Láthatatlan győzelem

2003.07.14. 10:48

A leggyorsabb ismét Ifj. Tóth János volt, és bár nem hátrányként, de mindenképpen meg kell említeni, hogy ő előtte tiszta volt a láthatár. Mert rajta kívül a mezőny többi versenyzője egyöntetűen elátkozta azt, aki feltalálta a porolást.

 
 

Tizedik alkalommal rendezték meg a hétvégén a Veszprém Ralit. Hogy ez a szám sok vagy kevés, arról megoszlanak a vélemények. A szervezők szempontjából biztosan nagyon sok munka fekszik ebben a tíz futamban, ahogy a versenyzők is nagyon sokat javították az autóikat - és persze nagyon sokat költöttek rájuk - minden egyes futam után. Ez a verseny ugyanis nem az autókat kímélő fajtába tartozik. Régebben harckocsik számára készült terepen is kellett a versenyautókkal száguldozni, és bár mára nem ez a szakasz jelenti a fő látványosságot, azért még mindig szerepel a programban. De nem ez a fő probléma, hanem az, hogy a többi pálya is rettenetes minőségű.

 
   
   

A verseny 100% murvás futam, az OB ötödik fordulója volt. Mindkét társaság, a Rali1 és a Rali2 mezőnye is kapott felkérést a mutatványra. Az 1-eseknek 382 km távot írtak elő, ami 186 km-en 12 gyorsaságit tartalmazott, a másodikosoknál ez 143-80,6 km arányban szerepelt 6 db gyorsra osztva. Ez még nem riasztott vissza sokakat, hiszen bőven 80 fölötti számban neveztek versenyzők az első osztályba, és az utánpótlás létszáma is 50 körül volt a nevezési lista alapján. Közel ennyien el is rajtoltak a péntek esti prológon, ami direkt erre az eseményre épített szinkronpályán zajlott.

 
   
 

A prológ talán leglátványosabb része az volt, mikor Rádliék felborították az újonnan vásárolt N3-as Peugeot-t, ami a tavalyi bajnokautó. Hempergetek vele egyet a homokban, majd gyorsan felrakták a trélerre, és elszaladtak vele a budapesti műhelybe, ahol nagyjából kikalapálták, és visszarongyoltak, hogy a szombat reggeli rajtnál ott tudjanak lenni. Sikerült is nekik, bár utólag nem sok értelme volt a dolognak, mivel délután kiállni kényszerültek.

 
   
   

Ennél a szombat reggeli rajtnál egyébként már többen is hiányoztak, persze olyanok, akik a prológnál sem voltak ott, de ez általában nem jelent akadályt, mivel szinte minden versenyen előfordul, hogy - bár a szabályok szerint a prológ eredménye nem számít a versenybe, de teljesítése kötelező - a prológról hiányzó, vagy ott ilyen-olyan okból semmiféle időeredményt nem kapó versenyzők mégis mehetnek másnap. Nem bunda ez, hanem egyszerűen a felügyelő testület hozzájárul a rajtoláshoz. Kérdés, hogy ha mindenki kihagyná a prológot, akkor mindenkinél hozzájárulnának-e. A prológ leggyorsabbja Ifj.Tóth János lett, 3 tized (!) másodperccel utasítva maga mögé Benikék Ford Focus WRC-jét, mézesmadzagként húzva el a fanatikusok előtt a hétvégi kemény csata ígéretét.

 
   
 

Szombaton aztán, az első gyorsasági a már említett "Kislőtér" nevű tank terep volt. Az első kieső Ifj.Angyalfi Károly volt, aki egy dobbantónak (állítólag) 200 km/h körüli sebességgel szaladt neki, és a repülés végi földetérésnél kiszakadt a Subaru WRC futóműve. Nem sokkal járt jobban az F2 utolérhetetlen - bár mostanában Herczigék által kissé jobban szoruló - versenyző párosa, a Bútor-Tóth kettős, és a szinte hozzájuk nőtt Citroën Saxo. Ők is egy ugratón nyírták ki a gépet. Szinte az első lámpákra érkeztek, eltört a generátor, és megszűnt a töltés. Próbáltak ugyan kezdeni vele valamit, de lényegében tehetetlenek voltak, a következő gyorsaságin aztán megállt a motor, így még a szerelőkig sem jutottak el. Herczigék előtt így letisztult az út az első hely felé. Éltek is a lehetőséggel.

 
   
   

De még a korai kiesők közé kell sorolni Kiss Ferit, aki végre el tudott indulni a Korda Erik féle Subaru WRC-vel, bár nem jutott sokáig. Már a rajtnál ferdén állt a kormánya, aztán egyre jobban kellett tekerni, hogy egyenesen menjen az autó, aztán egyszercsak eltört az egyik első lengőkar. Semmi ugrató, semmi gyilkos gödör, no comment. És még mindig csak az első gyorsnál tartunk, ahol az N3 idei koronázatlan uralkodói, Krózsérék is kiestek. Ezek szerint a Honda sem ilyen utakra készült. A második gyorsnak 64-en vágtak neki!

 
   
 

A leggyorsabb ismét Ifj. Tóth János volt, és bár nem hátrányként, de mindenképpen meg kell említeni, hogy ő előtte tiszta volt a láthatár. Mert rajta kívül a mezőny többi versenyzője egyöntetűen elátkozta azt, aki feltalálta a porolást. Olyan szinten vált egy-egy autó után láthatatlanná az út, hogy többen csak lépésben tudtak haladni, mert nem látták a saját kocsijuk elejét, nemhogy a következő kanyart. Persze semmi szél, ami a rendelkezésre álló 1 perc alatt el tudná fújni. De azért azt se feledjük, hogy Janika is elég sok időt töltött hajdanán Ranga Laci porában... Így pontosan tudja, hogy mit szívnak mögötte, bár tenni ellene nem tud.

 
   
   

Tudott viszont a már említett felügyelő testület, aki először elmagyarázta, hogy az OB szabályzatában nincs lehetőség 2 perces követési időt adni néhány versenyzőnek - nem számít a prioritás sem -, bár a szükségességét ők is pontosan érezték. Vagy mindenki 2 percet kap, vagy senki. A mindenki pedig most nem volt megoldható, mivel az első osztály után szinte azonnal indult a másodosztály mezőnye, akik pontosan ugyanazokat a pályákat teljesítették. Vasárnapra viszont meghozták a 2 perces döntést. Mind a 39 versenyben maradt autó 2 percnyire indult egymástól. Az más kérdés, hogy a szombat délután és este esett eső miatt ez már fölösleges volt. Bár Murphy szerint ha nem hozzák meg a döntést, akkor biztosan nem esett volna az eső.

 
   
 

Szóval a szombat délutáni célban továbbra is Janika állt az élen 31 másodperces előnnyel. Benikék későn vették észre, hogy nem teljesen jó beállításokat használnak, ezért lassúak. Félidőben, a szervizparkban aztán áttekerték a csavarokat a török VB futamon használt pozíciójukba, és tudtak kicsit gyorsulni is, az utolsó három gyorsból kettőt megnyertek. A harmadik helyen Tagaiék átkozódtak a Subaru WRC-ben a láthatatlanságra. De a legszomorúbb talán Szabó Gergő volt aki alatt tönkrement a Skoda Octavia WRC hajtása, és az utolsó néhány gyorsaságit már szinte lépésben teljesítette, egyetlen célja a szervizpark elérése volt. Ez sikerült is neki, de a kelleténél négy perccel tovább elhúzódó munkálatok sem vezettek eredményre, így vasárnap reggel már nem tudott elrajtolni.

 
   
   

A befejező napon már nem sok minden történt. Mármint az élmezőny helyezéseit tekintve. Janika és Benik folytatta abnormális tempóját: tizedekkel, másodpercekkel verték egymást oda-vissza. Kettejük között a különbség 30 másodperc körül mozgott, mögöttük a harmadik helyen Tagaiék már több mint 2 perces hátrányban voltak. És ez a sorrend maradt a végeredmény is. Az N csoportban Posta Attiláék győztek, mögöttük Ifj.Tobak, majd a vasárnap feltörő Botkáék állhattak még a dobogóra. Ők ledolgozták azt az 5 másodpercet, amivel reggel még hátrányban álltak a több éves kihagyás után visszatérő Garami mögött. A Nocentini (ismerős név ugye?) nevéhez fűződő Mitsubishivel versenyző Garamiék teljesítménye még így is kimagasló. Herczig természetesen begurította a Saxo-t az F2 első helyére, és abszolútban is elérte a hatodik lépcsőt.

 
   
 

A H csoportban Mixi Fordja hamar bemelegedett, és ilyenkor bezár a bazár, az autó megáll, csak akkor megy, ha kihűlt. Ezt Mixi viszont nem várta meg, inkább kiállt. Szabóék az egyetlen Trabanttal derekasan küzdöttek, de a késésekkel - valószínűleg sokat kellett szerelni - rontott hátrányos helyzetükben jobbnak látták kiállni. A maradék VFTS-ek is fogytak. Matics még az elején kiállt, és a hiányában kialakult Osváth-Hodula-Pethő triumvirátus meglépett az üldözőik elöl. Hármuk mögött már több perces hátrányban következtek a többiek, míg közöttük folyamatosan változott a fél-egy perces különbség. Vasárnap Pethő kicsit erősített, Hodula viszont elfáradt - az autójával együtt, ezért tudtak helyet cserélni a második és a harmadik helyen, Osváth első helye megingathatatlan volt.

   
  Másodosztály
 
  A másodosztály versenye egyöntetűen a túlélésről szólt. Nekik ugyanaz a hat gyors volt kijelölve, amit az első osztály szombaton teljesített. Aztán félidőben leszakadt az ég, és a rendezők jobbnak látták, ha nem engedik rá a murva gumikkal felszerelt autókat az utolsó - inkább aszfaltosnak nevezhető - iszonyatosan csúszóssá vált pályára. Így a versenyzők csak 5 gyorsot teljesítettek, de a céldobogón mindenki arcán a megkönnyebbülés látszott, senki nem hőbörgött az ismét megcsonkított futam miatt. Rájuk ugyanúgy, ha nem még jobban vonatkozik a vállveregetés.

A kisebb kategóriákban egyszerűen elfogytak az autók. A 32 célba érkező közül a WRC-A8-N4-H kategóriák levonásával 12 páros maradt, az ő küzdelmük azonban leírhatatlan. Célba érkezésük hatalmas teljesítmény, nem is emelek ki név szerint senkit, mindenki megveregetheti a saját vállát, - bár ez tulajdonképpen mind a 32 párosra vonatkozik.




A részletes eredmények, és a végeredmény megtalálható a TotalCar közreműködésével üzemelő Yokohama Rally-Live oldalon. Következő futam az augusztusi Budapest Rali lesz.