmadik helyezésem miatt - búslakodott Paffett. Bosszant, hogy átléptem a fehér vonalat a boxkijáratnál, bocsánatot kértem az egész csapattól. Az én autóm volt ma a leggyorsabb, meg kellett volna nyernem ezt a versenyt.