Aki manapság Kecskemét felé veszi az irányt az M5-ösön, sürgő-forgó, szemmel láthatóan utat építő munkásokat figyelhet meg körülbelül félúton. Ha veszi a fáradságot, és megáll szemügyre venni a korábbi mezőgazdasági területen folyó munkát, döbbenten veheti észre, hogy az út nem vezet sehova, a betonkígyó saját farkába harap.
A megoldás egyszerű, nem újabb bekötő- vagy elkerülő úton dolgoznak: Magyarország harmadik komoly versenypályája épül az örkényi leágazásnál. Érkezésünkkor a bekötőúton egy benzinkút, arrébb egy elsőre közepesen szélesnek tűnő betoncsík, szalagkorlátot csavarozó munkások és körben megkezdett, foghíjas kerítés fogad. A látványtól bódultan kiszédelgünk a pályára, és heves aszfaltkapargatás közepette felhívjuk a létesítmény segítőkész vezetőjét, aki megnyugtat, pár perc múlva visszaér a faluból, addig nézelődjünk nyugodtan. Eltöprengünk, hogy a nézelődés vajon autós pályabejárást takar-e, majd illedelmes vendég módjára úgy döntünk, talán mégsem, úgyhogy az autó kulcsát gondolatban messzire hajítjuk.
Épp a pálya szélén tornyosuló, már oszlopként összecsavarozott gumikat mustráljuk, amikor csatlakozik hozzánk András Csaba, a pálya igazgatója. Bemutatkozunk, és lelkesen támogatjuk javaslatát, hogy előbb tegyünk egy kört autóval a pályán, majd a háttérben álló, egykori mezőgazdasági üzletközpont hűvösében meséljen a részletekről. Bár tudjuk, nagy csapatásról az építkezés miatt még nem lehet szó, folyamatosan sírnak a gumik, ahogy kanyarról-kanyarra próbálunk ívet találni a poros aszfalton.
Szinte állandó a kanyargás, a célegyenesbe vezető visszafordítót elsőre el sem hisszük, így a boxutcában kötünk ki. Csaba - aki korábban nyolc éven át vezette a Pannóniaringet - mosolyogva adja beleegyezését egy újabb körhöz. Az első hosszabb kanyarban slag vág át a pályán, itt szinte állóra kell fékezni az autót, mégsem bosszankodunk: egy hete szórták el a fűmagot, a sarjadó növényzet feladata lesz a ring körül szálldosó, tapadást erősen korlátozó por és homok megkötése.
A harmadik kör végén Gyulavitéz hatalmas önuralomról tesz tanúbizonyságot, és kikanyarodik a parkolóba, pedig látszik, sokkal boldogabb lenne, ha mi valamelyik lassabb kanyarban kiugranánk beszélgetni, és végre nyugodt magányban keresgélhetné a pálya megfejtéseit.
A korábbi szupermarket felső emeletén elhelyezkedő puritán berendezésű szobában előkerülnek a kérdések, az igazgató szinte folyamatosan beszél, hogy ki tudja elégíteni meglehetősen feltüzelt kíváncsiságunkat. A pályáról számokban is megtudjuk, hogy rendkívül technikás, a jelenlegi 2300 méteren huszonegy kanyar található. Csak összehasonlításképpen: a 4381 méteres, legendásan kanyargós Hungaroringen csupán tizennégyszer kell elfordítani az autó orrát. Az örkényi Euro-Ring átlagos szélessége 10 és 14 méter között változik, azaz motoros és autós rendezvényekre egyaránt alkalmas. Legmagasabb és legalacsonyabb pontja közötti szintkülönbség csupán 2,5 méter, ami menet közben egyáltalán nem érezhető.
A pálya aszfaltját a Strabag Rt. fektette. Minőségéről saját képet számtalan ok - por, hideg gumik, pályaismeretlenség, készenlét foka stb. - miatt nem alkothattunk, de vezetőnk elmonda, először durvább szemcséjű aszfaltot választott, a tulajdonosok azonban ragaszkodtak a finomabb minőségű és drágább, emellett jobb tapadást biztosító burkolathoz. Munka közben előfordult, hogy egy-egy rész felületét újra kellett burkolni, de a végső minőséggel ő, és a pályát eddig kipróbálók is maximálisan elégedettek.
Ahogy képeinken látszik, a pályavonal kész, a füvet már elvetették és locsolják, a szalagkorlátot lelkesen csavarozzák a jómunkásemberek, szevasztok! A rázóköveket három-négy héten belül lefektetik, a gyep is növésnek indul, ezen túl a kerítés befejezése a soron következő feladat. Ezután kezdődik majd az elektromos és vizes csatlakozókkal felszerelt parkoló kialakítása, majd a további területrendezés, boxok, versenyiroda, vendéglátó, orvosi és pihenő egységek megépítése.
A beruházás nagyságát firtató kérdésünkre kiderül, hogy hazánkban ez az első versenypálya, melyet tulajdonosai profitorientált vállalkozásnak álmodtak meg. Az Euro-Ring építése kiszolgáló épületekkel, biztonsági felszerelésekkel, depóval, kerítéssel, mindennel együtt kb. 1-1,2 milliárd forintot igényel. Ezt az összeget a technikai sportokhoz erősen kötődő tulajdonosi kör adta össze, teljesen önerőből, céges és állami támogatás nélkül.
Természetesen a befektetők jó üzleti lehetőséget is látnak a pálya üzemeltetésében, ideális esetben viszonylag hamar megtérülő vállalkozás lehet. A hivatalos megnyitót a pálya teljes elkészülte után rendezik, ez valószínűleg átlóg majd a 2005-ös évre. Onnantól mindenki megtalálhatja a kedvére való programot, a tervek között szerepelnek motoros, autós és gokart gyorsasági versenyek, nyílt napok, szuperspeciál versenyek, de érdeklődés és vállakozó kedv esetén bármilyen rendezvénynek szívesen nekivágnak. A sokoldalú használhatóságot csak gazdagítja, hogy az eredeti nyomvonalat számtalan kisebb-nagyobb összekötő csík szabdalja, így többféle hosszúságú és rajzolatú pálya alakítható ki.
Végül megtudjuk, hogy a pálya www.euro-ring.hu címen elérhető oldalán látható logo hamarosan kék és fehér színeket ölt, ami később a pályán majd egységesen feltűnik, kék-fehér festést kapnak a rázókő és a gumifalak. Már csak annyi van hátra, hogy diplomatikusan engedélyt kérünk fényképezni, András Csaba pedig rutinos pályairányítóként válaszol: "Persze, nyugodtan menjetek pár kört, csak óvatosan, vigyázzatok a munkásokra meg magatokra." Örömünkben legalább háromszor annyiszor fogunk vele kezet, mint feltétlenül muszáj lenne, és a lépcsőn halk sikkantásokat adva vágunk át a hangárszerű épületen.
Sajnos a képek egyáltalán nem képesek visszaadni az érzést, ami azon a helyen támad, ahol egy kanyar bevételéhez négy-öt sáv széles terület áll rendelkezésre, forgalom, rendőr és korlátozások nélkül, egyedül a szalagkorlátot csavarozó munkásokra és a tempóval egyre közelebbinek tűnő kerítésekre kell vigyázni. Nem is bírom sokáig, a hatodik kör táján előjövök a farbával: kipróbálhatom? A válasz egyértelmű igen, egy fokkal azonnal idegesebb leszek: sajátomnál kétszer erősebb autó, versenypálya, igencsak vissza kell fognom a kisördögöt.
Ha jól emlékszem, négy vagy öt kört tettem meg, legalább annyira túl korán visszakapcsolgatva és fékezve, amennyire óvatosan kigyorsítva, nehogy bután kicsússzak beláthatatlan következményekkel. Két kör és rájövök, már az nagy teljesítmény lenne, ha egy ívet szépen eltalálnék, nem túl nagy sebességgel. Amikor az egyik körülbelül harminccal teljesítendő kanyarba viszonylag jól érkezem be, annyira elbátortalanodok, hogy a gázpedált csak valahol a célegyenes harmadánál kezdem nyomni, de nem akadok fenn a bénázáson. A töredékmásodpercnyi ívenfutás mámora elönti a fejem, és a tisztánlátás állapotában végleg eldöntöm: saját autómon a futóműtuninggal kezdem, a motor még várhat.
|
