Szöges virsliken szállni élvezet

2005.02.14. 09:22

Így visszatekintve az elmúlt évek befejező napjait akár el is lehetett volna hagyni minden egyes futamon, idén pedig úgy látszik, elég lenne ezeket megtartani. Mármint a végeredmény tekintetében, mert aki izgalmas futamokat, király elfordulásokat akar látni, annak érdemes figyelnie az összes napra, hiszen minden korábbinál izgalmasabban alakulnak a VB-s események.

csik.jpg

Újra beindult a verkli, nincs mese. Alig pilledtünk egyet a szezonnyitó Monte után, máris nyakunkon a havas futam. A svéd rali VB-futamot hagyományosan így az év elején ejtik meg, és nem csak azért, mert ilyenkor van hó arrafelé. Na jó, elsősorban azért, de szerintem az is a tél mellett szól, hogy ott nyáron is hideg van, és az emberek általában télen szeretnek fázni, nyáron inkább a melegebb égtájakon versenyeznek.

Erre az 54. világbajnoki futamra mondhatni a teljes mezőny számottevő eséllyel érkezett. Aki nyert már itt, az azért, aki még nem, az pedig azért. Itt nincs papírforma, minimálisan számít csak a korábbi évek tapasztalata. Mondhatni a svédeknél bármi megtörténhet, és mondom is. A gumikba ágyazott szegek tervezőmérnökeinek a kezében van minden versenyző. Ezeken a milliméternyi kis vackokon múlik az eredmény. És ezek a mérnökök meg is tesznek mindent évről évre, hogy az ő szegeikkel még gyorsabban tudjon haladni a versenyautó. Így aztán nem csoda, hogy a hó és a jég ellenére ez a verseny a legnagyobb átlagsebességű a szezonban már hosszú ideje.

A verseny menetében sok eltérés nincs az előzőekhez, vagy más versenyekhez képest. Itt is van össztáv - 1750 km -, vannak gyorsasági szakaszok - 20 db - és van ezeknek is összesített távja, ami ugye az értékelésben számít - 360 km -. A tavalyi dobogós sorrend - Loeb, Grönholm, Solberg - idénre is adott lehet, hiszen ez a három versenyző ugyanabban az autóban ül, mint tavaly. És mégis, most tökre másként alakult minden.

A Montén a Citroën taroló álláspontra helyezkedett, ami a tavalyi szezon ismeretében idénre is unalmat ígért. De most hétvégén a svédeknél valami történt. Izgalom lesz, testvérek, ez tisztán látszik. Szóval pénteken kezdődött havas csapatás , amiben elsőre Grönholm bizonyult ügyesebbnek. Bár azt mondtam, nem számottevő a korábbi eredmény, most még is elmondom, hogy Grönholm élete első világbajnoki futama - 2000-ben - itt volt Svédországban, és meg is nyerte azt. Ezután még kétszer bírt nyerni, tavaly meg ugye második lett. Most megint úgy nézett ki a helyzet, hogy a 307 WRC rúdja a győzelem felé áll, mivel pénteken három szakasz megnyerésével az élen gurult be az esti célba.

Marko Martin, aki a Montén a Peugeot ismeretlenségével takarózott, most sem tudott jobb mentséget felhozni. Összeautózott néhány értelmes időt, de ez nem javított sokat a helyzetén. Összességében a hatodik helyet érte el az első napon. De nem is értem miért velük kezdtem, hiszen a versenyen az első két gyorsot Solberg nyerte a Subaruval. Úgy látszik, a Montén kiesést hozó hóhalom után Petter rágyúrt a hóra és most fogcsikorgatva állt bosszút minden egyes hópelyhen.

Ezután a két szakasz után jött Grönholm két szakaszgyőzelme, majd két Loeb győzelem - köztük egy Galli, de erről később -, így Solberg nem tudta megtartani az első helyét, de másodikként nagyon is közel volt az élre kerülő Grönholmhoz, a következő napok kettejük csatáját ígérték. Solbergen kívül a Subaru még két versenyzőt indított, de mindkettőnél a tanulás volt az elsődleges cél. A Montén már VB-s körökben is megismert Sarrazin mellett Chris Atkinson kapott lehetőséget a havas pályák megismerésére. Időeredményeik alapján bőven kicsúsztak az első tízből, de még a 15-be sem fértek bele, így őket hagyjuk is inkább magukra a tankönyv mellett.

Loeb kissé visszafogottabbnak mondható eredményén nincs csodálkoznivaló. Elsőként indulva a pályákon az ő feladata volt a felső, csúszósabb hóréteg letakarítása az útról. Erről a takarító szerepről már sok szó esett, most nem merülnék bele újra, fogadjuk el, hogy elsőnek menni lassabb. Ennek ellenére becsúszott két győzelem és a hátránya alig 10 másodpercnyi lett. Így a világbajnoki címvédő pofontávolságon belül maradva várta a folytatást. Duval a második Xsara WRC-vel ritmustalansággal vádolta magát és az összeszedett 30 másodpernyi hátránnyal még a dobogós helyezésben reménykedett, pedig ha tudta volna ...

A szezonnyitó versenyen már Mitsubishiztünk rendesen. Panizzi szakaszgyőzelme, majd harmadik helyezése után egyértelmű volt, hogy a japók idén bekeményítenek. Alátolták egyik Lancer WRC-jüket egy mondhatni ismeretlen Gianluigi (Gigi) Galli nevű olasz csókának, és magabiztos mosollyal a szájuk sarkában hátradőltek. Galliról azt érdemes tudni így első nekifutásra, hogy 31 éves, 1994-óta versenyzik. Volt alatta már Peugeot 309 GTi, Toyota Celica, Fiat Cinquecento, Ford Escort, de a lényeg: 1998-óta megszakítás nélkül Mitsubishizik - a folyamatba azért becsúszott egy Punto Super 1600-as szezon is -, és már tavaly is ott volt a VB futamokon legtöbbször az N csoportban.

Szóval ez az olasz srác nem sokat tétovázott. Ismét gyártott egy szakaszgyőzelmet a csapatnak és a többi gyorson se sokat fékezett. Tizennyolc másodperces hátránnyal a negyedik helyen végzett pénteken, amivel magára vont jó néhány tekintetet. Rovanpera a másik Lancerral már közel sem volt ennyire gyors. Korábban győzelmet is tudott szerezni a svéd futamon, most viszont csak a nyolcadik helyre futotta az első nap.

Hasonlóan lassan kezdtek a Fordosok is. Gardemeister-től a Montés második hely után többet vártunk volna. Autója beállításaira panaszkodott és egész nap ezzel voltak elfoglalva. Henning Solberg a másik Focusban ismerkedési hétvégét tartott, közben előadott néhány figyelemre méltó időt és ennyi. Nem zavart sok vizet. Ahogy Kresta sem a harmadik Focus WRC-ben. A Skodáról - bármennyire is többet szeretnék - egy mondatot tudok csak mondani. A Montén megsérült Schwarz helyére Mattias Ekstrom-ot ültették be, és jó döntésnek bizonyult, mivel hármójuk közül - ő, Touhino és Paasonen ment Fabia WRC-vel - ő volt a legeredményesebb.