Egy búcsúfotó különös története

2018.03.26. 13:17
Ez a kép teljesen átlagos szuvenírnek tűnik, de a két, többé-kevésbé kopaszodó újságírónak nem az. A sztori 12 éves, amikor még a létező magyar Motor-Presse kiadó német anyacége meghívott minket az egyik lapjuk, a Motor Klassik által szervezett Sachsen Classic veteránversenyre.

- Tibi, itt az Audink a gyári standon!
- He?!
- Tudod, AZ az Audi. A fehér 100-as kupé, a piros műbőr belsővel...
- Ne...azért oda el kéne menni szelfiznünk.

Már zárt a kiállítás, Ponton eladva, és most valahogy előbb párologtak el a népek, mint az előző napon. De ezt nem hagyhatjuk ki, másnap én már hazajövök, mert vár a következő utazás. Gyerünk!

Nincs már senki, csak a pincérek-pultosok tartanak munkaértekezletet a standon, de még égnek a fények. Basszus, ezt a fotót csináljuk meg, bár Zsolt már hajlana arra, hogy hagyná a fenébe. De most én nem engedek. Ez tényleg az a kocsi, nem hinném, hogy hegyekben áll a múzeumban ez a szín-belső kombó.

Vajon alapjáraton háromhengerezik még? - mélázik Csikós - Vagy már csak két hengere megy?

Hát igen, kissé rosszul volt beállítva a karbija a versenyen, hiába a makulátlan külső. De fordulaton lelkesen ment és remek hangja volt, pedig csak négyhengeres.
Hogy mit kerestem ott? Semmit, csak egy véletlen volt. Csikós mellé kellett egy ember, mert a lengyelek/csehek nem tudtak senkit sem küldeni. Hát elmentem navigálni, kibicnek, és ez lett életem élménye. Autót nem kellett vinni, adtak: a VW-csoport volt a verseny főtámogatója, és a gyári gyűjteményeket kisöpörték a múzeumokból. Akkoriban még viszonylag friss szerzemény volt a Lamborghini, az Auto Motor und Sport főszerkesztője kapott is egy Countach-t , persze mi nem voltunk ilyen fontosak, az én memóriámban nem is létezett ez a 100-as kupé. De nem baj, mert imádtuk.

És most itt áll. Mondom Zsoltnak, hogy a biztonsági őrrel fotóztassunk, nincs más. A taktika bejött, mert ő küldi el a másik őrt, amikor el akar zavarni minket, a stand világítása ugyanis csak azért ment még, mert fotózták a standot. Mondjuk az autó bevilágítása tényleg tökéletes, de ránk már nem jutott fény, úgy kellett előcsalogatni a részleteket - vagyis minket, az árnyékos zónából. Mindegy, csak egy vacak mobilos fotó, de az emlékek előtolultak, és előtúrtam a régi képeinket a winchesterről. (Persze nem kizárható, hogy ez egy másik példány, de hadd higgyük azt, hogy nem.) Íme egy csokor a több száz kép közül - ilyen csodálatos volt a Sachsen Classic 2006-ban.