A Parkoló parádék legérdekesebb autóit bemutató sorozatunkban egy 35 éves Nissan Cedricet mutatunk be. Ha egy autó sebei mesélni tudnának, az öreg Datsun történetein generációk nőhetnének fel. Valaha a felső tízezer kiváltsága volt, itthon a bontó elől mentették meg, és kissé fáradt büszkeséggel bár, de máig rója az utakat.
Mindig is perverz rajongással adóztam azoknak az autóknak, amiktől anyukák fordítják el gyermekük fejét, és nagymamák tartanak tíz lépés távolságot a pestistől félve, mégis időről időre egészségesen duruzsoló motorral bukkannak fel… esetünkben épp a Parkoló Parádén, többedik alkalommal. A rengeteg csillogó autó közt is hosszú percekre magával ragadott ez az őszinte, öreg tepsi.
Bence tisztességgel beütötte a fejét, a Datsun mellett egy öreg Colt Turbót is elrejtettünk a képen. Itt egy pár sárvédő, amott egy műszerfal lóg a plafonról, de motor és ülések is akadnak, minden katonás rendbe szedve. Az őket befogadó karosszéria épp készül, de az export-Nissan sem menekülhet sorsa elől, utána ő is sorra kerül.
Japán szokás szerint a Datsun egyes típusaira saját első emblémát tervezett, a Cedric is kapott ilyet.
A gyári hűtőrács áldozatul esett egy koccanásnak, a szúrós szemekkel határolt, hosszú, méltóságteljesen szigorú orr azonban mindenképp finom falatot sejtet a motortérben.
Akinek a legendás L28-as sorhatosról a 280Z ugrik be, jó helyen kapizsgál – igaz, a Cedricben senki nem fogja doppinggal gyanúsítani a maga szűk 120 lováért, de valószerűtlenül finom járása minden lóerőhiányt kárpótol. A modell négyéves pályafutása alatt került ide négy- és hathengeres dízel, de turbós, kétezres sorhat is.
Aki nem ijed meg a zord külsőtől, azt odabent fejedelmi kényelem, mára viccesnek tűnő kütyük, no meg persze patina-túladagolás várja.
Korabeli szinten fapadosnak aligha nevezhetnénk a Cedricet: már az ajtóra is bőven kerültek gombok, amik rögtön okoznak egy kis kavarodást. Az elektromos ablakok csak négyen vannak, de az automata és a kézi működtetés külön kapcsolókat kapott.
A kormány már-már ijesztően jó partner az autó nyugis karakterének erősítésében: a japános szorgalmat legfeljebb hírből ismeri, a mozdulatokat egészen ráérősen közvetíti a kerekeknek. Kétségkívül előrelátásra nevel.
Huligánkodásra a háromfokozatú automata sem csábít, de remekül illeszkedik az összképbe, és észrevétlenül dolgozik, miközben a szivacsot villantó fotelben ringatózunk.
Támadt némi zavar az erőben, amikor a kapcsolók stílusát egységesítették, de ki akadna fenn ilyesmin, ha elektromosan nyitható csomagteret és tanksapkát kapunk?
Nem maradhatott ki a buliból a szent kvarcóra sem. A szomszédos légrostélyok itt csak a külső levegővel hűsítenek, de aki gondolt a forró nyarakra, az akár klímával is kérhette a Cedricet.
Nem kell hozzá sokat mocorogni, hogy otthon érezzük magunkat a puha fotelekben, de Bencének végképp volt ideje megtalálni a tökéletes pozíciót: először édesapja mentette meg a bontó karmaiból még '98-ban, majd az időközben gazdát váltott autót Bence vásárolta vissza 2013-ban.
Megkopott fényében is nehezen ereszti régi méltóságát a hátsókerekes, öreg japán. A kilencvenes évek derekán egy debreceni orvos révén került az országba, és ha az autónak lelke van, biztosan mély nyomot hagyott benne, amikor gazdája elcserélte őt egy Samaráért egy táti vállalkozó fiával.
Amíg világ a világ, addig a bézs bőr és fa kombinációjával nehéz lesz mellényúlni. Még akkor is, ha valódi bőrre és fára nem csak azért nem emlékeznek a kép szereplői, mert így harmincon túl már kihagy néha a memóriájuk.
Aki ’83-ban itt terpeszkedett, az méltán érezhette úgy, hogy bejött az élet. Minden irányban bőséges a tér, a ”kristálycsillár” pedig egyike a borzasztó aranyos részleteknek.
Nemcsak szivargyújtó járt hátulra, de egyes változatokban a rádió is vezérelhető volt a kardánbox végéből. A rádió és a magnó egyébként külön egység, az egyik elöl, a másik pedig hátul szól.
Mesésen suhan a 35 éves kocka, finoman libbenve át minden akadályon. Országúti tempónál épp kellemes a motor-, futómű- és szélzaj elegye.
Érdekes kettősséget ad a viseltes lemezek és az Írországból rendelt Nissan felnik párosítása. Bencének tervei vannak az autóval, és nem a felnik állapotát szeretné a környezetéhez igazítani, hanem fordítva.
4,7 méteres hosszával tekintélyes darabot hasít magának a térből a Cedric. Készült belőle kombi, sőt négyajtós kabrió és enyhén kupésított, keret nélküli ablakos, szintén négyajtós Hardtop változat is, az ha lehet, egy kicsivel még menőbb.
A széles hátsó lámpák és a becsülettel adagolt krómok hátulról sem titkolják: a Cedric nem a Sunnyk és Cherryk ligájában játszott. Gyakori jelenség nálunk sosem volt, már csak ezért is érdemes megbecsülni ezt a sokat látott, az előtte álló útra mégis töretlen elszántsággal tekintő öreg, japán gépet.
