Boldog szülinapot, hetvenéves!

Sátoros ünnep, ahogy azt a Porsche csinálja

2018.06.24. 07:40

Endre barátom, aki elképesztő Porsche-buzi, és mindent tudni akart a Porsche-szülinapról, kérdezte, mikor visszaértem: De ugye most már te is kicsit szerelembe estél? - Hát, Endre, az van, hogy nem. Vezettem pár Porschét, de maradtam ugyanaz a nemporscherajongó, mint előtte.

Necsinájjadmá, ne mondd, hogy nem volt jó! – Azt én egy szóval se mondtam, persze hogy jók voltak. Hát, hogy a picsába ne lennének jók! Még szép, hogy jók, baszki, bármelyik áráért lakást, sőt komoly házat kapni, hát ennyi pénzért legyenek jó autók, az a minimum. Persze tudnak ezek a szimpla jóságnál többet is, de azt egy ilyen országúti vezetésen nem tudod rendesen megtapasztalni. Egyszerűen, tök természetesen jók. Nincs dráma.

Na jó, amikor _ bármikor _ azért nézel a sebességmérőre, hogy megnézzed, esetleg nem mész-e túl gyorsan, és azt látod, hogy az ott megengedettnél másfél-kétszer többet mutat, az azért sokkol. Mert hogy ilyenkor nem azt érzed, hogy hú, ez már veszélyes, meg nagyon sok, csak annyit, hogy lehet, egy kicsit talán túlzásba viszed. Épp ezért, ha van józan eszed, nem kezded el próbálgatni a kocsi határait, amikor tudod, hogy azok a határok olyan mesze vannak a normális tempótól, hogy ha ott bárki téved, az nagyon fog fájni.

A 911 Carrera T (ez egy minimalista verziója a 911-nek, vékonyabb üvegekkel meg pár részlet átfaragásával 20 kilóval könnyebb, mint az alap Carrera) futóműve, mindene tényleg annyira fölényes, hogy az azért okozott nem kis megdöbbenést. Egy rossz minőségű bekötőútra kanyarodtunk fotózni – az aszfalt toldozott-foldozott, a szürke ötven árnyalata, hepék mellé hupákat telepítettek nagy mennyiségben. Rá kellett próbálni, itt mit tud, mert előtte is lehetett érezni, hogy nagyon stabil, de úgy, hogy közben nem ráz, nem idegesítően kemény.

Szóval kis gáz: 120-nál semmi, nem dobál, nem üt fel, még csak a tempót sem érezni. Hmmm, ez azért eléggé fasza. Megfordulunk, nagy gáz, még gáz, na még... oké, még mindig semmi dráma, de elég lesz... jejjjjzusom, már elvettem a gázt, mikor 180-at mutatott a sebességmérő. Ez beteg, komolyan mondom, beteg, olyan szinten nem volt semmi bizonytalanság a mozgásában, hogy már ijesztő. Ha nem ülök benne, nem hiszem el.

Ezen az úton ment így? – még Endre is hitetlenkedett, mikor mutattam a fotókat a kocsiról. Hát, igen, nagyon, de nagyon szürreális élmény volt, és ilyenkor az ember még jobban elgondolkozik rajta, hogy van-e értelme egy ilyen sportkocsit közúton hevítgetni. Mert amikor közúton forgalom van, az nem olyan, mint a versenypályán: itt ütött-kopott, sittes zsákokkal megpakolt FSO/Daewoo Lublinok (a XXI. század platós Zukjai a lengyel tájban) csettegnek, de még az ezeket előző autóknál is nagyságrendekkel gyorsabb vagy. Hiába zseniális a sportkocsid, és vigyáz a seggedre minden számítógépével, és stabilabb mindennél a környéken, ha másfél-kétszeres a sebességkülönbség, az tud izzadságot, vért és könnyeket okozni.

Ja, tényleg jut eszembe, egyáltalán hogy jutottatok ki? Frankón törölték a járatotokat? – Törölték, ja. És nem a ferihegyi kifutó-para miatt, mert még jóval azelőtt kiírták, hogy nem lesz reggeli varsói gép, hogy a Jumbo felszaggatta a betont. Volt egy kis izgalom, de aztán végül is bérelt autóval mentünk ki, kábé akkor indultunk, amikor Wroclavban landolnia kelet volna a csatlakozó gépnek. De estére kiértünk, szóval nem maradtunk le semmiről.

Csak új autók voltak, mi? Mondtam én, hogy azok lesznek. Na igen, előre semmit nem akartak elmondani abból, pontosan mi lesz a program, meg miket lehet majd vezetni – én azért reménykedtem benne, hogy ha már szülinapozás, egy pár régebbi modellt is engednek megkóstolni. Baromira érdekelt volna egy jó 924, 944 vagy 928 – ezek sokkal jobban mozgatnak, mint valamelyik farmotoros. De tény, hogy egy régi levegőst is kipróbáltam volna, hátha megértem, mit imádnak bennük annyira.

Abban biztos voltam, hogy a Silesia Ringen majd új modellekkel demonstrálnak, hülyén mutatnának a fotókon-videókon a túlvállalós újságírók szerencsétlenkedése nyomán a szalagkorlátba farral beleállt régi 911-esek. Most azt kell mutatni, hogy mindent és bármit meg lehet csinálni a maiakkal.

Na, jó-, de akkor mégis, miket lehetett még vezetni? Vagy nem volt más, csak a Carrera T? – De, de volt más is, mindenki három különböző autót próbálhatott ki. De nem mi választottunk, gyakorlatilag sorsolva volt mindenkinek az a három kocsi, amit nap közben vezethetett. Nekünk a 911 Carrera T (6 hengeres bokszer, 370 lóerő, 4,2 másodperc a 0-100, 1445 kg, 291 km/h) volt az első, ezután jöhetett egy Panamera Turbo Executive (V8-as, 550 lóerő, 3,9 másodperc a 0-100, 2100 kg, 306 km/h) aztán levezetésnek egy 718-as Cayman (4 hengeres bokszer, 300 lóerő, 4,7 másodperc a 0-100, 1365 kg, 275 km/h). Elvileg a leggyengébbel kellett volna kezdeni, de most azt mondom, ez így volt jó. Délelőtt a 911 Carrera T (ezzel lehetett így a legtöbbet hajtani), aztán szusszanás, ebéd, és jöhetett a többi.

A Panamera az, amire mindenki kicsit húzza a száját, hogy jajjmá, nem is igazi Porsche, ennél már csak a Cayenne rosszabb. Hát, én nagyon is elégedett voltam vele, ebéd után jobb volt, mint egy temperált szalonban szivarozgatni. Már gondolom, az baromi klassz lehet, sosem szivaroztam, de a konyakot kortyolva szivarozás mindig a magas élet szimbóluma a regényekben. Hát, itt beülsz a bő félezer lóerős V8 mögé, kényelmesen gurulgatsz, a hátadat vagy ötféleképpen masszírozza a hűtött-fűtött bőrülés. Mindenhol fa- és alubetétek, süppedős szőnyeg, bármi, amihez hozzáérsz, olyan minőségérzetet közvetít, hogy amellett egy vadászkastély is csak fűtetlen magasles. Ez ezért van annyira maga sélet, mint a szalonban a szivar-konyak menü.

És ha odalépsz, még le is gyorsulja a Carrera T-t, durván – hát csoda, ha inkább ilyet vesz valaki a kétajtós sportkocsi helyett? És ebben egyszerre három embernek tudod elakasztani a lélegzetét, míg a Carrera T szigorúan kétszemélyes, még a hátsó nyomiüléseket is kiszedték belőle. Én mondjuk tuti, hogy Panamerából a Sport Turismót venném, nagyságrendekkel jobban tetszik a kombiszerű kasznival. 65-70 milla, majdnem két Carrera T kijön az árából.

Na jó, de egy 911 azért csak 911! Csak jobb kocsi, nem?! – Az biztos, hogy a Panamera egy tohonya dög a 911-hez képest, hiába gyorsabb, ha sokkal nehezebb. Szerpentinen, pályán érezni a különbséget – ugyanakkor a Panamerában érdekes mód a sebességet is jobban érezni. De a 718-asban is jobban érezni a tempót, még ha nem is úgy, mint a Panamerában. A 718 nyers volt, és bár bő fél másodperccel lassabb százig, mint a Carrera T, valahogy autószerűbb. Közelebb van hozzád, mint a 911, a négyhengeres bokszer is nagyon szépen szól (igaz, bent talán túl hangos is) – de nem olyan szépen, mint a 911 hathengerese.

Szóval, nagyon is érezni, hogy a 911 egy sokkal komolyabb autónak van pozícionálva, és hát hiába mondják, hogy pályán sokan jobban szeretik a 718-ast, azért aki beleül mindkettőbe, érezni fogja, melyik az überporschébb. Oké, kétszer annyiba is kerül, annyiért már nyújtson valamit. Igaz, a Cayman nem fele olyan jó autó, egyáltalán nem félmegoldás. Sőt. Az meg külön hab a tortán, hogy az első, ős-Porschénak ez ezerszer közelebbi rokona a négyhengeres motorjával, mint bármelyik másik a palettáról. Ha lenne elég pénzem, istenbizony csinálnék egy lemezfelnis-krómdísztárcsás, purista verziót belőle, olyan színben, mint a 356 Nr1.

Akkor a 718-cal mentetek a Silesia Ringre? – Jaja, az volt az utolsó kocsi, amit országúton vezettünk. Imádták az emberek, egy csomóan kint lógtak az utcán, beélesített mobillal várták a Porschékat (vagy harminc autó vonult a Wroclaw és a Silesia Ring közt), ezt a kocsit azonnal észrevették, integettek. Egy ilyen színű, és hangú autóval nem lehet lopakodni, az biztos. Ha pedig ennyien állnak mosolyogva az út szélén, emberbaráti kötelességünk volt (erre még Orosz doktor, a belsőség első gazdája hívta fel mindenki figyelmét) visszaváltani párat, hadd durrogjon-csattogjon, majd egy combosat gyorsítani. Ha a forgalom engedte, a Launch Control funkciót is demonstrálni kellett, naná. Imádták a népek, na.

Azt elhiszem, én is élveztem volna. Gondolom aztán a pályán lehetett tolni rendesen a kocsiknak, volt instruktor, meg minden... – Hát, nem klasszikus pályázás volt, meg mire odaértünk, elkezdett zuhogni az eső, az megnehezítette a dolgokat. Volt vagy nyolc helyszín, off-road, rali, gokart, gyorsulás, szlalom, amit csak akarsz, de ha szép idő lett volna, akkor se sikerül mindent kipróbálni. Így meg... A Porsche-kupás autókat, amikkel vittek volna a nagy körön, fel se engedték a vizes pályára. De azért így is volt mit nézni, és persze a szlalomnál és a gyorsulásnál is kivártam a soromat.

Arra emlékeztem, hogy Papp Tibi is kipróbálta, milyen a 911 Turbo S-sel rohadtat gyorsulni, és le is írta, hogy baromira nem gondolta volna, hogy ez ekkorát lép. És ha őt meglepi egy utcai autó gyorsulása, arra én is kíváncsi vagyok. Ő is vizes pályán próbálhatta ki, most is állt a víz az aszfalton.

És baszki, nem tudom, hogy tényleg a három padlógázas gyorsulás és megállás miatt-e, de egy picit még órákig szédültem. Az viszont biztos, hogy az első rajtnál, mikor az instruktor srác taposta a gázt, először hátba vágott az üléstámla, aztán frankón bizseregtek a szemgolyóim a gödreikben – de csak addig, míg rá nem lépett a fékre, mert akkor meg ki akartak ugrani.

Nincs az a videó, vagy leírás, ami tényleg érzékeltetni tudja, milyen az, amikor 6 másodperc alatt nem csak felgyorsulsz 120-ra, de meg is állsz. Mondjuk, ha ott állsz a pálya mellett, és látod, hogy a kocsik a táv kétharmadánál-háromnegyedénél villantják csak a féklámpájukat, lesz némi sejtésed arról, mekkorát fékeznek. Persze az instruktor meg is ragadja az alkalmat, hogy minden alkalommal dicsőítse a karbon-kerámia fékeket, és elmondja, hogy ezek a világ legjobbjai.

Na, hát ez az, ezek Porschék! Ne csináljad már, hogy nem nyűgöztek le! – Endre, baszki, dehogynem, persze, hogy lenyűgöző, amit egy ilyen minimum 70 millás sportkocsi tud, és egészen biztos vagyok benne, hogy ha eltölthetnék egy ilyenben egy komplett napot egy instruktor mellett, aki a kocsi mindent tudását megmutatná, még a bokámat is lefosnám. Ezzel együtt, nem érzem a bizsergést. Nekem nem lesz soha 911-es háttérképem, nem kezdem el úgy gyűjtögetni a 911-es modelleket, mint te. Sose fogok 911-re spórolni.

Oké, egy Carrera GT, sőt, egy 917: az igen, attól vérrel telítődnének a barlangos testeim, de abból nem volt utcai autó. Illetve egyet trükközéssel legalizált Rossi gróf (igen, a Martini és Rossi második fele), meg egyet mostanában alakítottak át rendszámosra Monacóban. Mondjuk láttam élőben rendszámos replikát, ami persze „csak” hathengeres volt, azt bizony magamhoz ölelgettem volna, talán este még aludni is magammal vittem volna, mint kicsi koromban a Matchboxokat.

Szülinap nincs bulika nélkül 

Na mindegy is, azért nagyon irigyellek, hogy ott lehettél. És hogy este még Jamiroquai koncert is volt, az zseniális. Tök jó, hogy Jay Kay már jobban van, nemrég még elég szarul nézett ki, egy videóban magyarázta, hogy mennyire fáj a háta. – Jaja, a koncert önmagában olyan volt, hogy még hetekig a hatása alatt leszek. Ezt sem lehetett tudni, a programban nem volt benne, hogy ki lép fel. Csak annyi, hogy koncert lesz, meg fesztivál. Nem is nagyon foglalkoztam vele, hogy mégis ki lehet a fellépő. Magamban elintéztem annyival, hogy biztos valami tribute-banda, akik tudomisén, Janis Joplin számokat adnak elő. Tudom, tudom, a csaj arról énekelt, hogy neki egy Mercedes-Benz minden álma- de ugye a barátai mind Porschét vezetnek a dalban, meg aztán Joplinnak volt egy egyedi festésű 356-osa.

Aztán mikor kiderült, hogy Jay Kay-ék tolják este a bulikát, a homlokomra csaptam: hát naná, tök kézenfekvő, hiszen a figura őrületes autóbuzi, egy rakat Porschéja van/volt. Aki látta a Top Gearben ahogy megszállottan igyekszik a leggyorsabb celeb-kört megcsinálni, az tudja, nem csak gyűjti a kocsikat, de imádja és tudja is vezetni őket. Nagyon sok klipjében szerepel valamilyen menő sportkocsi, ráadásul bitang jó zenét csinál. Kifelé úton is Jamiroquai-t hallgattam, baromira megörültem a dolognak.

Ez a Silesia Ringen tartott Sportscar Together rendezvény csak egy volt a sok közül, amit a világ minden táján megrendeztek, nem is volt irtózatos tömeg, simán, tolakodás nélkül a legelső sorból tudtam végignézni a show-t. Mondjuk azt nem mondanám, hogy olyan jól néz ki mostanában Jay Kay, láthatóan nyomot hagyott rajta a gerincprobléma, a mozgásáról sokszor Szőke András jutott az eszembe. Na ja, ez van, ha valaki úgy táncol, mint egy isten, a mozgása a védjegyévé válik – másnál az, amit most a színpadon csinált, fergeteges performansznak számítana, de Jay Kay-től nem ezt láttuk régen.

De mindegy is, iszonyatosan jól zenéltek, és mikor a White Knuckle Ride-ot kezdték el játszani, a Porsche-buzi közönség teljesen megkészült. A háttérben az eredeti videoklip ment, amiben fájdalmasan szép szerpentineken csapatnak egy Carrerával, hát persze, hogy a nézők oda voltak meg vissza.

Azt mondtad, mielőtt elmentél, hogy szombat este sátorban fogtok aludni. Tényleg rendesen, kempingezős-szabadég alatt sátrazás volt? Zuhogó esőben? – Este hét-fél nyolc körül szerencsére elállt az eső, de szerintem viharban sem lett volna gáz, elég masszív sátrakat vertek fel a táborban. A klassz az egészben az volt, hogy nem volt nyafogás, mindenki sátorban aludt, még a Porsche-fejesek is. Az egyik mondta is még a koncert előtt, hogy a kedves vendégek ne számítsanak arra, hogy kipihenik a buli fáradalmait, mert ő már péntek éjjel is itt aludt, és hát speciel alvásra csak korlátozottan alkalmas egy ilyen sátor.

Mondjuk az igaz, hogy nyáron, sátorban nem nagyon lehet sokáig durmolni, mert amikor felkel a nap, szépen kivilágosodik belül is, és aztán a nap sugarai nem csak világost, de bitang meleget is csinálnak az üvegházként működő sátorban. Mondjuk én nem is a világosra, hanem a már hajnali hatkor a pályára eresztett kupás Porschékra ébredtem – soha rosszabb vekkert, mint amikor egy hegyes versenymotor hangját hallod, ahogy a célegyenes végén durrogva-üvöltve visszaváltogat.

Vigyorogva dörzsöltem a csipát a szememből, és ásítva csak annyi jött ki, pont ahogy Jay Kay előző este mondta: Hepibörzdéj, Porse!

Kattints bármelyik képre, galéria nyílik, sok Porschéval!

Hirdetésblokkolóval néznéd éppen a Totalcart, és ettől mi éhen halunk.

A TC olvasása ingyen van, de a működtetése nem: szerzőink és családjaik táplálkoznak, és ami fontosabb: rendszeresen tankolnak, pénzért.

Kérjük, engedélyezd a TC-n a hirdetések megjelenítését, vagy ellehetetleníted a működését annak, amit épp olvasni szeretnél.