2020.08.02. 06:59

Eskü, valami lesz, valami új korszak, ez elkerülhetetlen, szükséges és még vágyom is rá! Szeretném megérni a Marsra szállást, a megújuló energiaforrások kizárólagos használatát, meg a hangtalan, önjáró dobozt, ami egy gomb lenyomása után végigvergődi helyettem a dugót, míg én egy fotelben ülve képregényt olvasok. De azért az Ökumenikus Autószeretet Egyháza él, virul és várja híveit, még ha mostanra már inkább csak hagyományőrzésre is, a WHO pedig még nem tartja betegségnek az autonániát. Bár fontos egészségesen étkezni, a koleszterinre odafigyelni, de nem véletlen hogy az orvos nemhogy engedi, de még tanácsolja is a csalónapok megtartását, jófajta pörkölttel megünnepelve. Pont ezért az autó is több egy közlekedőedénynél, még ha el is vesztettük a mértékletességet. Ugyanazért több, amiért nem jár mindenki ugyanabban az egyenkabátban vagy eszi ugyanazt az ízetlen müzliszeletet, amiért a logika nehezen tud úgy igazán mit kezdeni a társadalmi lét egyenletének X-ével: az embereknek vannak érzései, és abban nincs észszerűség. Bár leáldozóban van az autónak, de nem szabad haragudni rá, hisz nem csak közlekedési eszköz, hanem művészet, önkifejezés, játék, egy tábortűz, ami köré a barátok leülhetnek (Pintók esetében néha szó szerint), emlékek lexikonja és a vágy tárgya. Az ember és autó kapcsolata néha túlmutat az eszköz és felhasználó reláción, és ezért nem vontam fel igazán a szemöldököm, amikor a szél összefújt Tony-val, és beszélgetésünk során elmesélte, ő kvázi eljegyezte az autóját, egy 1970-es Oldsmobile Ninety Eight Holiday Coupe-t.