Kevés a dán sztár

2006.08.11. 10:21

Tom Kristensen nagyon sikeres pilóta. Ahol elindul, ott általában jól teljesít, mindegy, hogy rövid vagy hosszú távú a verseny, mindegy, hogy gokart, forma- vagy túraautó van alatta, a dán versenyző mindig mindenhol gyors mint az isten nyila. A DTM-ben Kristensen öt forduló után nyolc pont lemaradással a második helyen áll a bajnokságban úgy, hogy egyszer technikai probléma miatt fel kellett adnia a versenyt.


Hatszor nyertél egymás után Le Mans-i 24 órás versenyt. Tudtál örülni idén, amikor a harmadik helyhez gratuláltak?

Természetesen! Különleges izgalmas verseny volt, még ha nem is sikerült felállni a dobogó legfelső fokára. Rengeteg kihívást kellett leküzdenünk, többször álltunk ki technikai problémák miatt. Jó volt látni, hogy a versenyzők, a mérnökök, a szerelők soha nem adták fel, együtt küzdött a csapat. Minden egyes ember, aki ezen a versenyen részt vett belenézhet a tükörbe, és azt mondhatja magának: a legjobbat hoztam ki magamból. Ez nagyon jó érzés.

Igaz, Brands Hatchben technikai probléma miatt ki kellett állnod, ennek ellenére mindig ott vagy a legjobbak között. A Brands Hatch-i 0 pontos verseny nagyon nagy csalódás számodra?


Nagyon régóta versenyzem, számtalanszor kellett már megbirkóznom hasonló problémával. A Brands Hatch-i kiesés mégis egyike a legkeserűbb élményeimnek, nem volna szabad üres kézzel távoznom egyetlen DTM-versenyről sem. Két második hely és egy győzelem után ott volt a kezemben a lehetőség, hogy újra nyerjek, és ezzel növeljem az előnyömet a bajnokságban. Ehelyett azonban visszaestem a második helyre, amire persze rögtön több pilóta is megérezte a vér szagot.

Akkor ezt a vasárnapot szeretnéd minél előbb elfelejteni?

Először a szerelőimmel kellett beszélnem, hogy tudjam, nem ők okozták a galibát. Aztán hazautaztam a családomhoz, túráztam egy nagyot a biciklimen, és olyan hamar kivertem a versenyt a fejemből, amilyen hamar csak tudtam. A másik oldalról viszont nagyon örültem Mattias (Ekström) győzelmének, aki a Brands Hatch-i verseny előtt nagyon peches volt idén. Ennek ellenére nem lettem volna túl jó társaság egy ilyen verseny után, ami így ért véget nem sokkal azelőtt, hogy a kockás zászlót meglengették volna.


Kérlek magyarázd meg, hogy lehet, hogy a DTM-verseny után ennyire nekikeseredtél, aztán két héttel később a Le Mans-i viadalon sem tudtál nyerni, mégsem voltál elégedetlen?

Először is Le Mans-ban nem veszítettünk, hanem harmadikak lettünk. Őszintén szólva ritkán voltam ennyire nyugodt a Le Mans-i kilátásaimmal kapcsolatban. Valóra vált már minden álmom, és ez még versenyképesebbé tett. Egy kicsit sajnáltam a csapattársaimat, különösen Allent (McNish), neki eddig nem sikerült nyernie Audival Le Mans-ban.

Beszéljünk egy kicsit Dániáról. Mit jelent neked a szülő haza, aminek a zászlaja ott van a sisakodon, a cipődön és az órádon?

Olyan nekem Dánia, mint egy feltöltőállomás. Az ország csöndes, nyugodt, barátságos, és ez az otthonom. Nincsenek nagyobb autógyáraink és versenypályáink sincsenek, mégis sok remek pilótánk van, akik motiválják az országot. A Le Mans-i verseny nagyon sokakat érdekel. Idén vagy harmincezer dán volt a versenyen. Nagyon büszke vagyok, hogy nagyban hozzájárultam ehhez a lelkesedéshez.


Milyen gyakran szólítanak meg, ha Koppenhágában sétálsz?

Ó, hát nem sűrűn, nem is érdemes beszélni róla. Csak annyi ember ismer meg, mint Németországban egy német Formula-1-es pilótát, vagy Mikát (Häkkinen), mikor Helsinkiben lófrál.