Három kör az élet

Ami nem is csoda, hiszen gyári autóról van szó, nem olyan házi műhelyekben összebarkácsoltról, amikkel eddig versenyeztem. Azt tudjuk min nem szabad spórolni versenyautó építésénél, de, hogy mit hogyan kell csinálni, azt azért csak a gyárban tudják igazán.

Remegő lábakkal mentem vissza a sátortáborhoz, ahol a fürdőkád, a Spider várt már nagyon. Ez eleve nem hozott lázba, Gyulavitézt biztos jobban érdekelné, ráadásul az előbbi élmények a nap csúcsát jelentették. Jobb lett volna, ha fokozatosan jutok hozzá, mert így, hogy azzal kezdtem, a többi már nem is érdekel.

Aztán mégis felhúztam a sisakot, és alig értem oda, már tuszkoltak is be az ülés helyére. Mert ülés az nem volt benne. Túl magas társaság jött össze - az ideális pályaautó versenyző olyan, mint a zsoké -, így az ülést egyszerűen kiszedték, és a padlóra kellett ülni. Persze a biztonságiöv kötelező, de nekem már ekkor nem tetszett a dolog. Sebaj, ham már itt vagyok. egy menetet megér, kigurultam a pályára.

Már az első kanyarban tudtam, hogy ezt nem nekem találták ki. Fáztam, ide-oda csúszkáltam a padlón, és a sisakom rostélya is párásodni kezdett. A motortól nem voltam elájulva, szerintem az utcai Alfám jobban gyorsul, a fék pedig kimondottan rossz. Persze nem rossz, csak semmi rásegítés nincs, így erősen kell nyomni, ami ugyan csak megszokás kérdése, de én nem szeretném megszokni ebben az autóban. A váltó viszont nagyon zsíros. A kormány mögött két kis kar – jobb felfele vált, bal vissza – nagyon könnyen kezelhető. Egyedül az okoz gondot, ha hajtűkanyarban át kell fogni a kormányon, mert nem tudni, hirtelen melyik-melyik, mivel a kormánnyal együtt fordulnak. Gondolom rendes pályaversenyző megoldja átfogás nélkül… Két kört mentem, talán egyszer váltottam fel harmadikba, aztán elég lett. Inkább a 207 LW-re tartalékoltam magam.

Valójában az LW is kupás autó, egy másik sorozat számára készült. Persze a sajtóanyagban a márciusban megjelenő 207 RC versenyváltozatának titulálják, de szerintem a valóságban ez egy francia belterjes versenysorozat részére született. A nagy hagyományokkal büszkélkedő Peugeot Sport rendezvények korábbi sztárjának, a 206 S16-nak lesz az utóda.

Ez a sorozat a legolcsóbb módja az autóversenyzésnek. Hétvégenként két, maximum húszperces futamot szerveznek. Az ötven résztvevőre korlátozott bajnokság az alapja a Peugeot „Márkakereskedői versenypiramisának”. A győztes, és a 25 éven aluliak első helyezettje egy 207 Spidert vezethet a következő évi Spider Cup sorozatban. Szóval erős belterj, nem nagy durranás, de azért kipróbáltam.

És nagyon élveztem. Igazi versenyautós fíling, bár egy sperdifi azért nagyon kéne bele. Cserébe van fékerőszabályzó, és még a kézifék is használható. Három kört mentem vele a kijelölt aszfalt pályán, és egyre jobban kezdtem bemelegedni a kanyarokban. Az első kör végén integettek, hogy lassítsak, és nem tudtam eldönteni, hogy azt látták-e, ahogy az egyik visszaordítóban kicsit túlcsúszott a kocsi fara, vagy tényleg úgy néz ki, mintha gyors lennék. Mindenestre kicsit nagyobb féktávokat vettem.

A következő körben utolért egy Spider, elengedtem, de aztán már nem tudtam utolérni, hát igen… ezen a pályán ő a nyerő. Az LW viszont nagyon könnyen kezelhető kis játék. Sokkal inkább javaslom a versenyző iskoláknak, mint a Spidert, de lehet, hogy csak a fürdőkád iszonyom miatt érzem ezt. Az LW ugyanúgy megadja mindazt, ami a sporthoz kell, és az elmondottak alapján még olcsón is.

Nagyobb tempós kanyarokban úszik a hátulja, a fékre érzékenyen reagál, és kis turbós motor pedig röpíti rendesen. Egyszóval tényleg jó kis gépecske arra a célra, amire született. A rali szakágban nem nagyon állná meg a helyét, mivel a turbós szorzó miatt nagyobb kategóriába kerülne, ahol az ellenfelek azért többet tudnak. Mindenestre négy kört mentem vele az engedélyezett három helyett, így a Spidernél kihagyott egyet sikerült kompenzálni.

És ezzel tulajdonképpen véget is ért számomra a rendezvény. Mivel a Super2000-et aszfaltra már nem kaptam meg. Azt vagy murván vagy aszfalton lehetett vezetni, mindkettőt nem. Ránéztem az órámra, kicsit múlt csak délelőtt tíz óra, pedig annyi élményt gyűjtöttem, mintha több nap telt volna el a reggeli kávé óta. De persze az első tesztvezetés emléke örökké kísérteni fog… pontosabban addig, amíg nem lesz még jobb autó alattam.

Szóval kedves Subaru, Ford és valahány név a rali-vb versenynaptárában, kéretik a Peugeot mintájára hasonló rendezvényeket szervezni, és persze meghívni rájuk. Nem leszek önző, jöhetnek mások is.