Nem mondanám, hogy mi lettünk idénre a NatGeo autós rovata, de az anyagok többségénél már talán az olvasók is felfedezik a javulást. A Totalcar képes médium lett, irányzékunkba kerültek az analfabéták, a képes magazinok lapozgatói is. Összeállításunkban az év legjobb fotói szerepelnek – lehet szavazni is!
Talán, most már, igen, halkan merem csak mondani, de már fotós embertől is hallottam olyat, hogy javult a Totalcar minősége. Mi mindenesetre rettentően igyekszünk, már felszerelés is akad, ha szerény is a javulás, ezért a kevésért is megküzdöttünk. Hadd mondjam ki - újságunk képileg is fogyasztható termékké érett, még ha akadnak darócfoltok is a szép zsákon. Sajnos a nyár végén új cikkszerkesztő-rendszerünk lett, ami sokkal jobban működik, mint a régi, ám az átállás azzal járt, hogy a korábbi cikkek fotói az arányváltás miatt csonkoltak lettek. Nincs megoldás, sokat keresték, de lehetetlen rendesen megcsinálni. Ezért elnézést.
Vissza a mostani cikkhez: hogy igazunkat foggal-körömmel bizonyítsuk, monstre képlavinával terítjük le az olvasókat. Minden szerző kiválogatta a számára legkedvesebb fotókat az év terméséből, most ezeket terítjük igazgyöngy-szőnyegként önök elé. Van köztük, amelyiknél a fotótechnika az érdekes, van, amelyiknél a születés véres körülményei izgalmasak, akad, amelyik csak egy jól elkapott snitt. Kérem, kattintsanak a szavazógépekre, a szép, illetve érdekes kép 7-8-at, a csúnya, érdektelen 2-3-at ér - csak betájolásképpen. Tehát értelemszerűen a minősíthetetlen az 1-es, az Arany kamera-díj pedig a 10-es szint, de hát olyan nem lesz. Íme, a fotók:
01. Prosztó voltam, muszáj volt
A Honda City nem volt valami hálás téma, csak egy-két szögből mutat valahogy szegény - cserébe igazán hasznos jószág - de nem ezért szívtunk vele hatalmasat, amikor a fotózásra került a sor. Május végén kaptam az autót, és az első délután elcsesztük az időt háttér-keresgéléssel, úgyhogy lőttünk egy rakás használhatatlan, zajos és sötét képet, naplemente előtt fél órával. Maradt a következő délelőtt - persze vakító napsütéssel, nagy csillanásokkal az autón. A külsőknél még csak kitrükköztük valahogy, így legalább minden ötödik kép jó lett, de a belsők fotózásához kellett valami árnyékosabb zug. Bejártuk fél Budaörsöt, mire megtaláltuk. Tökéletes: homogén háttér, elegendő, de nem túl sok fény, csakhogy épp az egyik helyi áruház mozgássérült parkolójának közepére kellett beállni. Szerencsére a kutya sem járt arra, és fél óra alatt végigkattintgattuk a fontosabb részleteket, de azóta is szégyellem magam.
02. A hülyének is lehet szerencséje
Sokszor komoly gondot okoz, hogy hol találjunk jó hátteret - főleg akkor görcsöl rá az ember a témára, ha kevés az idő, mint egy sajtóúton. Legyen érdekes, de ne nyomja el a témát, váljon el jól az autótól, de ne legyen zavaros. Ez volt a legnagyobb probléma a Škoda Superb Combi sajtóúton is, amit pedig a csodálatos Lago Maggiore környékén tartottak. A szép táj azonban nem adott jó hátteret: mindig belógott egy lámpaoszlop vagy szalagkorlát, de sokszor előfordult, hogy egyszerűen nem lehetett leparkolni a megfelelő helyre. Egész nap helyszínt kerestünk, mégsem nem lettek igazán szépek a fotók. A megoldás az utolsó pillanatban, alkonyat előtt két órával zuhant az ölünkbe: egy félkör alakú, sárga és narancs sorház, a közepén udvarral. Mint a mesében.
03. Nézd máshonnan
Szegény Nissan Note sehogy sem nézett ki a fotókon. Pedig találtunk helyet, a kora őszi fények is kellemesen lágyak voltak, erre akárhogy fotóztam, csak egy ügyetlen doboz maradt. Túl magas, keskeny, bugyuta. Csak fél óra után jöttem rá, hogy a nagylátószög az egyetlen megoldás: egy kis halszem-perspektíva a 17 mm-es végállásban, egy picit alacsonyabbról, és rögtön meglátni a dögöt a békapofában.
04. Goodwood Revival
Mindkettő csámpásan áll, mindkettőnek szomorú lóarca van, s mindkettő olyan, mintha egy Austin Powers-film díszlete lenne. Íme a Goodwood Revival egyik manökenje, valamint a Scootacar szükségautó. Utóbbi a jobb oldali.
05. Goodwood Revival
Még mindig Goodwood. Több tucatnyi fotót elő tudtam volna venni abból az anyagból, ha valahol, hát ott lehetett jó képeket készíteni. De a versenyfotók bent vannak a cikkben, aki akarta, véresre lapozta már őket, nem akartam ide tenni belőlük. Ezt a képet azonban nem hagyhattam ki. A világ húsz legértékesebb veterán versenyautója közül az egyik legismertebb, a Scuderia Serenissima „Breadvan", azaz a Volpi gróf által Ferrari-mérnökökkel építtetett, Ferrari 250 GT-technikájú, GTO-verő kocsi. Áll a bokszban, bedöglött motorral a futam után, csomagtartójában evianos ládával, tetején polifoamokkal. Így is van ez rendjén, ettől lesz az egész meghatóan valódi, valószerűtlenül más kultúrából való.
06. BMW 3.0 CSi
Számomra ez volt az év talán legérdekesebb tesztautója, mindig vágytam rá, hogy beleülhessek, vezethessem. A tulajdonos meg csak úgy, odaadta, mi elmehettünk csapatni a Vályival. Persze nem bántottuk a járgányt, ahhoz borzasztóan szép volt. Nézzék csak ezt a részletet, hát nem gyönyörű?
07. Mávaut-Ikarus
Ilyen autó pedig nincs is. Hiszen nem is autó, hanem busz, és mindössze kettő készült belőle valaha. A Finta által tervezett Mávaut-Ikarus városnéző busz csoda, hogy még létezik, minden oka meglett volna rá, hogy eltűnjön a múlt (és az olvasztótégelyek) bugyraiban. Utazni rajta kiváltság, hiszen új korában is csak valutáért lehetett. Én meg ott lehettem szinte az első lépéseinél az újjáéledése után. A tulajdonosa kiváló figura, a legjobb autóőrült fajtából, a fotózáshoz még a helyszíneket is leszervezte előre, behajtási és fotózási engedéllyel, natürlich. A tatai sziklakertes fotók jóságát tehát nem is a fotósnak és a gépnek, hanem neki kell köszönni. De ez azért aranyos.
08. Rocker-Mercedes 280 CE
Szegény Jimi kapott hideget-meleget azért, hogy átalakított egy tizenkettő-egy tucat fekvőlámpás kupét valami egyedivé. Az olvasók többségének nem jött át a finom megoldások és a brutalitás egészen valószerűtlen egyvelege, ami ezt az autót jellemzi. Jimi rajong a festészetért, a muzeális bútorokért, tudása e két vonalon kimeríthetetlen, bár kevesen tudják róla, mert igen halk szavú, szerény csávó. Az évtizedek alatt összegyűlt infók aztán összeálltak a fejében, és egy ilyen autót szültek. A motorháztető és a csomagtérfedél bőrös, a belső tér krémszínű, a fényezés matt, ám a hajdan volt krómok csillogó, fémes fekete lakkozásúak. Ezt az autót nemcsak nézegetni lehet sokáig, de tapogatni is különleges élmény. Mind emellé jár a mad maxes három-három kipufogó, a brutál hang és a széles papucsok az átalakított kerékjáratokkal - ez a Mercedes döbbenet. Pláne, amikor a Budai Várral szemben csörtet a domboldalon.
09. Kia Soul
Az ungarische városi folklór és a japán autós szubkultúrából merítkező, dél-koreai divatautó csodás színharmóniája. Még jó, hogy szinte fehér volt az összes fal, máshogy nem jött volna ki ilyen jól.
10. Nissan Figaro
Még mindig ez a világ legjobb retróautója, benne is van a kedvenc öt kocsimban 2009-re. Fotózni is imádtam, pedig ködös volt az idő és hideg. Ám a viszonylag zárt, elegáns Zuglói Sportcentrum portáján a telefonba elég volt egy köhintésnyi kérés, és maga az igazgató bólintott rá, hogy bátran fotózzak, akár órákon át. Ugye, mennyire hiteles a helyszín az autóhoz?
11. Autobianchi Bianchina Panoramica
Ez a saját autóm, de nem hagyhattam ki, meg egyébként is, a kép egy Belsőség-posztban szerepelt. Ez volt a kicsi Bianchi első hosszabb útja nagyjából húsz év óta. Bár a restaurálása évek óta megvolt, a motorja csak nem akart összeállni, de Tóth Gabi barátom segítségével most már gyönyörűen ketyeg. Első bejáratós útján, még márciusban csak valahová Budapestre akartunk behajtani Katival, a feleségemmel, de annyira élveztük az autózást, hogy meg sem álltunk Esztergomig. A képet egyébként a fillérekért, használtan vett Panasonic Lumix LZ3-asommal készítettem, ami külön diadal. A kabátom persze tiszta kosz lett, mert a nyálkás, fagyos földön fetrengve tudtam csak megkapni a kívánt perspektívát, hiszen az autók általában alulról fotózva néznek ki jól, pláne, ha egy bazi bazilika van a hátterükben. A Bianchi pedig kicsike, ezért még lejjebb kell tenni a gépet. Konkrétan a földre.
12. Görbe tükörben
A ráncfelvarrott Mazda BT-50 pickup teszteléséhez a gép rusztikus jellegéhez illő környezetet kerestem, így kötöttem ki Mezőkövesden, ahol a Hadas városrészben az utolsó pillanatban még sikerült megmenteni néhány régi matyó parasztházat. Ezt csak érdekességképpen mondom, meg azért, hogy aki arra jár, nézzen szét, mert ez a kép pont nem ott készült, hanem pár utcával odébb. De a krómozott kilincsben tükröződő látkép így is tipikus vidéki hangulatot áraszt. Ugye?
(Canon EOS 10D, 20mm, 1/200, 13)
13. A temetői járat
A képen egy speciális Cadillac részlete látható: egy temetői autó ez, „funeral coach", Szent Mihály amerikai lova. Az autó funkcióját a tulaj úgy akarta érzékeltetni az egri amerikaiautós-találkozó résztvevőivel, hogy koporsó híján egy kirakati babát helyezett el a beltérben. A hölgy néhány fontos alkatrésze hiányzik, de az összhatás így sem rossz.
(Canon EOS 10D, 17mm, 1/125, 5,6)
14. Oldtimer Expo
Az idei Oldtimer Expo egyik különleges és különösen jó hangulatú programja volt az, amikor Kern András felolvasta Csikós kolléga nosztalgiát és öniróniát keverő írását a Rolls-Royce-tesztelésről. Az irodalmi happeninget képvetítés színesítette: a háttérben épp a Totalcar két tagja, Bende „Tibby" Tibor és a szerző, Csikós „Csiki" Zsolt vallják be... Hogy mit, is, arra már nem emlékszünk. Arcukon látszik: az autós újságírás embert próbáló meló, amely erősen megviseli művelőit.
(Canon EOS 10D, 70mm, 1/90, 3,5)
15. Az aranyborjú imádása
Az Oldtimer Expo másik nagy eseménye volt a Mini ráncfelvarrott kabriójának leleplezése. A meghívott vendégek és a beszökött látogatók szinte megrohamozták a kétségkívül impresszív drágaságot, és olyan táncot lejtettek körülötte, mint a bibliai történetben az aranyborjú körül. Több spiritualitást, kevesebb autót! - mondanám, de úgyse venne komolyan senki. Szerencsére Mózes nem szerepelt a meghívottak között, különben könnyen úgy járhattunk volna, mint az Ószövetségben, amikor is a dühre gerjedt törzsfő az aranyborjút összetörte, porrá zúzta és megitatta a népével. Minit inni? Ízirájdör, öcsém!
16. Kutya jó autó
Az ott a háttérben egy Suzuki APV, ezek itt elől meg szeretkezésben megfáradt kutyák. Na, hogy ezt most hogy kapcsoljam össze szövegben... Öööö... megvan: a Suzuki APV egy baszott jó autó! Ez a praktikus egyterű tényleg népszerű Ázsiában, és legalább annyit látni belőle, Bali szigetén is, mint kóbor kutyát, így Suzukit és kódorgó ebet egyszerre ábrázoló képeket nem nehéz készíteni arrafelé. A fotózás titka egyébként is annyi, hogy a megfelelő helyen kell lenni a megfelelő pillanatban. Lehetőleg fényképezőgéppel.
(Panasonic Lumix FZ20, 26mm, 1/250, 3,7)
17. II. Pneumobil Verseny
A II. Pneumobil Verseny egyik leggyorsabb léghajtánya látható itt edzés közben az egri salakos focipályán. A járműnek két különlegessége is van: az egyik, hogy nagyon pici, a másik, hogy a többséggel ellentétben ennek jelképes karosszériát is faragtak az építői. A versenyben a szédítő 30 km/órás sebesség fölé gyorsult a versenyparipa. Aki oda lyukad ki a kép láttán, hogy valószínűleg nem a léghajtású járművek fogják letaszítani trónjukról a fosszilis folyadékokat zabáló jelenlegi autókat, hát, valószínűleg helyesen következtet. Mérnökhallgatók azonban kiváló gyakorlóterepre lelnek a Pneumobil Versenyen, ahol nemcsak a konstruktőri munkában mélyedhetnek el, de gyakorolhatják a csapatmunkát is, ami nélkül ma már egyetlen technikai fejlesztés sem születik.
(Canon EOS 10D, 145mm, 1/750, 6,7)
18. Dacia Pickup
Mindenki ismeri azt az érzést, amikor semmi se sikerül. Nos, ez egy ilyen nap volt. Így rohanvást, a lemenő nappal sikerült lefényképezni a Dacia Pickupot. Közben találtam egy székely kaput, amit persze nem hagyhattam ki.
19. Vízibusz
Új gépemet próbálgattam éppen, amikor Winkler meglátogatta a vízibuszos társaságot. Így, a túlpartról spontán sikerült jó pár képet lőni a vízrebocsátás pillanatiról.
20. Ford Transit
Valahogy ábrázolni akartam, hogy mindkét oldalra került ajtó a Transiton, és ahogy forgolódtam, hirtelen megláttam a tornyot. Sajnos a kábelek benne maradtak a képben, sehogy se találtam tiszta rálátást, de a kétoldaliság egyértelműen látszik. Meg a torony is.
21. Volvo XC60
Gyűlölöm a fekete autókat fotózni, mert gyakorlatilag lehetetlen. Csak az segít, ha kevés a fény. Újpesten, az aluljáróban lőttem a feketeségből kibontakozó XC60-ast.
22. Flybo Total Electric
Az év legrémisztőbb autója volt a Total Electric, a villamosított dévumatiz-klón. Balra tehát a kilowattok, jobbra a lóerők. Mind az egy.
23. Yamaha X-City 250
Átkozottul nehéz robogót fotózni. Ez a Duna Plaza oldalában készült a Yamaha robogóról, valamelyik cég csupagyümölcs hirdetése előtt.
24. Wiesmann MF3
Ez egy gonosz kép, a Pannónia-ringről. Úgy tűnik, hogy a fehér Wiesmann egy nagy autó, pedig dehogy. Az M3-as sokkal testesebb, csakhogy ő hátrébb áll.
25. Wiesmann MF3
Megtetszett ez a vasúti átjáró Vasban, gyorsan meg is álltam lefotózni az MF3-at. Utolsó nosztalgia a sorhatos M3-motorjával, csodálatos volt.
26. Morgan Aero 8
Az itt-ott beázó Morgan Aero 8 mély nyomokat hagyott bennem, hátborzongató a hangja és félelmetesen erős. Ezt is a Pannónia-Ringen vezettük, de a hazaúton, már műsoron kívül még fotóztam párat. Aztán megtetszett ez a kép.
27. Lexus SC430
Egy kabrióról nem lehet kihagyni a suhanós fotót. Pláne, ha januárban készült, reszkető kézzel, hidegben. Lexus SC430, az egyesek szerint semmire sem jó, V8-as kupé-kabrió. Szerintem van varázsa, bár a hátsó része picivel szűkebb, mint egy kispolszkié.
28. Peugeot 308CC
Én és a fényképezőgép valójában sosem ápoltunk meghitt viszonyt. Hébe-hóba próbáltam ugyan fotózni, de előző munkahelyem nem követelte meg a képeket, arra ott voltak a profik.
Sajnos ez vissza-visszaüt még ma is, grafikusunk, képgurunk és bitmasterünk, Tom arcán néha még ma is felfedezem önnön múltam mély barázdáit, amikor egy-egy, általam készített képgalériával dolgozik. Bár - köszönhetően a szerkesztőség profijaitól kapott jó tanácsoknak - helyenként már látható a fejlődés.
A Peugeot 308CC horvátországi bemutatójáról tökéletesen magabiztosan jöttem haza: olyan nincs, hogy ezek a képek rosszak legyenek. Napsütés, gyönyörű kék ég és víz, még az autó színe is szép. Vezetni ugyan kínszenvedés volt a borzalmasan sűrű forgalomban, de az itiner által kijelölt útról letérve (már csak dacból is) egy hangulatos, csöndes, vízparti utcácskában megálltam a tető nélküli ház előtt. A tető nélküli autóval. Nem kellett volna sok, és a vízben végzem, de a kép megérte. A valaha kék spaletták, az autó és a tetőnélküliség, scampi, calamare és Laško pivo, hejj... Maradtam volna még egy hónapig. Fotótechnikailag messze nem hibátlan, de hangulatos.
29. Peugeot 3008
Fű, még ma is kicsit végigfut a hideg a hátamon, ahogy visszaemlékszem, milyen volt élőben először megpillantani a 3008-ast. A ganajtúróbogár-szerű crossovert ellensúlyozni kellett valami elegánssal, tán ezért is tartották bemutatóját egy helyen és időben a fent említett CC-vel.
Kollégámmal órákig jártuk a környéket, kerestük a helyet, ahol ezt az autót le lehetne fotózni, míg végül leértünk a kikötőbe, és láss csodát: egy jókora, üres parkoló! Szezon közepén, egy tengerparti városban? Ilyen nincs, le is csaptunk rá gyorsan.
Nos, nem véletlenül volt üres.
A horvátok fregattja (vagy tán aknaszedője) mögött ugyanis - ha emlékezetem nem csal - a USS Gary fregatt volt kikötve, ezért az egész mólót lezárták. Nem feltételezték azt, hogy két, a kiszáradás szélén álló magyar újságíró a körforgalmat elrontva a kijáraton hajt majd be a hajók melletti placcra.
A zord fegyveres őrség először csak bután nézett, aztán amikor elkezdtük fotózni az autót, háttérben a hajókkal, bősz rádiózásba kezdtek. Rövidesen feltűnt, hogy egyre többen figyelnek minket távcsővel a toronyból, ezért gyorsan meg is fordultunk az autóval, és a várossal a háttérben fotóztunk tovább. Eközben szinte éreztem tarkómon a lézeres irányzékokat, vártam, mikor lőnek tarkón. Aggodalmamat megosztottam kollégámmal, majd sietve távoztunk, mielőtt bilincsbe vernek. Nem aludtam teljesen nyugodtan aznap este...
30. Chevy Cruze
Tóth Zolival a nyírádi ralikrosszról tartottunk hazafelé, amikor a pályához közel megtaláltuk ezt a külszíni fejtést. Fű, de jó hely lenne fotózáshoz. Behajtani tilos, annál jobb. Zoli kirakott odafönn és leereszkedett az aljára. Csináltam pár képet, majd lényegében lecsúsztam hozzá a vörös agyagos hegyoldalon. Mondtam neki, hogy a képek ugyan jók lesznek, de vajon több tízezer év múlva a korabeli régészek mivel magyarázzák majd az emberi csontokat egy kupac fémben? Merthogy innen kijutni nehéz lesz, főként, hogy közben az eső is eleredt.
Végül sikerült, de az autót a szokottnál jobban le kellett mosatni.
Pár nappal később Zolit hívták a GM-től, ijedten kérdezték, úristen, Zoli, mi robbant fel a motortérben? Csak nem volt valami baj?
A fene se gondolta, hogy a vörös agyag összefröcsköli a motorteret is, úgy, mintha egy rénszarvascsordát mészároltunk volna le.
31. Fiat Punto Evo és Cavour
Ó, az egyik kedvenc utam. Nem esik nehezemre bevallani, hogy nem a kicsit átszabott Grande Punto miatt. Mindig is érdekelt a haditechnika, maketteztem is bőszen, mázsányi könyvet és újságot gyűjtöttem össze az évek folyamán, nagy élmény volt egy ilyen modern hajón lenni. Bár sem AV-8B Harrier II-esek, sem F35B-k nem voltak a fedélzeten, azért ezek nélkül is rettenetesen érdekes volt minden. A gépház, a liftek, a vezérlőterem és a kapitányi híd, na meg a helikopterek és egyáltalán, ez az egész, borzalmasan hatékony és pusztító gigafegyver. Sose legyen szükség rá.
A képet pedig a Cavour mellett horgonyzó másik, fehér színű hajó tökéletesen derítette, olyan, mintha a Punto mögé lenne üvegre festve.
32. Ősrégi Opel versenyautó
A kis híján remekre sikerült Insignia OPC nemzetközi bemutatóján készült ez a fotó, az Opel tesztcentrumában. Egy 1912-es Opel versenyautó és egy Astra OPC. Mindkettő fehér, mindkettő gyors, ennyi a közös bennük.
Mégis, melyikkel volt nagyobb kihívás gyorsnak lenni? Nézzék csak a karosszéria vonalán túlnyúló kormányt, a fék bovdenjét, a váltókart és a diagonál gumikat. Érthető, miért ünnepelte az akkori közvélemény hősökként az autóversenyzőket.
Ma már csak szimplán őrültnek tartanánk őket. A pionírokat.
33. Mini Cooper S Convertible
Nagyon kemény út volt, az egyszer biztos. Kizárólag tető nélkül, egy szál ingben, sapkában szúrtuk végig a kanyargós osztrák vidéken. A kis Mini nagyon mokány, zúz, mint egy kokós zseb-pitbull, remekül, szinte gondolatra kanyarodik, mi pedig élveztük, még ha helyenként arcunkra is fagyott a mosoly. Persze azidőtájt, amikor a fotó készült, a többiek már régen a hotelben fetrengtek a jakuzziban, mi azonban még valahol a hegyek között égettük a benzint. Összevissza tekeregtünk, míg végül visszataláltunk a helyes útra. Na de az esti szerpentines kanyargás, figyelve, hogy szemből mikor tűnk fel egy pár fényszóró, nehezen feledhető dolog.
Hóban, tető nélkül pláne.
34. Renault Grand Scénic
Nem tagadom, nem volt rossz hosszú utakon a Grand Scénic, sőt, ha nem lenne az ergonómiai kavalkád, még jobb lenne, a teszt mégis emiatt a fotóhelyszín miatt maradt meg leginkább. Mondtam is Árpádnak, hogy ide vissza kell még térnünk. A Szlovákia EU-csatlakozásával megszűnt rajkai határátkelőhely igazi posztapokaliptikus díszlet. Szanaszét szórt vámpapírok, fura foltok a földön, szar és hugy mindenfelé. Könyvek, utasítások és direktívák vámtiszteknek, hogyan és hol kell cuccot keresni, reklámok, letűnt cégek brosúrái és a fogda. Érdekes.
Közben persze mindvégig azon aggódtam, hogy az instabil tetőszerkezetből mikor pottyan a tesztautó üvegtetejére egy méretes darab. Pusztulás és a modern autó képe egyben. Remek helyszín.
35. Yeti ül a fűben és hasonló idióta címek...
...juthatnának eszembe e kép láttán, de mindet száműzi a cipőmbe lassan becsordogáló víz és a hosszú idők óta nem bolygatott mocsár bűzének emléke. Hol is volt mindez? Szintén Horvátországban? Azt tudom, hogy jót csapattunk a csaknem harminc kilométeres, lezárt erdei úton. Vizes cipőben. Persze a Yetivel.
A bemutatókon az autókat igyekszem mindjárt a legelején, tiszta állapotban fotózni, így a munka is megvan, aztán lehet a vezetésre figyelni, na meg tiszta lesz a kép is. Értik, tiszta, nem úgy, mint én, aki hátráltam, hátráltam, na most jó lesz, no még egy kicsit...
Aztán már csak süllyedtem a mocsárban, egye fene, azért a kép meglett.
36. Erzberg Rodeo
Az Erzberg Rodeo sok fényképészt inspirál. A világ egyik legnehezebb terepversenye; szenvednek a motorok, de nem könnyű a fotósnak sem. Por, sár és kövek - mégis mindegyik riporter azon igyekszik, hogy közelebb jusson a szalaggal lezárt területhez.
Varga "Alma" Ákos hazánk egyik legjobb endurósa. Ültünk a lakókocsijuk lépcsőjén és kitaláltuk, hogy csinálunk akcióképeket. Nekem csak rá kellett böknöm egy majdnem függőleges siratófalra, ő már indult is. Mielőtt legurult volna, rám nézett sisakja alól. „Egykeréken jöjjek a végén?" - kérdezte. „Persze" - válaszoltam. „A kormányt jobbra vagy balra csavarjam?" Azt hittem viccel, de nem. Pont ott és pont úgy érkezett, ahogy megígérte; ilyen az igazán profi modell.
Ha lenéznek, látják, milyen meredély volt alattunk, Alma mégis újra és újra ugyanúgy megcsinálta. Talán harmadikra lett meg ez a kép - Nikon D70 váz, Sigma 10-20 objektív, Nikon SB900 vaku meg egy vasércbánya kellett hozzá.
37. Jawa
Ez nagyapám motorja. Nem nagyon tudok róla újat mondani: az 1958-as Jawa 250/353-ról már mindent leírtam. Szeretem, jobban bízok benne, mint modern gépeimben. A sikabonyi kanálishoz vittem ki fotózni. Ott nőttem föl, ott ettem vadalmát, ott pancsoltunk a derékig érő vízben. Nikon D70 váz, Sigma 10-20 objektív, Nikon SB900 - fél lábbal a csalánosban. Kibírtam, jobb volt ,mint amikor tizenkét éve a kipufogó megégette a lábamat.
38. Szakál
Gondolom kitalálták, miért hívják ezt az embert Szakálnak. Motorépítő mester amúgy, egy meseszerű műhelyben találom mindig a Dunánál. Ő az, ki keveset törődik a szabályokkal, képes olyan motorokból is világszínvonalú customokat készíteni, mint egy Pannónia vagy ez a Junak.
A cikk nyomán sok rugalmatlan és elvakult veterános kiáltott rám fatvát, de az M10 szépségén ez nem változtatott. Igazán jó motor nem lett belőle, de balga az, aki egy motort a tökéletességért szeret.
A felhasznált eszközök: Nikon D70 váz, Tamron 70-200 f2.8 teleobjektív
39. Scirocco
Vályi Omm egy időben rendszeresen hazarángatott fotózni - szupertitkos kerülőutakon Dunaszerdahelyen szerzett tesztautókat. Annak ellenére, hogy ez a szülővárosom, nem jutott eszembe semmi jó hely, ahol autót lehetne fényképezni. Ezért többször is a bősi erőmű valamelyik oldalán kötöttünk ki.
Véletlen, de napsütést sosem sikerült kifognunk. Hogy legyen valami szín a Scirocco fölött, átmenetes színszűrőt tettem a Sigma 10-20 nagylátószögű lencse elé - szóval nem fotosop, hanem Cokin üveglap; pont úgy, mint a hőskorban.
40. Yamaha XJ6
A járókelők röhögtek rajtam, Csiki és Tóthzé szintén. Hason fekve kúsztam a visegrádi révnél, hogy minél jobb szögből fotózzam le a Yamaha XJ6 testvéreket. Ez ilyen munka: a jó beállítás fontosabb, mint maga a motor - ne féljünk dönteni sem, játszunk bátran a mélységélességgel. Megéri, nem?
A felhasznált eszközök: Nikon D70 váz, Tamron 70-200 f2.8 teleobjektív, Nikon SB900 vaku
41. Zündapp KS750
Ugye milyen szelíden néz ki a Zündapp KS750 a fűben? Pedig a második világháború egyik legrettegettebb fogata ez. A matt panzelgrau szín, a gépfegyver, a benzineskannák a kiscserkészből is kihozzák a hódítás vágyát. Ritkán látni ilyen tökéletesen restaurált darabot, pláne ritka szerencse motorozni vele: a bokszermotor adta élmény semmihez sem hasonlítható.
A képet Nikon D70-ennel és Nikon 35 mm f2 fix gyújtótávolságú objektívvel készítettem.
42. BMW Z4 35i
Bende rábeszélt, hogy adjam neki a délutánomat, a volánt bezzeg alig akarta cserébe átengedni - a BMW Z4 35i a világ egyik legszórakoztatóbb autója. Mivel eleredt az eső, fedett helyet kellett keresnünk, így keveredtünk a Váci út egyik elhagyott csarnokába.
Ez a kép nem volt része a cikk galériájának, puszta szerelemből készült. Nem öregecske D70-emmel kaptam le, hanem a BKV-tól csalafinta módon megvett filmes Nikon F65-tel. Erre is a Sigma 10-20-at tettem föl, pedig nem arra való - ez a nagylátószögű lencse nem teljes kockához passzol, nem szereti a filmeset és a full frame digiket. Mégis szívesen használom, sok képnek jót tesz a keretként megjelenő feketeség, a vignettáció. A gépbe Tesco gazdaságos, amúgy cseh gyártmányú ISO100-as film volt fűzve.
