A legnagyobb átlagsebességű verseny minden évben, pedig javarészt hóban és jégen zajlik. A szöges gumik tudományának doktorai ilyenkor élednek fel nyári álmukból, és megpróbálják a lehetetlent: néhány tized milliméteren megzabolázni sok száz lóerőt. Idén egy magyar csapatnak is meggyűlt a gondja a gumikkal és a szögekkel, no meg egy Ikarus busszal is.
Az a jó a rali vb-ben, hogy ha egyszer elkezdődött januárban, akkor nincs mese, halad tovább pikk-pakk. Nem olyan, mint a hazai autósport éves versenynaptára , ami jó, ha februárban megjelenik, és még akkor is minden verseny mellett ott az apró betűs megjegyzés, hogy ilyen-olyan okok miatt még nem biztos, hogy akkor és ott lesz verseny. Aztán persze csodálkozik mindenki, hogy még az Eb-futamunkra sem jönnek külföldiek. Hát, hogy jönnének, mikor szerencsétleneknek már előző év őszén el kell dönteniük a következő évi költségvetést. Mire elég, hol tudnak rajthoz állni stb.
A vb azonban más. Most is alig hevertük ki a Monte szánalmasságát, máris itt a legendás svéd futam. A gumitudorok minden évben találnak valami újítást, amivel aztán még gyorsabbak tudnak lenni a versenyzők, és még nagyobbakat ugrathatnak a skandináv erdőkben. Az idei svéd túra sem különbözik a többitől, sőt a szánalmassága is hasonló a Montéhoz, de hát ez van. Az idei szezon ilyen lesz.
Egyedül olyan esemény teheti számunkra érdekessé, mint például, ha indul rajta hazai versenyző. A hétvégén lezajlott futamon pedig volt is ilyen, Pénzes Zsolt és Thurzó András cipelték fel északra Ragnotti-féle Renault Cliójukat, és nyomtak rajta kövér gázokat a hófalak között. Nem is akárhogy, pedig a kalandok már Berlinnél elkezdődtek.
Miközben Petter Solberg nagyokat horkantott karlstadi szállodaszobájának ágyán, és azt álmodta, hogy legyorsulja Grönholmot, miközben Loeb a hóba süppedve integet neki, Pénzesék Ikarus busza - ami a szerelőket, az alkatrészeket és a versenyautót szállította - lerobbant Berlinnél. Már előre paráztak, hogy mit fog egyáltalán szólni a svéd hideghez, de aztán megúszta, mert addig el se jutott. Szerencsére a haverok kisegítették a csapatot két kisebb teherautóval, amikkel aztán egy nap késéssel ugyan, de megérkeztek a célhoz. A buszt majd a verseny után valahogy hazahozzák.
A pályákkal való ismerkedés közben a hazaitól teljesen eltérő körülményekről Zsolt így beszélt: "Voltak információink, hogy nagyon gyorsak. Az volt meglepő, hogy azon túl, hogy gyorsak, technikásak is. Nem az egyenesek miatt gyors, hanem nagyon sok a tempós kanyar. Sok ugrató, gyors kanyarok. A leghosszabb, negyven kilométeres gyorsnak több mint a felét 6-ik telin teljesítik a nagyautók, és nálunk is nagy lesz a tempó, azt hiszem. Csomó befagyott tó az utak mellett, sok helyen, ha hibázol, akkor irány a tó jege... Az is érdekes még, hogy +3 fokban nem olvad, gondolom azért, mert annyira át van fagyva a talaj. És, még ami más, hogy máskor sötétedik... Otthon mindig éjszaka szoktam feljárni kocsizni, hogy lássam, jönnek e szemből, itt pedig csak a nap végén megyünk majd sötétben, kicsit furcsa volt, nagyon vakított néhol a hó."
Ez a hó pedig ugyanúgy vakította Grönholmot is, mégsem zavarta abban, hogy a Forddal - amivel úgy látszik hamarabb megbarátkozott, mint annak idején a 307-tel a 206 után - mindenkit lenyomjon az első nap. Mondjuk az az igazság, hogy az első napi előnye Loebbel szemben 10,2 másodperc, viszont Loeb 10 másodperces büntetéssel kezdte a napot. Menet közben felnyílt Xsarájának motorházteteje, és a lámpaszett betörte a szélvédőt. Megálltak leszerelni és valamennyire helyrehozni az autót, ami sikerült is, de kikéstek, és azért kaptak büntit.
Az első két gyorsot egyébként Grönholm nyerte, aztán a harmadikat Galli a Mitsubishivel, a maradék hármat viszont Loeb zsebelte be, és így az ő hármasuk alkotta az első napi dobogót is. Hirvonen a Ford-csapat második versenyzője is remekül kezdte a napot, viszont az ötös gyorson nagyon melegedni kezdett a motorja, és a csapat mérnökei jobbnak látták, ha rögtön kiáll, így óvva a motort a komolyabb sérüléstől.
A Subaru-csapat hozott még egy kis balszerencsét magával a Montéról. Solberg autójában rögtön az első gyorson eltört a hátsó féltengely, aztán jöttek további műszaki gondok is, amik persze jelentős időveszteséggel jártak. Ez egészen a 19. gyorsig tartott, amikor Petter végleg befejezte a küzdelmet a technikával. Atkinson a másik Subaruval a harmadik gyorson hibázott, aminek következménye kormány szervó törés lett. Aztán voltak még más gondjai is, de végül célba ért vasárnap, a 11. helyen. Ennyit a gyári csapatokról.
A kicsiknél (muhaha) is voltak kalandok, de hát az ő nagyságrendekkel kisebb költségvetésüknél ez mondhatni természetes is. Hiszen nincs pénzük rendes alkatrészekre, tesztelésre (ismét muhaha). Galli például nem hiába üti-vágja navigátorait - talán emiatt cserélődnek olyan sűrűn mellette -, a Lancer WRC-vel a szokásos formáját hozta, és akárcsak tavaly, most is tudott gyorsot nyerni. És ekkor még nem is tudta, micsoda harc vár még rá.
Ekkor, pénteken 5 másodperccel állt a szintén Mitsubishis Carlsson elött. Szombaton már látszott, hogy a két királlyal nem tudnak lépést tartani (több mint két perccel voltak előttük), viszont ők ketten iszonyatos csatába kezdtek. A nap végére három tizeddel állt Carlsson Galli előtt. Nem aludtak egy szemhunyásnyit sem az éjjel, az tuti.
Grönholm pedig növelte előnyét Loebbel szemben. Öt gyorsot nyert, míg Loeb kettőt. A 25 másodperces előny pont arra lett elég Grönholmnak, hogy az utolsó nap se hibázhasson. Eközben a hazai különítmény néha lecsúszott az útról - de aztán visszakerültek -, és rettentően fogyasztotta a gumijait. Mindezek ellenére a kategória harmadik helyén álltak.
Vasárnap Loeb kezdett jobban, az első három gyorsot megnyerte, de csak a különbséget tudta csökkenteni, a vezetést nem vette át. Grönholm meg beszákolta az utolsó három gyorsot, és a 38. születésnapján megnyerte a versenyt. Így a montés győzelmével együtt 100%-osan vezeti a bajnokságot. És, hogy teljesen kerek legyen a kép, a Ford csapat is kirobbanó örömmel indulhat a következő helyszínre, hiszen Waldegaard Ford Escorttal elkövetett győzelme - 1978-ban - óta most először nyertek Svédországban.
Galli és Carlsson pedig 150-es pulzussal állt a rajthoz. Mindkettőjük pályafutásának első dobogós végeredménye volt kilátásban. Egész nap oda-vissza szórták egymásnak a másodperceket, de az utolsó gyorsasági előtt még mindig csak két tized volt a különbség Carlsson javára. A csatát ismét a technika döntötte el, vagy legalábbis ezt mondták. Gallinak az utolsó gyors közepe táján elszállt a harmadik fokozat a váltójából, és ezzel a hiánnyal érthetően nem tudta megverni Carlssont, aki így a harmadikként fejezte be a futamot.
Csakúgy, mint Pénzesék, akik a vasárnapra vadiúj gumikat szereztek. A nap felénél volt egy kis melójuk a szerelőknek: lengőkart kellett cserélniük, és a lökhárítót a helyére rakni. Emellett a továbbra is fogyó gumik jelentettek még gondot, de végül kitartottak, és nem lett több probléma. A versenyt a kategória harmadik helyén fejezték be. Nagyon szép teljesítmény ez, főleg elsőre egy olyan versenyen, ahol teljesen más fizika van életben.
A mezőnnyel pontosan egy hónap múlva Mexikóban találkozunk újra.
A képekért köszönet az Petr Lusknak, és DuEnnek, aki a Pénzes-interjút is készítette.
