A DTM vagy tízezerszer izgalmasabb, mint a Forma1. Már az időmérő is fenomenális! Először 23 percig szabad a pálya. Ne kérdezzék, miért pont 23, ennyi és kész, ez a szabály.
A gyorsasági autósportban sajnos télen terem az uborka, így az igazán elkötelezett aszfaltcsík-rajongóknak február közepe táján már komoly elvonási tünetekkel kell megküzdeniük. Ezek enyhítése végett foglalkozunk egy keveset Európa legkomolyabb túraautó-bajnokságával, a német DTM-sorozattal.
A DTM 1984-ben kelt életre, a DRM (Deutsche Rennsport Meisterschaft) utódjaként. Ekkor még főleg német versenyzők mérték össze tudásukat egymással, a versenyek javát is az ország határain belül rendezték. Érdekes, hogy a német idill közepette megannyi Chevrolet Camaro, Rover Vitesse és Ford Mustang került a sok BMW 635 CSi, Golf GTI és Opel Manta meg Kadett GTE közé. Teltek-múltak a szorgos évek, a bajnokság - és ezzel párhuzamosan a mezőny is - egyre komolyodott, a gyártók egyre több és több pénzt költöttek fejlesztésre. Addig-addig formálódott a DTM , hogy 20 év elteltével, gyakorlatilag gyökeres ellentéte lett hajdani önmagának.
Estoriltól Sanghajig rengeteg pályán rendeztek már futamot, 1988-ban még a Hungaroringre is ellátogattak. A mezőny is hamar nemzetközivé lett. 2005-ben a német pilóták kisebbségbe szorulnak, és a kanadai Bruno Spengler személyében tengeren túli versenyző is képviselteti magát. Ami azonban a versenyautókat illeti, megszűnt a sokszínűség. Nem sok olyan versenyt tartanak számon manapság, ahol mindössze három gyártó képviselteti magát.
A kilencvenes évek elején még tartotta magát egy-két nem gyári csapat az Audi, a BMW, az Opel és a Mercedes mellett, azonban még a gyáriaknak sem volt könnyű dolga. Ennek ékes bizonyítéka, hogy 92-ben a BMW végleg elhagyta a sorozatot, az Audi pedig év közben dobta be a törülközőt. '93-ban megérkezett az Alfa Romeo: a 92-ben még F1-es Ferrarit vezető, és a mai napig kiválóan versenyző Nicola Larinit és a 155 V6 TI-t pedig semmi és senki nem tudta megállítani. 22 versenyből 14-et nyert meg, óriási fölénnyel szerezve meg a bajnoki címet.
1997-től 99-ig nem volt hivatalos DTM, mert beolvasztották a nemzetközi ITC-bajnokságba (International Touring Car championship). Az 1995-ben nagy reményekkel induló sorozat halálát a technikai fejlesztések terén dúló, elmebetegségig fokozott harc jelentette. A legenda szerint a gyártók kiadásai még a Forma1-es csapatok költségvetését is meghaladták, egyenes volt az út a végső összeomlásig.
A kéziféket azonban képletesen is csak képletesen húzták be, a versenyzés nem állt meg. 3 év fejetlenség után visszaállt a régi rend, újra indult a DTM, immár letisztult, a tökéleteshez igen közeli formában. Maradt az Audi, az Opel és a Mercedes, egy sereg kiváló pilóta - idén Mika Häkkinen is indul majd a sorozatban - és egy csomó jó ötlet, ami a német túraautó-bajnokságot a világ egyik legizgalmasabb autóversenyévé emelte.
