2019.05.09. 13:24
Hiába volt olyan fura az idő, amit még talán nagyapáink is emlegetni fognak - 133 éves hidegrekordot regisztráltak, többször órákon át ömlött az eső, a Tagore sétány platánjainak ágait letépte a szél vasárnap - a hatodszorra megrendezett Balatonfüred Concours d'Elegance-on sem látnivalóból, sem látogatóból nem akadt hiány most május 4-5-én sem. Néhány autó - érdekes módon nem pont a legdrágábbak és nem is a legérdekesebbek - elmaradt, de közel ötven eljött minden ború ellenére is, a sok nézelődőtől pedig fotózni közel ugyanolyan nehéz volt őket, mint más években, amikor szikrázott a nap. Réztől és fától roskadozó ősjárművek, ismeretlen kis márkák és szoborszerű kupék mellett idén nagyon erős volt a KGST-felhozatal - és az autók gyönyörűek voltak. A szombat ugyanúgy zajlott, mint máskor, vasárnap viszont a rendezvény eredményhirdető pódiummal együtt átköltözött a hatalmas, füredi mélygarázsba, hogy óvják az autókat. Úgy is zseniálisan működtek a dolgok, a látogatók is megtalálták a helyszínt, de jövőre a rendezők azért készülnek alkalmi sátrakkal inkább. Alapvetően mindegy: ha esik, ha fúj, ha süt, ha szikkad, a Concours mára betontiplivel fúrta bele magát a naptárba, mint az év három legjobb veterános rendezvényeinek egyike.
Jókora KGST-autó blokk gyűlt össze idén a Concours d'Elegance-on, a csúcsdísz az egészen pedig ez a részleteiben és egészében is tökéletesen újszerű Csajka, azaz szovjet GAZ-13 luxuslimuzin volt. Érhetetlen, hogy tudott minden annyira tökéletes lenni az 1976-ban gyártott, pártállami ízű luxuskocsin, amennyire, hiszen még a formára sütött gumiszigetelések, vízelvezetők, gombok szintjén is minden olyan volt, mintha most vették volna ki a csomagolásból. Péntek Károly autója láttán növényekké váltak a látogatók, a szemem láttára eresztettek gyökeret a füredi sétány murvájába
Dr. Tibold Antal a poklok poklát járta meg ezzel az 1971-es Tatra T603-assal, a V8-as, 2,5 literes farmotorját például háromszor kellett újjáépíteni, hogy végre jó legyen. De például a lökhárítók krómjai teljesen eredetiek!
Még a nyolcvanas években is sok lengyel turistát lehetett látni ilyen furcsa, kicsinyített Warszawára emlékeztető autóval. A kocsi neve Syrena és ez egy korai, 1963-as változat, még a lemezből hajlított maszkkal, öngyilkos ajtókkal. Grzegorz Mazur autója Lengyelországból lábon érkezett Füredre, s nem egy restaurált, hanem egy keveset futott, megőrzött példány
Azok a Syrenák (a 103-asok), amiket jellemzően mi láttunk, már háromhengeres, Wartburg-motorral futottak. Ebben a korai, 102-es verzióban azonban még a lengyelek által egy tűzoltószivattyúból átfejlesztett, kéthengeres, 744 köbcentis motor dolgozik 27 lóerővel. Természetesen kétütemű, mi más lenne
Gyönyörű cseh fenekek és senki ne gyanítson hímsoviniszta be- és kiszólást. Jobbra a Tatra T603 feketében, balra az 1957-es Skoda 440 krémszínben - az az Octavia elődje. Bár az autó is gyönyörű, az még szebb, hogy páran megkérdezték, én hoztam-e a kiállított autót Füredre, hiszen a kocsi tulajdonosa (kissé hunyorítva) a névrokonom, Csíkos Zoltán Szlovákiából
Ez a furcsaság olyasféle szerzet, mint a Lotus (ma Caterham) Seven: kisszériás, konfekciós műszaki elemeket felhasználó angol kit-autó. Úgy hívják, Falcon Competition és valaki 1962-ben rakta először össze. Természetesen műanyagból készült, Ford Angliából származó, 1,2-es, 36 lóerős motor hajtja, tulajdonosa pedig az osztrák Wolfgang Buchta
Kocsmár Kornélt onnan ismerheti a totalcaros olvasó, hogy az ő restaurátorműhelyében (DC72) elkészült Citroen DS21 nyerte a "Best Restored Car of Show"-díjat idén januárban Maastrichtban. Ez a Maserati V6-ossal szerelt, hidropneumatikus rugózású Citroen SM kupé viszont a saját autója. Szép is mint egy bordeaux-i naplemente
Alig pár hónapja készült el a sokakban erős nosztalgiát keltő Volvo 245 Transzfer - a Malév Air Tours ugyanis több ilyen, 5,6 méter hosszú és tizenegy utast szállítani képes autót használt a 80-as, 90-es években. Ezt az 1983-as példányt a Légiközlekedési Kulturális Központ újíttatta fel Győrben
Minden autós szépségverseny kötelező eleme egy Jaguar E-Type - ez itt konkrétan már egy első frissítésén túlesett és 3,8 helyett már 4,2 literes motorral szerelt, 1966-os verzió, háromkarburátoros, 300 lóerőig ívelő tuninggal
Alig pár héttel ezelőtt jelent meg a füredi Concours-t promotáló cikkünk - ez a Dixi DA-4-es volt a sztárja, megtalálják a Totalcaron. De a Tagore sétányon legalább olyan jól mutatott, mint Újpesten, sőt
Ez aztán áramvonal! Csak egy Ford T-modell 1915-ből - de milyen T... A 15 milliós példányszám anno eleve jó löketet adott a házi átalakításoknak már a modell fénykorában, sőt, a Ford maga is készített versenykivitelt a népautóból. Lakatos Ferenc T-modellje is egy ilyen, tuningolt Speedster, amelyben ugyan az eredeti, 2,9 literes 20 lóerős motor csühög, de a maszkja ék alakú, karosszériája jóformán nincs, szélvédőjét budoártükörre emlékeztető, kerek üveg helyettesíti, a színe pedig színtiszta lázadás. Mert hogy is mondta Henry Ford? - "a vásárló bármilyen árnyalatban rendelheti autóját, amennyiben az a szín fekete"
Amikor ezt a Lamborghinit beindították a Tagorén, a nézők elsápadtak - nem mindennap hall az ember hat darab ikerkarburátorral etetett, négyliteres, V12-es, négy vezértengelyes motort felbőgni. A Marcello Gandini-tervezte (Bertone-stúdió), 1971-es kupé négyszemélyes, 350 lóerős és ez a darab a 1217-es széria 537. példánya
A Kaáli Autó-Motor Múzeum hibátlan BMW 502-ese szomorúan nézi az esőáztatta füredi sétányt - a balatoni vitorlások meg őt. Ez a V8-as motorral hajtott, 120 lóerős változat 1956-ból van, s hasonló ahhoz az 501-eshez, amit megmaradt taxiként bemutattunk a Totalcarban nemrég
Miért ne lenne újszerű? Hiszen még csak 112 éves ez a Lorraine-Dietrich, amely a nedves időre való tekintettel most éppen nem a nyitott, hanem a zárt felépítményét viseli. A másik is megvan hozzá, két ember három óra alatt ki is tudja cserélni őket. Bár a név 1935-ben megszűnt, 1907-ben még nagyon is a csúcson volt a francia gyár. Ezt a példányt - amely a Concours abszolút szépségdíjasa is lett - az osztrák származású Joseph Rotschild karosszálta, a gépészet fő eleme pedig a 3050 köbcentis, négyhengeres, 15 lóerős motor
Simon Templar Füreden járt? Az lehetetlen, mert az őt megszemélyesítő színész, Roger Moore sajnos már a felhők fölött terelgeti a saját Volvo P1800-asát. Ez a földi és nagyon is kézzel tapintható, '63-as példány nem csak azért érdekes, mert elképesztően szépen megmaradt, hanem mert egyike a legkorábbi, de már svéd gyártású példányoknak (a legelsők Angliában, a Jensennél készültek), még kicsi dísztárcsákkal, elkanyarított oldaldíszléccel és ökörszarv-lökhárítókkal
Az 1968-as, 7,2 literes, 355 lóerős Chrysler 300 beláthatatlan szélességű utasterének egy keskeny bal sávját két, jóval későbbi gyártású, némiképp kisebb hengerűrtartalmú Zoób Kati-modell tölti ki. Úgy tűnik, elférnek
Krómtól roskadozó karosszéria, épülethomlokzatnyi maszk, ívelt üvegek, hatalmas szárnyutánzat - minden autórajongó azonnal látja, hogy a jet age Amerikájának termékét látjuk, méghozzá annak egyik csúcsmodelljét. Az 1959-es Cadillac Fleetwood 60 Special 6,4 literes motorja 325 (SAE) lóerőt teljesített, karosszériája 5,7 méter hosszú - ez az autó Kanadából érkezett Európába, s a szlovák Vlado Bradáč restaurálta az így már négy Fleetwoodot tartalmazó gyűjteményébe
Egy belga FN 1950 százöt évvel ezelőttről - a márkanév onnan lehet ismerős, hogy a) egy ma is létező fegyvergyár viseli; b) az a hetvenéves ausztrál bácsi, aki 2012-ben, Nepálból Magyarországon át Belgiumba motorozott, szintén egy FN-t, de egy motorkerékpárt használt - róla írtunk is a Sebesség Oltárában akkor. Ez itt viszont a cég harmadik fajta terméke, egy autó, amelynek neve a motor köbcentijeinek számára utal
Sokan hihetnék, hogy ez a fura láda az FN fellépőjén az akku tárolására való. Kis híján fején találnák a szöget, mert a világítás valóban innen működik - ez ugyanis az acetiléngáz-fejlesztő tartály. Ezek után mindenki kitalálta: az FN lámpái nem szorulnak izzócserére sem
A nagyon régen előtt még sokkal régebben volt olyan idő, amikor a Tatránál még nem áramvonalas, farmotoros nagyautók készültek, hanem viszonylag kicsi, orrmotorosak. Ez az 54-es modell 1931-ből származik, A Veřmiřovskỳ család 1938-ban, hétévesen vette ezt az autót, 1972-ig rendszeresen használta. Tárolása közben, 1997-ben, árvízben megsérült, 14 évig restaurálták, 2011-ben ellopták, de megkerült és most Füreden feketéllett a murván
Nem szokványos látvány, ahogy egy ilyen Tatra T54-es motorházfedele feltárul, hiszen az autó eleje ezzel el is tűnik az égben. Itt már látszik, hogy Ledwinka hasonló szerkezeti elvek mentén gondolkozott akkor, mint később is: csővázas alap, léghűtéses motor, igaz, itt még négyhengeres, bokszer, ami 1,7 literes, 24 lóerős
Sokan érzik, hogy ez itt valamiféle Volkswagen Bogár-rokon. Az bizony, méghozzá egy Karmann-Ghia (ejtsd: "gía" nem "dzsía"!), annak is a korai, kislámpás, ráadásul kabrió változata, tehát ritka madár. Ez az 1959-es autó hatévesen került Bulgáriába, mostani tulajdonosa, Dimitar Dimitrov pedig 2005-11 között restaurálta . Szép, de nem különösen gyors: 1,2-es motorja csupán 38 lóerős
Nem, nem alakítottak ki repteret a füredi sétányon, még átmenetileg sem, tehát ez itt nem repülőtér, de még repülő sem. Csak egy 1959-es Chevrolet Impala minden képzeletet felülmúló csomagtérfedele szerénykedik a fotó közepén
Az eső ellenére szép nagy tömeg volt idén szombaton is, aminek a sétány rendszeresített tangóharamonikás bácsija örült talán a legjobban. Háttérben az Impala pucsít
Megint csak egy mifelénk leginkább filmsorozatból ismert autó: Ferrari 308, igaz, nem egy GTC - mint amilyet Thomas Magnum használt -, hanem egy kupékarosszériás (tehát merevebb) GTB. Az 1985-ös gyártású, 235 lóerős, háromliteres V8-assal hajtott autó különlegessége, hogy új kora óta kevesebb mint 50 ezer kilométer ment bele. Az állapota teljesen gyári - és új
Nagyjából ezt látta a filmben Magnum - és néha Higgins, azaz Higgy bébi is
Szoborszépségű, hibátlanul megválasztott színű, csodás Borrani-felniken nyugvó kupédöbbenet hatvanhat évvel ezelőttről. Az Alfa Romeo 1900C Sprint Coupét a Pinin Farina (akkor még külön írták) stúdiójában tervezték, 1,9-es motorja az akkori léptékhez képest pokolian durva, száz lóerős volt, a technika pedig még Giuseppe Busso legendás, alublokkos DOHC-i előtti időkből származik - a vasblokkos egykilences, szintén kétvezértengelyes motort ugyanis még Orazio Satta Puliga tervezte
Ennek az Alfa Romeónak az is a különlegessége, hogy az elkészült, összesen száz példányból konkrétan ezt a darabot egy csempésztől foglalta le a jugoszláv rendőrség 1958-ban. Elárverezték, s az 1960-as évek végéig Belgrádban tartották forgalomban (micsoda ufó lehetett...), majd alkatrészek hiányában leállították. A mostani szlovén tulajdonos, Janko Uratnik a '90-es években vásárolta meg és közel tíz éven át restaurálta
Elképesztő forma, hibátlan szín, izgalmas, kétvezértengelyes motor, gyönyörű restaurálás, ritkaság (az eredeti százból körülbelül harminc ilyen autó maradt meg) és pompás sztori az egész mögött - nem véletlen, hogy a kékesszürke Alfának megszavaztuk a Totalcar különdíját
Igazi autómesztic ácsorog a füredi Tagore-sétányon: az 1967-es Ghia 450 SS Torinóban készült, s mint a neve is elárulja, a Ghia stúdiójában tervezték, de az alapja a Plymouth Barracuda, motorja pedig 4,5-ös, 238 lóerős, V8-as Chrysler. Román tulajdonosa, Nicu Bucalet Magyarországon restauráltatta
