Lakóautózni veszélyes - függővé tesz

Bemutató: Eriba Hymercar Grand Canyon - 2018.

2018.04.07. 06:49 Módosítva: 2018-04-07 20:14:35

Sokan azt gondolják, a lakókocsizás, lakóautózás nyári műfaj, pedig nem feltétlenül. Az Index/Velvet lakókocsiját (Eriba Nova) például 30 évvel ezelőtt havas tájakon hirdették, és nem véletlenül. Megfelelően szigetelt lakókocsit választva nincs gond hidegben sem, a bódét simán befűti a Truma fűtés épp aktuális verziója, csak gáz legyen, vagy az újabbaknál villany.

Ha az ember a Balaton szerelmese, tavasz van, és épp kéznél van egy jól felszerelt lakóautó, megnézi, van-e nyitva kemping. Télen sajnos szinte semmi esély, tavasszal se több, mivel gyakorlatilag minden április végén nyit. Bár hozzátenném, ehhez a lakóautóhoz a kemping nem feltétel, de azért jobb a biztonság.

Mivel a kempingkereső oldalak sem sokat segítettek, a stratégia végül a következő volt: a Camping infóról leszűrtem területre (Balaton és környéke), és időpontra. A kapott, eleve nem túl hosszú listáról megnyitottam a kempingek saját oldalait, és próbáltam kiszűrni a tuti nem nyitva lévőket.

Végül a húsvéti hétvégére 6 kemping jutott be, igaz, három ebből április 1-i nyitással. A jelöltek az alsóörsi Riviéra kivételével mind a Keszthelyi öböl környékére tagozódtak. Ez persze gazdaságilag érthető, hiszen Hévíz a hideg időben több turistát vonz, mint a szezonon kívül gyakorlatilag kihalt déli part.

Hogy ne legyen annyira kényelmes a túra, az első estét egy ismerős nyaralójának udvarára beállva töltöttük, a nyaraló téliesítése miatt gyakorlatilag vadkempingezve a zuhogó esőben, csak a lakóautó saját erőforrásaira támaszkodva. Egész szürreális volt a kihalt Sóstó külsői nyaralóövezetben táborozni. Olyan szinten nem volt ember, hogy egyszer csak fácánok sétáltak el az orrunk előtt, a félelem minden jele nélkül.

Első este jött az ismerkedés a lakóautóval: a 30 évvel ezelőtti, sok mindent átélt Eriba Novából az űrkorszakba csöppentem. Az alap dolgok megegyeztek, hiszen mindkettőben volt kétrózsás gáztűzhely, mosogató, hűtő és fűtés. Csak míg például a fűtésnél a régi modell egy klasszikus konvektor kicsiben, itt már digitális panelen lőhetem be a kívánt hőfokot a kombi gázkazánon.

A fűtésről és a meleg vízről egy Truma Combi 4 gondoskodik, hátul a PB palack. Illetve akár kettő is, hiszen Duo Control rendszer van, ami ha kifogy az egyik palack, automatikusan átkapcsol a másikra. Hogy idézzek: a gázpalackok mindig éjszaka ürülnek ki, és mire észrevesszük, már fázik az egész család. 

A fedélzeti technika egyébként többé-kevésbé magától érthetően kezelhető, viszont aki elakad, annak ott a szakirodalom. (Amit én mondjuk a turné végén találtam meg, de ez már legyen az én bajom.) A központi kijelzőn láthatjuk, épp van-e külső betáplálás, fel- és lekapcsolhatjuk a lakórész teljes rendszerét, illetve a vízszivattyút, ha zuhanyozni, kezet mosni, vagy mosogatni támad kedvünk.

A 10 literes bojler első este jól vizsgázott, 15-20 perc alatt még ECO módban is legyártotta a zuhanyhoz elegendő meleg vizet. A vízről egy, az alsó ágy alá rejtett 100 literes tartály gondoskodik, míg a szennyvíz (szürke víz) a bal oldalon, a kocsi aljára rögzített tartályba folyik.

A wc a tisztavíz-rendszerből nyeri a lehúzáshoz szükséges vizet, és a kellemetlen szagok elkerülése érdekében kis ventilátor is szívja befele a levegőt a rendszer aktiválásakor. A végeredmény egy külön tartályba érkezik, ott feloldódik a kék toitoi folyadékban, ezt már könnyedén és illatosan üríthetjük. Ezt a túra végén meg is tettem, egy mozdulattal kihúzható, miközben magától lezárja a tartályt, így kényelmesen és tisztán el tudjuk vinni az ürítőhelyre a kempingben.

A lakórész elektromos rendszere alapvetően 12 voltos, így az amúgy bőven mért 230V-os konnektorok csak betápláláskor üzemelnek. Cserébe mindegyik mellett található még egy 12V-os szivargyújtó-aljzat is. Illetve, ha menet közben szottyan kedvünk 230V-ra, az utaspad alatt van inverter, ami a konnektoron kívül USB-portot is kapott.

A hűtő kicsit nagyobb volt (90 l), mint az én otthoni hűtőm. Furcsálltam, hogy nem látom a kocsi oldalán a megszokott két szellőzőt, meg a kis kéménykivezetést. Ezek azért kellenek, mert a hármas üzemet (PB gáz, 12V, 230V) csak az abszorpciós elven működő hűtő tudja teljesíteni, ehhez viszont biztosítani kell a jó hőáramlást, illetve gázüzem alatt az égéstermékek kivezetését.

Megfejtés: a kocsiba kompresszoros Thetford T1000-es hűtőt szereltek, ami társaitól eltérően kizárólag 12 voltról üzemel. Az átlagfelhasználónak talán jobb is, hiszen az esetek többségében vadkempingezés közben az áramot még mindig könnyebb megoldani (napelem, aggregátor, de tölti az autó is menet közben) a 96 amperórás munkaaksi töltéséhez, mint gázt.

A kocsi elejéhez egyáltalán nem nyúltak, csak bepattintottak egy-egy árnyékolót az oldalablakokhoz és a szélvédőhöz. Ezek – bár sima papírnak tűnnek – komoly hővédelmet adnak, ahogy az első 4 fokos reggelen megtapasztaltam. Míg a lakóteret az éjjelre 18 fokra állított kazán kellemes hőmérsékleten tartotta, a takaró redőnyt széthúzva a szélvédő felől jeges ár kezdett áramolni befelé.

A Hymercar alapjárműve egy LH3 méretű Fiat Ducato, 150 lóerős motorral és robotizált automatával. Erről írtam egykor azt, hogy nem öntanuló, hanem öntanító váltó. Ha segítünk neki egy kicsit gázelvétellel, amikor gangolnia kell, sokkal kellemesebbé válik vele a közlekedés. A fogyasztás a 2,8 tonnás súllyal 9,6 literre jött ki, és autópályán sem kellett aggódni, simán vitte a 130-at. Persze ekkor már olyan 12-13 literes fogyasztásokat mutatva.

A második nap úgy kezdődött, hogy alig bírtam kiállni a kocsival az udvarból, annyira fel volt ázva a talaj (itt kérünk elnézést a feltúrások miatt). Meg persze a jármű se könnyű darab. Viszont legalább az erősebb futómű került alá, így 3,5 tonna lett a megengedett össztömeg. Ezzel még épp a határán van annak, amihez már jobb lenne a hátsókerék-hajtás. Ha gyakran közlekednék komolyabb terepeken, tuti rendszeresítenék a kocsiban valami trepninek használható tárgyat. Vagy egy pár trepnit.

Miután kiszabadultunk a sár fogságából, csak a belógó fákra kellett figyelni, mivel a bódé 3,1 méter magas, ahogy a szélvédőre ragasztott matrica is figyelmeztet. Ezzel legalább a saját sávunkban is átfértünk a Margit-híd alatt, nem úgy mint egykor az expedíciós VW LT 4x4-gyel. (Itt jegyezném meg, hogy a BKK Közút úgy eltüntette az oldaláról a magasságkorlát-térképet, hogy még a Google se találja meg, gratulálunk.) Amire még figyelni kell, a jobbra fent pár centire kilógó omnisztor (kitekerhető árnyékoló) tokja.

A túra második napjának délelőttjén a 7-es úton haladtunk, a reggelit a Balaton Soundnak és a Strand fesztiválnak is helyet adó, de most szinte kihalt zamárdi szabadstrandon, a parton költöttük el (hiszen egy ilyen autóval mindenhol otthon vagyunk), háttérben a Balatonnal. Közben végignézhettük, ahogy a helyi anyukák - próbálva nem elásni magukat a murvás gyalogúton a kocsijukkal - csokitojásokat rejtenek mindenhova. Olyan fél óra múlva a zuhogó esőben gyorsreagálású kerékpáros gyerekhadtestek túrták fel a partot a kincsekért, kíváncsi lennék, hány kereszttalálat volt a különböző csapatok között.

A klasszik kotyogóson megfőzött kávé után elindulva egyre rosszabbra fordult az idő, így kihagytuk a boglári Gömbkilátót. Fenyvesen kicsit elgondolkodtam egy csisztapusztai kanyaron, de mivel a következő végállomás Hévíz lett volna, így már Igal felé se fordultunk egy jó fürdésre. Keresztúrnál jöttünk le a 7-es útról, és céloztuk meg a 76-ost. Amikor termőföldek között haladtunk, már nagyon látszott az idei első félév termését tönkrevágó, mindent elárasztó belvíz, Balatonberény után mintha két tó között autózott volna az ember.

Két munkaszüneti nap közé beszúrt szombat miatt a siófoki Tescóba lehetetlen lett volna bejutni, így végül Keszthelyen töltöttük fel a készleteket a következő két napra, amikor megint zárva lesz minden. Részben a folyamatosan zuhogó eső miatt kihagyva a keszthelyi Festetics kastélyt, az üzletközpontól pár perc alatt Hévízen voltunk.

Itt látszott, hogy az első melegebb hétvége kicsalta a lakósokat, a kempingben is bőven akadt már utazó. A hévízi kemping recepcióján egy cetli fogadott, miszerint ők 9-től 11-ig rendelnek. Klassz. A kiírt – vonalas – telefonszámot felhívva vidám telefoncsörgés hallatszott a bezárt recepciós helységből, szóval gyorsan rövidre záródott a történet. Próbáltunk még tájékozódni helyinek tűnő emberektől, de sajnos sem ők, sem a már letáborozott német és holland lakósok sem tudtak segíteni. Mivel közben kisebb csoport érkezett hasonlóan tanácstalanul, elkezdtem tanulmányozni a gondosan lejegyzett nyitva tartó kempingek listáját. Sajnáltam, mert alapvetően egy nagyon jó kempingről van szó, gyakorlatilag a fürdő kapujában.

A jármű jellegéből adódóan simán el lehet benne vadkempingezni akár napokat is, szóval nem estem volna kétségbe, ha mégse találunk hivatalos szállást. Egyébként erre a célra egy kiváló oldalt használhatunk, park4night néven, természetesen iOS és Android appként is. Rengeteg hazai helyszínt ismer, melyeket a program használói értékelhetnek.

A következő hívásom gyenesdiási Park kempingnek ment, ami a hévízin kívül az egyetlen márciusban nyitva tartó kempingnek tűnt a keszthelyi öböl környékén. Ott szerencsére sikerült is emberrel beszélni, aki a telefonban is és később is nagyon lelkesnek és segítőkésznek bizonyult. A felázott talajon nem volt egyszerű nem elakadni, de sikerült beállni a parcellára.

Estefele aztán egy lengyel házaspár a szép nagy és vadiúj lakóautójával úgy elásta magát, hogy a fél kemping férfitársadalma se tudta onnan kivakarni, csak másnap délután, amikor a kisütő nap kicsit szikkasztott a talajon. És ez egy kicsi lejtős, viszonylag fent lévő kemping, el se tudom képzelni, milyen állapotok lehetnek a part menti, meg a mélyebben fekvő kempingekben. Illetve dehogynem, hiszen az internet (a kempingben volt wifi) jóvoltából számtalan sárból kitolást láthattam az egyik legnagyobb lakós közösség oldalán, akik most tartották szezonnyitó találkozójukat Ráckevén.

Ekkor már elég későre járt, így gyors vacsora után eltettem magam az alsó ágyra. Abból kiindulva választottam ezt a fekhelyet, hogy a felső felemelhető szint kevésbé fűthető a tetősátor ponyvája miatt. Egyébként nekem nagyon kényelmes volt, bármikor lecserélném a jelenlegi, és jó pár múltbéli ágyamra.

Az esti sötétséget a lakón kívül egy, az oldalajtó fölé tett ledsor oszlatja szét, míg belül fényorgia fogad. Egyfelől van a standard világítás, a tetőre rakott kis ledcsoportokkal. Már ez sem rossz, de a kritikusabb részekre (ágy két vége, konyhapult, ülőrész) a felső tárolók aljára került egy-egy ledcsík, bónusz éjjeli világításnak egy kék leddel. És éjjelre kék ledes éjjeli fényt kapcsolhatunk a padló magasságában is. Ez utóbbi és a tetővilágítás az ágyból is vezérelhető.

60 év tapasztalat?

A jó és a kevésbé jó lakóautót sok dolog megkülönbözteti egymástól, már egészen új korában is. A felhasznált anyagok minősége és a berendezési tárgyak elhelyezése, a kapcsolók kiosztása, az elektromos rendszer – ezek mind a tapasztalaton alapuló, évtizedek alatt megszerzett apróságok összessége. A Hymer elsők között épített lakókocsit és lakóautót Európában, kinek lenne tapasztalata, ha nem nekik?

Ebben a Hymercar Grand Canyonban is ez látszik: itt nincs olyan, hogy lefekszel, és akkor veszed észre, hogy elöl ég az éjjeli fény, fel kell kelned a lekapcsoláshoz. Nem, itt az ágy mellett van második kapcsolója, és még számos ehhez hasonló figyelmesség (tapasztalat), amely az együtt élést kellemessé teszi. Könnyen nyitható, biztosan záródó ajtók és fedelek, millió rakodóhely, biztonsági széf, ízléses kialakítás. Kampók, akasztók, törölközőtartó. Látszik, hogy valaki valóban próbált bent élni, és ennek megfelelően alakította ki.

Mégis a legnagyobb hűha a tetősátor volt, az emelhető, kitolható tetőben elhelyezett hálószoba. Azért szoba, mert mérete már indokolja az elnevezést, a feljárat ráccsal biztosítható, így gyerekek is aludhatnak fent. Két személynek majdnem teljes franciaágy-méretű, három ablakkal rendelkező, a laposabb végében is kellő magasságú alvótér.

Bár elég vastag anyagból vannak az oldalfalai, hidegben nehéz befűteni a tetősátrat, de jó időben élmény az itt alvás. Természetesen olvasólámpa és éjjeli fény is van itt, amely flexibilis rúdon széles határok között állítható. A csukása és nyitása is egyszerű, jól kitalált élettérnövelő eszköz, meglepő mérettel. További előnye az okos kialakítású tetősátornak, hogy a párnákat, takarókat simán fent hagyhatjuk, mert a tető becsukott állapotban sem nyomódik rá teljesen a matracra, marad még itt ennyi hely. Márpedig a hely a legnagyobb érték ezekben a kis dobozos lakóautókban.

Lakóautót a legolcsóbban

Égéstér 271. epizód
0:00:00 / 1:39:33

Reggeli után körbejárva a kempinget egész érdekes egyveleget találtam. A lakóautós részleget erősen uralta a Ducato-vonal. Olyan campervan, mint a miénk, hét is állt szétszórva, különböző lakóautó-gyártóktól, de találtunk egy szép állapotban lévő 80 évek eleji, Mercedes-alapú Hymermobilt is, ami Németországból gurult ide. A kemping legmarkánsabb lakója viszont mindenképpen az ontariói rendszámos Georgetown XL lakóbusz volt, ami már a guruló családi ház kategória.

Az utolsó napon élveztük a campervan-forma (vagyis a lakóautónak beépített, de formailag változatlan, furgon-alapú lakóautó) előnyeit, hiszen ezzel a verzióval lényegesen könnyebben szaladgál az ember, mint egy másfélszer ekkora, ráépített lakórészes lakóautóval.

Egy kis Balaton-felvidéki csavargás keretében, vasárnap lévén az első célpont a káptalantóti piac lett. Ide elsősorban házi kecskesajttért és kenyérért mentünk, de nehéz lenne olyasmit mondani, amit itt ne tudnánk megvenni. Már ha találsz parkolóhelyet, mert bár évről évre több a kijelölt parkoló, 10 körül odaérve már esélytelen volt a megállás. Persze végül megoldottam, olyan 10 perc sétára sikerült találni egy alkalmas és legális helyet.

A termények beszerzése után a Tapolca és Zánka közti úton suhantunk tova a napsütésben, ami az egyik leghangulatosabb út a Balaton környékén, a végén a színpadiasan felcsillanó tóval. Felkúsztunk Szigligetre, és a szűk utakon látszott, hogy ez a kompakt forma mennyire alkalmas az ilyen csavargós túrákhoz.

Az autó kiválóan teljesített, apróságok voltak csak, amit a sajátomba másképp szerelnék be, de alapvetően simán ellehet benne akár négy (összeszokott) ember is, és még akkor sincs baj, ha épp zárva a kemping, sőt. A kétpalackos rendszerrel még egy téli túrát is bevállalnék vele.

Költségek szempontjából az üzemanyag nem volt fájdalmasabb, mint nagyjából majdnem bármivel, amivel le szoktam ugrani a Balatonhoz, igaz, ezek gyakran szintén haszonjárművek, viszont ritkán ilyen megterheltek. Az autót a bérbeadó cég szezon előtt napi 33 ezerért adja, erre mondjuk Gyenesdiáson rájön még a kétfős csomag (parcella, áram, 2 főre) meg +2 fő felár, ami így kb. 7500 forint/éj.

Ezért cserébe tényleg ott nyaralunk/telelünk, ahol akarunk, ha nem tetszik, odébbállunk egy laza gázfröccsel, és ha akarunk,  szinte bárhol megalhatunk. Ráadásul, ha a Balatont nézzük, a nyári kempingek többsége a parton van, saját stranddal, így szerencsés együttállás (vagy előrelátó foglalás) esetén saját parti ingatlanunkban élvezhetjük a szabadságot. Persze nem akarok senkit rábeszélni, nem is való mindenkinek a lakókocsizás/-autózás, de legalább egyszer érdemes kipróbálni.

A tesztautót a Hymer hivatalos hazai forgalmazója, a VPT-Caravan bocsájtotta rendelkezésünkre.

Korábbi lakós cikkeink

Öreg buszból csinált menő otthont ez a lány
Három év és egy drágább budapesti lakás ára ment rá, de nagyon laknánk az eredményt.
De mi kerül ezen ennyibe?
Tudtad, hogy altatógázzal szokták kirabolni a lakóautókat? A modern lakóautó ettől is megvéd.