VII. János

2005.10.18. 10:01

Az autó a vezetőajtó közepénél csapódott a lassítónak kirakott traktorguminak, ami az út szélére dobta. Hiába taposta a gázt a sofőr, a lehullott, csúszós falevelek megállíthatatlanul az árok felé sodorták a versenyautót. Az első fának csak a kérgét nyúzták le, a következő három fenyőfa belehalt az ütközésbe. Az autó végül a tetején állt meg az árok mélyén csordogáló patakban.

Abszolút bajnoki szempontból többesélyes szezonzáró. Na, ilyen is rég volt a magyar raliban. Pontosabban mostanság azért elég izgalmasak a futamok, meg ha jól emlékszem, tavaly is hasonló izgalmak előzték meg az utolsó futamot, de akkor is olyan jó arról beszélni, hogy valami végre jó irányba mozdul. Mert, hogy pár éve azért a - remélem - mélypontot élte meg ez a sport itthon.

Most viszont ismét sokan vannak az élmezőnyben, akik megérdemelten ülnek erős autóban, nem csak bevásárolták magukat, miközben háttal ülnek a kormánynak. Erre a zempléni futamra úgy alakult, hogy a címvédőnek már elég kevés esélyei maradtak a címvédésre, előtte viszont akár hárman is - kiesésektől függően - úgy álltak, hogy bajnokként pezsgőzhetnek a célban.

A pontversenyt a futam előtt vezető Spitzmüller, a mögötte egálban álló Benik Balázs és Ifj. Tóth János, akinek pusztán a raliba való visszatérésének hírére - még a szezon elején - beindult a fúró gépezet, és mindenféle sikkasztási ügyekkel vádolták, melyek valahogy hirtelen nemcsak megszűntek, de el is tűntek. Annál jobban szembetűnő, hogy Janika nem rozsdásodott be a pihenő alatt felszedett néhány kiló ellenére, és igencsak gyorsan közlekedett a Peugeot 206 WRC-vel. Annyira, hogy a zempléni futamot megnyerve, a hetedik bajnoki címét zsebelhette be a hétvégén.

Az események a szokásos, vagyis most nem is annyira szokásos prológgal kezdődtek pénteken. Azért nem szokásos, mert az eredeti versenykiírásban nem is szerepelt, utólag engedélyezték, és teljesen függetlenül zajlott a versenytől. Ez azt jelentette, hogy a versenyzőknek nem is volt kötelező a teljesítése, aki mégis részt vett, az választhatott magának tetszőleges navigátort. Az esemény egyébként fergeteges hangulatban zajlott, igazi tét nélküli autózással ünnepelték a versenyzők a közönséget.

Szombat reggel aztán megkezdődött a haddelhadd, már az első gyorson látszott, hogy nem egyszerű a feladat. Az utak csúsztak, amennyire így október közepén elvárható, és már az első gyorson is búcsúztak páran a versenytől. Aztán ez így folytatódott tovább, mindig egyre kevesebben lettek, míg a végére alig a fele maradt meg az eredetileg nevezett versenyautó-mennyiségnek.

Szóval az első gyorson történt az a baleset, amivel kezdtem a történetet. Szenvedő alanya a Nagy Krisztián-Veres Gábor-Citroën Saxo trió volt. A versenyzők komolyabb sérülés nélkül megúszták, az autó azonban kuka. És nem ők voltak az egyedüliek, akik kidobósra törték a verdájukat. Az élboly ebből azonban semmit sem érzékelt, Janika egymás után nyerte a gyorsokat, és mögötte sem sokat változott a helyzet, így érezhető volt a végeredmény kimenetele. De persze technikai sport révén, azért ki kellett várni a végét.

Az első nap utolsó, és a második nap első gyorsaságiját lazulta el egyedül - ezeken a negyedik időt autózta -, így mondhatni simán nyerte meg a versenyt Ifj. Tóth János, és ezzel a pontversenyben is az első helyre lépett, ami a hetedik bajnoki címét jelenti (1995, 1996, 1997, 2000, 2001, 2002, 2005). Hazugság lenne azt mondani, hogy könnyű dolga volt, ahogyan az viszont igaz, hogy a pontverseny első négy helyezettje közül többen is lehetnének a helyében, csak éppen nincsenek.

Sosem tudni, hogy mennyi múlik az autón, mert majdnem minden autóversenyző azért sír, hogy az ő autója a leggyengébb a mezőnyben, aztán mégis nyer nemcsak gyorsaságit, de futamot is. Most nem tudom, hogy akik elöl vannak, mennyit sírtak, csak azt látom, hogy szép és erős WRC-ket hajtanak, ráadásul szorosan egymáshoz közel. Mi a rali lényege, ha nem ez? Ezért megy ki a néző a pályára, és a versenyző is akkor élvezi a sportot, ha van ellenfele.

Tehát örüljünk a hazai rali erősödésének, minden szinten. Örüljünk, hogy nincs papírforma - bár vannak, akik szeretnék, ha lenne -, és örüljünk annak, hogy Janika számaiban már utolérte Schumachert. Hajrá mindenki, jövőre is lesz bajnokság, mindenkinek áll a zászló!

Részletes eredmények és statisztikák megtalálhatók a TotalCar közreműködésével üzemelő Yokohama Rallylive oldalon. A képekért köszönet a médiafotó csapatának, és DuEn-nek.