Fánkok a betonon

A kvalifikáció

Vanina Ickx messze esett a fájától. A szimpatikus, de DTM-pilótának tökéletesen alkalmatlan belga lány egyetlen mért kör nélkül zárta az időmérő edzést, ugyanis az első adandó alkalommal elveszítette az irányítást a versenyautója felett, és rommá zúzta az Audi A4-et. Nem élte túl az első fordulót a másik három 2004-es autó sem, és meglepetésre kiesett Alesi és Margaritis is, pedig a pontversenyben ők állnak a legjobban a 2005-ös autóval induló pilóták közül. Frentzen is borzasztó lassú volt, mindössze egy ezredmásodpercen múlt, hogy nem esett ki. A második szakasz nem tartogatott meglepetéseket. Frentzen összekapta magát, és könnyedén jutott a harmadik fordulóba hat 2006-os autóval versenyző kollégájával egyetemben. A gyári versenyzők közül egyedül Ekström esett ki, de aki követte idén a DTM eseményeit, az egyáltalán nem csodálkozhat azon, hogy a 2004-es bajnok erejéből csak ennyire futotta. A svéd pilóta helyett Daniel la Rosa jutott tovább.

A harmadik szakaszban csodát láthattunk. La Rosa nem küzdött, beérte a nyolcadik hellyel, ebben nincs is semmi különös, az azonban meglepő, hogy az ötszörös bajnok Bernd Schneider csak a hetedik lett. A legérthetetlenebb momentum azonban az volt, hogy Heinz-Harald Frentzen, aki egyrészt alig élte túl az első szakaszt, másrészt nem is ment túl jól idén, pólpozíciót szerzett. Ez akkora meglepetést okozott, hogy még maga Frentzen is csodálkozott rajta. Az Audi mögött két Mercedes végzett, Bruno Spengler lett a második, Green a harmadik.

A DTM kilencedik futama

Heinz-Harald Frentzen gyönyörűen rajtolt, gond nélkül tartotta meg vezető helyét. Spenglernek már kevésbé sikerült jól az indulás, visszaesett az ötödik helyre Green, Tomczyk és Kristensen mögé. Az első körben a megszokott tébolynak lehettünk szemtanúi, röpködtek a műanyagdarabkák mindenfelé, Frank Stippler Audija össze is tört, a német pilóta egy kört sem tudott teljesíteni. Spengler hamar összekapta magát, és megelőzte Kristensent. A harmadik körben Frentzen, Green, Tomczyk, Spengler, Kristensen, Schneider, Häkkinen, Scheider, Abt, Mücke volt a sorrend. A verseny első harmada leginkább egy motorversenyre hasonlított. Az első hat pilóta egy kupacban száguldott, és folyamatosan cserélődtek a pozíciók. Aki elvétett egy féktávot, vagy rosszul jött ki egy előzési manőverből, azt rögtön ketten megelőzték. Frentzen is hibázott a nagy nyomás alatt, de tartotta magát hősiesen.

Az ötödik körben az élen Frentzen, Spengler, Schneider, Kristensen, Green, Tomczyk volt a sorrend. A versenyben vezető hat pilótából Tom Kristensen állt ki először a boxba. A kilencedik körben Frentzennel már csak Spengler és az öreg tartotta a tempót, de utóbbi egy körrel később kiállt kerékcserére. Schneidernek rosszul jött ki a lépés, a boxból visszatérve ugyanis megint Kristensen mögött találta magát. A 12. körben Frentzen jött ki a boxba, és csak Schneider mögé tudott visszajönni. Schneider hibázott, így Frentzen el tudott menni mellette, és beállt Kristensen mögé. A német ezúttal gyorsabb volt dán csapattársánál, mégsem előzte meg. Közben Martin Tomczyk is megérkezett a trió mögé, az élen pedig gond nélkül autózott Spengler a győzelem felé. A kanadai pilótát Jamie Green követte, a brit versenyző hátránya az egész futam alatt körülbelül 3 másodperc volt.

A verseny második fele már nem volt túl izgalmas. Egyetlen említésre méltó dolog történt: Ekström a vége előtt nem sokkal kakaskodott Frentzennel, és mindkettőjük autóját rendesen megzúzta, így a két Audi-pilótának fel kellett adni a versenyt. Schneider negyedik lett, és ezzel sikerült mind a tíz versenyen pontot szereznie, nem mintha a bajnokság szempontjából ez számítana még valamit. Spengler a győzelmével megerősítette a második helyét a bajnokságban. A versennyel együtt a szezon is véget ért. A sok izgalom után nem csoda, hogy a pilóták, győztesek és vesztesek egyaránt boldogan füstölték el a gumit a hockenheimi pálya bukótereiben. A sok gumifánkot rajzoló pörgő-forgó versenyautó látványa zárta a DTM 2006. évi szezonját.