Tavaly májusban még azzal a rémhírrel borzolták a rajongók idegeit, hogy a Monte szezonzáró futamként átkerül novemberbe. Ezt az álláspontot már akkor vitatták páran, de ez is csak kamu volt; akkor is legyen sajtója a ralinak, ha nincs rá ok.
Ennek másik esete a Citroën visszavonulása. Sejtettem, hogy még a franciák is okosabbak annál, mint, hogy a valag lóvé befektetésével kifejlesztett C4 WRC - nem beszélve az egyéni és csapat vb-győzelem után - csak úgy lehúzzák a rolót. Pedig a tél elején ez a hír is felröppent, de már erről is tudjuk, hogy kamu volt. Marad a Citroën, ahogy a Monte is. És ez így van jól.
Mert a Monte szezonkezdőnek kiváló verseny. Változatos időjárása így rögtön a szezon kezdetén mélyvizet jelent a versenyzőknek. Akiknek nemcsak a téli pihenő utáni visszarázódás okoz fejtörést, hanem a soros csapatátrendeződéssel kialakult helyzet is, ha esetleg egy teljesen új autóval is meg kell ismerkedni. Idén ez különösen így volt, hiszen alig maradt versenyző a tavalyi helyén. Loeb, Grönholm és Solberg maradtak (Citroën-Peugeot-Subaru), no meg a tavalyi sorozatban csak vendégként részt vevő Mitsubishi és Skoda felállása sem nagyon változott - ők egyébként idéntől már teljes szezont nyomnak -, de rajtuk kívül mindenki más átigazolt, vagy nyugdíjba vonult (Sainz).
Így január vége felé a szokásos környezet fogadta ismét a ralistákat. A környék unalomig ismert, az időjárás viszont a Montéhoz szokatlanul enyhébben alakult. Nem is tűnt nehéznek az 1357 km hosszú verseny, melyre a 8 különböző gyorsasági szakaszból összerakott 15 pályás, összesen 353 km gyorsaságit tartalmazó eszeveszett száguldás vonzotta a nézőket.
Csütörtök este a hagyományos rajtceremónián 33 autó gördült át a rajtdobogón. Mit mondjak? Sírni tudnék. Ennél szánalmasabb mezőnyt még egy hazai bójatologató versenyen sem látni. De legalább könnyen kezelhető az a maroknyi versenyző, aki még él-hal a sportért, nem úgy, mint a sportág irányítói. Mert ne higgyük, hogy a versenyzők miatt fogyatkozik évről évre a mezőny, és nem miattuk fordulnak el sorra a rajongók, meg a támogatók a sporttól. Ennyi elég is a szokásos év eleji siránkozásomból, inkább örülök még ennek a csonka családnak is, mert lehet, hogy jövőre már csak kétsoros hír lesz a 74. Monte-Carlo rali, és a rajta győzelmet arató versenyzőpáros, akinek elég volt célba érni, hiszen egyedüli indulóként ez is elég volt a győzelemhez.
Péntek reggel aztán elindultak a fiúk az idei 16 fordulóból álló bajnokság legelső gyorsaságiján. Első helyről a tavalyi bajnok, Loeb taposott a pedálra, és mindjárt egy megperdüléssel mutatta be a jelenlevőknek, hogy az elmúlt évek során a Montén szerzett győzelmei annyira rutinossá tették, hogy még ezt is megengedheti magának. Lesz még több is, de nem szaladok előre. Lényeg a lényeg, a napi négy szakaszból ezzel együtt (!) hármat sikerült megnyernie, egyet engedett át Marcus Grönholmnak, pedig nem is a 307 WRC-s ember izzasztotta őt, hanem saját vadiúj csapattársa.
A Fordtól jött Duval szemernyi tiszteletet sem mutatott az öreg citroënes rókának számító Loebbel szemben, de nem is ez a dolga. Ő volt az egyedüli, aki lépést tudott tartani a világbajnokkal, estére harminc másodperces hátránnyal a második helyen állt. Grönholm egyetlen szakaszgyőzelme nem sokat tudott javítani a többi ötödik helyezésen. A harmadik helyre volt ez így elég, de mindenestre biztató szezonkezdett az elismerten erős Citroën-Loeb (és úgy látszik Citroën-Duval is) párosítással szemben. A másik 307 WRC-ben Markko Martint üdvözölhettük, aki nem nagyon találta helyét az új autóban. Haladt, haladt, de nem a tőle megszokott tempóban. A hatodik helyet hozta össze pénteken, közel 40 másodpercnyire csapattársa mögött, aki viszont már több mint egy percnyire volt az első helytől.
A Subarunál nem sok reményt fűztek a sikerhez, hiszen a megmaradt egyes számú pilótájuk, Solberg sosem szerepelt fényesen a Montén. A sok kiesés mellett legjobb eredménye talán a 2002-es hatodik helyezés. Új társa, Sarrazin pedig még nem mondható túl rutinosnak WRC-ügyekben. Még az autó sem állt mellé. A pénteki napot szinte fék nélkül teljesítette, amit biztosan örökké emlékükként kezelnek mind a nézők - akik előtt lepergett az életük filmje mikor Solberg jött szembe és nem tudott megállni -, mind a navigátora - aki többször is látta az előtte rémült arcot vágó, félreugrani sem tudó nézők filmjét. A negyedik helyet szedték össze így össze, ami nem nekik dicsőség, hanem ezt mutatja, hogy a gyári csapatok mekkora fölényben vannak.
Sarrazin pedig gyári pilótaként élete első versenyén nem akart rizikót vállalni. Ismerkedett az autóval, próbálgatta a nála is rossz féket, és szépen átgurult a pályákon. Szinte ugyanez játszódhatott le a Ford két teljesen új pilótájának fejében is. Roman Kresta és Toni Gardemeister látott már rosszabb napokat is kisebb csapatoknál, így az anyagi gondokkal küzdő Ford még úgy is nagy előrelépés, hogy közelében sincsenek a korábbi dicsőséges időknek. Gardemeister mindezek ellenére nagyon jó időket autózott a Focus WRC-vel, amikkel rendes mezőny esetén még az első húszba se férne bele, de most az ötödik helyen végzett az első nap. Kresta azt se tudta, milyen autóban ül. A tizedik lett.
Véget ért a Mitsubishi tesztéve, így teljes erőbedobással nyomultak. A hosszú fejlesztés ellenére vannak még gyerekbetegségek a Lancer WRC-nél, amit Panizzi váltógondjai bizonyítottak. Ehhez jött még a HANS küzdelme is. Ez olyan sisakrögzítő eszköz, amit a Forma 1-ben már használnak, a raliban idéntől lett kötelező a vb-futamokon. Lényege, hogy a nyakat úgy tehermentesíti, hogy a vállhoz és az üléshez rögzíti a bukósisakot. Panizzinak viszont gondot okozott, hogy így nem mozoghat szabadon a feje, és nem látott be a kanyarokba. Mindezzel együtt pénteken a nyolcadik helyen végzett. Rovanpera a másik Mitsubishiben éledt új életre a tavalyi szánalmasnak mondható peugeot-s mutatványa után. Azzal együtt, hogy ő egyébként is inkább murvamenő, nagyon gyengén muzsikált az első nap. Több időre lesz szüksége, amit aszfalton tölthet a Mitsuval, ha eredményes szeretne lenni.
A Skoda továbbra is töretlen erővel áll rajthoz újra és újra a vb-futamokon. Egyes számú versenyzőjük, Armin Schwarz alatt rögtön difiproblémával indult a Monte. A nap felén is túl voltak, mire a szerelők a kezükbe kaphatták az autót, és kijavíthatták a hibát. A másik Fabia WRC-vel a szintén újonc Alex Bengue kemény tanulással töltötte az első napot. 1999-ben ült először versenyautóba a jelenleg 29 éves fiú, és bár a francia Peugeot 106 bajnokságban több mint sikeresnek volt mondható, a WRC-t sem kellett sokáig tanulnia. A szombat erre a bizonyíték.
Szombaton az időjárás továbbra is kiegyensúlyozottan jónak volt mondható, Loeb folytatta ámokfutását. Első pozíciója megingathatatlannak tűnt. Mögötte Duval lett volna a fegyverhordozó, kinek második helyéhez ugyanúgy örült volna a csapat, mint Loeb első helyének. Duval azonban nem tudta befejezni a napot. A Toudon - Saint-Antonin közötti szakaszon a nagy sietségben lecsúszott az útról, és autója jobb oldalával nekiment egy villanyoszlopnak. Navigátorát, Stephane Prevot-t elővigyázatosságból kórházba szállították, bár komoly sérülés nem látszott.
A baleset során a mezőny hátralévő része átlagolt időt kapott, mivel az útra dőlt villanyoszlopnál meg kellett állniuk. Mindezzel együtt a második helyre így Grönholm, míg mögötte mindenki eggyel feljebb lépett. Ezzel már nagyjából ki is alakulhatott volna a végső sorrend, azt hiszem, sokan megelégedtek volna vele. Köztük Martin is, aki továbbra sem érezte az új autót, és esélyét sem látta, hogy Grönholm nyomába érjen, aki ugye páratlan tapasztalatokkal rendelkezik már Peugeot téren.
A Fordnál belenyugodtak, hogy egyelőre kiaknázatlan maradt az autó aszfaltos tudása. Gardemeister még nem tudja, csak tanulja, hogy nagyobb százalékban használja ki autója erejét. Ennek ellenére azt vette észre, hogy alig 15 másodpernyire van Grönholm mögött. De szednie kellett a lábait, ha ezt tartóssá szerette volna tenni, mivel Solberg plusz 10-ről lihegett a nyakába. Kresta feljebb került a hetedik helyre, de a nap végén megütötte a Focus WRC futóművét, és minden erejével azon volt, hogy büntetés elkerülése mellett beérjen a szervizparkba.
Solberg autóján szombat reggelre megjavították a féket, és ahogy már említettem, ezután nem is ment rosszul. Terve Gardemeister megelőzése, és így a harmadik hely megszerzése volt. Sarrazin lecsúszott az útról ugyanazon a szakaszon ahol Duval is kiesett. A Superally szabályoknak megfelelően tovább mehetett, de a hatodik gyors utáni minden egyes szakaszon a leggyorsabbnál 5 perccel rosszabb időt kapott. Panizzi pedig megszabadult a HANS által okozott lelki töréstől, és még a váltója is megjavult (nem magától), így a nyolcadik szakaszon bemutathatta, mire készült oly régóta a Mitsubishi. Megnyerte a gyorsaságit! Ezzel az ötödik helyre léptek, és még nincs vége. Rovanpera sajnos a közelükbe sem ért. Szeme előtt már a murvás vagy a havas futamok lebegtek. Majd ott megmutatja_
És elérkeztünk Bengue emlegetett bizonyítékához. Alig néhány éves autósport múltjával élete első gyári vb-csapatában és -versenyén szakaszgyőzelmet ért el. Skodával! Egy cseppet sem csorbítja a sikert, hogy Loebbel osztozik az elsőségen, mivel Duval baleseténél Loeb is átlagolt időt kapott. És ugyanezt megtette a következő gyorson is, ahol csapattársa, Schwarz esett hatalmasat - kórház lett a vége. Szóval a Skoda és Bengue is haladt felfelé az összetett listán.
Vasárnap aztán minden eldőlt. Loeb zsinórban harmadszor nyerte meg a versenyt, ez gondolom nem is volt kérdéses az eddigiek alapján. Egyedül Duvaltól kellett félnie az elején, de ő kiejtette saját magát. A Xsara továbbra is iszonyat gyors, így másnak nem sok esélye volt a győzelemre. Loeb mögött azonban égszakadás, földindulás. Az eredménylista elején sosem látott nevek következtek. Ez elsősorban a nézői sorrendalakításnak köszönhető, mi eddig csak a hazai futamokon volt ismert, szerencsére ott is csak régebben.
Arról van szó, hogy a Grönholmmal nem szimpatizáló nézők valószínűleg havat hordtak az útra, ami váratlanul érte a nagy sebességgel odaérkező versenyzőt, és az út szélére húzódva megütötte a futóművet egy sziklában. Nagyjából öt percet töltött az autó javításával, ami után be tudta ugyan fejezni a futamot, de az ötperces hátrány már mindent eldöntött. Ugyanitt, ugyanezen a hóhalmon Solberg is elcsúszott, de ő szerencsétlenebbül járt, nem is tudott továbbmenni. Így történt, hogy a második helyre került Gardemeister, aki ezzel a Fordnak is nem várt örömet szerzett.
És nem ez volt az egyetlen szenzáció. A szombati szakaszgyőzelem szárnyakat adott Panizzinek, aki így egészen a harmadik helyig repült. Nem is emlékszem már, mikor volt utoljára a Mitsubishi dobogón. Persze megint előjön az a gondolat, hogy a 24 célba érkezőből álló mezőnyben ez talán mégse akkora durranás.
Szinte minden csapat második pilótája alvósan autózott. Duval kiesett, Kresta ugyan a 12. gyorsot megnyerte, de ez már nem segített: a nyolcadikként végzett. Rovanpera ugye nem érzi annyira az aszfaltot se, meg a Mitsubishit se, így sikerei még váratnak magukra. Úgy látszik, Martin ismerkedése a Peugeot-val még eltart egy darabig. Nem is tudom, mit csináltak a télen_ Most becsúszott ugyan negyediknek, de szerintem nem mindig lesz ilyen szerencséje. Sarrazin a Subaruval jól kezdett, de aztán a hatos gyorson bemutatott kicsúszásával elszálltak esélyei: 4. lett.
Egyedül a Skoda csapatnál igaz a fordítottja. Náluk az első versenyző, Schwarz esett ki, Bengue - a második - pedig szakaszgyőzelmekkel a hóna alatt, meg egy kicsúszással a kilencedik lett. Következő mutatvány a svéd rali lesz. Reméljük, bár nem hisszük, több résztvevővel, február elején.
