Subaru teszt, a finn rally előtt

Exkluzív beszámoló magyar versenyzők finnországi Subaru teszteléséről:

Egy héttel a finn VB futam előtt volt szerencsém részt venni egy teszten, melyen a Prodrive szeretett volna elkápráztatni bennünket az új N csoportos versenyautójával. A magyar különítményt Tagai Tamás (2000-ben N csoportos bajnok) és Tobak Zoltán rallyversenyzők alkották.

Az egész sztori jól kezdődött, hisz helyszínül a finn dombokat választotta az angol tuningcég, amely felelőse a sokcsillagos Subaru márka VB szereplésének is. Helsinkitől 220 km-re északra (mivel Helsinkitől délre nincs Finnország), Jyvaskyla lesz a központja a VB futamnak, így a tesztet is ide helyezték. Ez egy kisváros, amin kívülről még semmi jel nem mutatott arra, hogy egy hét múlva sok-sok szines gyorskocsi miatt felpezsdül az élet. Ide várt bennünket is a Prodrive és a szálloda előtt már megcsodálhattuk a tréleren álló kékséget, szalon állapotban.

A Neste Rallye műsorfüzete szerint a város körül vannak a VB futam pályái, így természetesen nem hagyhattuk ki, hogy a sokáig világos finn estét ne arra használjuk, hogy a 0 km-es bérautónak megmutassunk egy két gyorsasági szakaszt... A dísztárcsákat előrelátóan még az indulás előtt a csomagtartóba száműztük, minek terhelni a bérlés költségeit elveszett műanyag alkatrészek árával is.

Kezdtük a pályabejárást a legközelebbi szakasszal, a város szélén található ügetőpályával. Nem tévedés, tényleg ügetőpálya, némi átalakítással (egy kis hidat építettek mellé) tökéletesen alkalmas arra, hogy jól belátható szinkronpályaként szolgálja ki a sok ezer néző por és látványigényét.

De az igazi finn szakaszok sem maradtak ki az utunkból. A térkép alapján könnyen megtaláltuk a pályákat, elindultunk és elképzeltük, hogy egy hét múlva itt ugrál majd 20-30 métereket Mäkinen vagy itt nyomja el stiften McRae... A finn földutak sajátossága, hogy kb. másfél nyomtáv szélesek és hibátlan minőségűek, utcai autóval is nyugodtan lehet 100 feletti sebességgel közlekedni rajtuk maradandó károsodást nem okozva a felfüggesztésnek. Gondoltuk, addig megyünk, amíg ránk nem esteledik. Kicsit bebuktuk, végülis nem a sötétedés, hanem a hányinger kergetett haza bennünket éjfél előtt, hisz a finn estékre nyáron 11 körül még nem borul rá az éj leple, viszont két órát utazni a hátsó ülésen felért egy hullámvasútbérlettel, és ezt már nem bírta a gyomrom.

Reggel a Prodrive-osokat követve kiautóztunk a teszthelyre. A VIP kamion szerénytelenül hangoztatta, hogy komolyan gondolják a kápráztatást. Két bukócsöves Imprezát hoztak, az egyiket kiglancolták, hogy tudjunk mit fotózgatni, a másikkal egy tesztpilóta ment néhány kört a beállítások miatt a lezárt pályán. Ez nem volt más, mint egy 4 km-es szakasz két tanya között. Jó pálya kiválasztása arrafelé nem nagy művészet, gyakorlatilag bármelyik útszakasz tökéletesen alkalmas egy jó kis tesztvezetésre.

Az egész teszt arról szólt, hogy meghívtak versenyzőket (két napra kb. 15-öt), akiket a teszpilóta vitt egy susogós menetet a pályán, majd a versenyzők beülhettek a balosba és kipróbálhatták, mit tud a 2002-es fejlesztésű Impreza, aminek az lenne a feladata, hogy megtörje a Mitsubishik egyeduralmát az N csoportos küzdelmekben. Ennek megfelelően a két hangériendrájver felvette kezeslábasát és bukósisakkal a hóna alatt várta, hogy betuszkolják először a jobb oldali ülésbe. Tagai Tomi manapság egy Subaru WRC-t terelget a hazai bajnokságban, így a márka ismerős lehetett neki, és összehasonlítási alapja is van, hisz korábban Mitsubishivel szerezte meg az N csoportos bajnoki címet. Miután levezette a maga 4 oda 4 vissza kilométerét, elismerően nyilatkozott az autóról.

Tobak Zoli még indulás előtt kijelentette, ha lehet, szóljunk a finneknek, hogy készüljenek, mert ő tetőre teszi a vasat. Izgult a srác, hisz eddig még csak kóstolgatta a négykerekes versenyautókat. De persze nem történt baj, pedig a hangok alapján, amik az erdőből jöttek, arra lehetett következtetni, hogy Kobi nem kímélte a Subarut.

Amikor mindkét emberünk lefutotta a körét, a Prodrive mérnökei beültették őket a kamion légkondis tárgyalójába, és alaposan kikérdezték, mi a véleményük a megújult autóról. Sokkal alaposabban beszámolhattak volna a részletekről, ha egy kicsit többet tudnak menni a pályán, vagy esetleg korábban megmutatják nekik, hol lesz a teszt, és felírhatjuk magunknak a technikás szakaszt. Mert a pár perces tesztvezetésen csak arra tudtak figyelni, hogy vajon milyen kanyar jön a bukkanó után, és nem az Imprezára összpontosítottak. Így azon kívül nem tudtak mit mondani, hogy az autó nagyon jól vezethető, nagyon kezes, de ugyanakkor motorikusan kicsit gyengécske (egy jól felkészített Mitsubishihez képes). Ezután kicsit még fényképeztünk a finn kánikulában (24 fok volt...), aztán megint délután lett, és volt még általunk bejáratlan VB szakasz, felkerestük tehát őket.

A tervek szerint másnap délelőtt indultunk volna haza, de egy nem annyira sajnálatos körülmény keresztúlhúzta a számításokat. Az történt, hogy a szállodában reggeli közben egy kék ruhás emberke szaladgált a müzlis tál körül, aztán mikor már látszott rajta, hogy nagyon mennie kell, akkor vettük észre, hogy Petter Solberg az, a Subaru csapat kettes számú pilótája. Egy szolid rákiálltással megakasztottuk a tevékenységében, nagyon közvetlen volt, azonnal odaállt mellénk mosolyogva egy fotó erejéig, és azt is elárulta, hogy tesztelni megy.

Ezt nem hagyhatjuk ki mi sem. Igaz, titkos a teszt, még a tegnapi Prodrive-os ürgéink sem tudták megmondani pontosan, hol rója a köröket a norvég, de mi nem adtuk fel. Mivel hozzávetőlegesen el tudták mondani merre lehet, bolyongtunk a megadott helyen, minduntalan megálltunk, leállítottuk az autót, hátha meghalljuk a turbó fütyülését vagy az ALS durrogását... de semmi. Bekergettek minket az erdőbe, a félinformációk a rossz felüket mutatták. A mindenhol ott lévő Rolf Schmidt (ő szállítja többek közt Ifj.Tóth János Peugeot-ját a hazai versenyekre, most egy másik pártfogoltjával jött a tesztre) azonban tudott segíteni. Ismert valakit, aki reggel kapott egy SMS-t, amiben pontosan le volt írva a teszt helye... Mint a mesében. A jók elnyerik jutalmukat, megtaláltuk a Subaru tesztet.

Ha előző nap elkábultunk a felhozatalon, akkor a mostani előadás mindenek feletti volt. Egy autó körül szaladgált 8-10 ember, a pilóták nem szálltak ki a kocsiból, amíg a mérnök leszedte az adatokat az autó computeréről, 4 garnitúra gátló várta, hogy mikor juthat szerephez, és annyi gumi, hogy a teljes magyar bajnoki mezőny éves murvagumi szükségletét ki tudták volna belőle elégíteni. A 3 km-es pályának minden kicsi turistaútját rádiós ember védte, nehogy hívatlan nézők, vagy helyi gombaszedők tévedjenek ki a pályára.

Ahol mi azt képzeltük, hogy 5. félgázon fordul el Solberg, ott 6. fúrón nyomta el, és szórt be bennünket kövekkel. Elmondhatatlan, milyeneket ugrott, milyeneket fordult. Az ott lévő két versenyző kisgyerekhez hasonlóan szaladt a pályán, hogy minél jobb helyről láthassa a negyedóránként elszáguldó kollégát, szinte minden ismerőst felhívtunk közben, hogy "hallgasd, most húz el mellettünk Petter Solberg".

Szívünk szerint nagyon maradtunk volna még egy hetet, hogy megnézhessük, ahogy a VB mezőny tép el hasonló tempóban, követ szórva a fanatikus nézőkre, de mindkét versenyzőnek szereplése van a VB futammal egyidőben lezajló Budapest Rallye-n. Reméljük, jövőre nem üti egymást a két versenynaptár, mert akkor mindenképp itt kell lennünk.

DuEn