A siker színe: pink

2021.01.03. 07:34

Rózsaszín autó? Ha ingyen adnák, akkor sem kéne, ugye? Csajos, gagyi meg amúgy is milyen már, pff… Tudom, tudom, nem egy ilyen beszélgetés van már mögöttem. Pedig a rózsaszín autók sok esetben guruló trófeák, vagy éppen ritkaságok, amikre méltán lehet büszkének lenni. Egy zömmel férfiak által olvasott oldalon nagyjából harakiri, de akkor is jöjjön a Mary Kay pink Cadillacek története egy kis rózsaszín átveréssel vegyítve.

Aki eddig eljutott az olvasásban, annak elsőként ajánlom a Panther Pink és a Furious Fuschia keresőszavak használatát a Dodge és a Plymouth háza táján. Ha ez sem volt elég meggyőző, hogy esetleg mégiscsak elviselhető lenne egy pink/rózsaszín autó, akkor irány a Playboy világa. A nyuszifül, a pénz és számtalan ajándék mellett az év playmate-je ugyanis jó pár éven keresztül egy Playmate pink színű autóval is gazdagodott. Donna Michelle volt az 1964. év playmate-je és egyben az első playmate, aki ilyen autót kapott, mégpedig egy vadiúj Mustangot. Na meg egy színben hozzá illő bőrőndszettet és egy szintén rózsaszín Honda robogót.

Jó üzlet volt ez az autógyáraknak és a Playboynak is, kölcsönös együttműködésben a rózsaszín autók egy újabb legendás kasztját alkották meg, amelyek között volt Sunbeam, Dodge Charger, Plymouth Barracuda, AMC AMX, Shelby GT500, DeTomaso Pantera, Mercedes-Benz 450SL, Porsche 911S stb., nem az alsó kategóriából válogattak. Tudom, csaj nem jár mellé, plusz legalább már nyugdíjas nagymamák, akik anno a ’60-as, ’70-es években ezekkel az autókkal pózoltak, de mégis azért elég menő lenne egy valaha volt playmate autójával járni, vagy legalábbis kevésbé ciki.

A rózsaszín autók története azonban nem a Mopar elborult színeivel és nem is a Playboy-jal kezdődött, hanem Elvis Presley-vel és az ő híres rózsaszín Cadillacjével. Ami eredetileg nem is volt rózsaszín… 1955-ben Elvis egy rózsaszín 1954 Fleetwood Series 60-t választott a zenekara, a The Blue Moon Boys turnéautójának, ami aztán hamar csúf véget ért. Mármint nem a zenekar, hanem az autó, balesetet szenvedtek vele Arkansasban, menthetetlen volt.

Elvis Cadillac iránti rajongása azonban meglehetősen erőteljes volt, és egy hónap múlva vett egy újabb Fleetwood Series 60-t, kéket, fekete tetővel. Elvis elkezdte a saját ízlésének megfelelően átalakíttatni az autót, egyedi fényezést kapott, a tető kivételével „Elvis Rose” színű lett. Elvis az édesanyjának ajándékozta az autót, akinek azonban jogosítványa sem volt, úgyhogy ismét egy Fleetwood lett a turnéautó. Két hónap sem kellett hozzá, Scotty Moore a The Blue Moon Boys gitárosa összetörte. Elvis viszont ezt már nem hagyta veszni, mint az előzőt, megjavíttatta, a tetőt ekkor fújták át fehérre, és ez lett a még ma is létező és a Gracelandben látható Elvis-féle pink Cadillac.

Valójában tehát Elvis indította el hódító útjára a pink Cadillacet a film- és zeneipar berkein belül, megénekelte többek között Bruce Springsteen, Natalie Cole, Jerry Lee Lewis, Aretha Franklin, Clint Eastwood főszereplésével Pink Cadillac címmel filmet is forgattak, azonban egy kis félreértés csúszott a történetbe, ugyanis rengetegen hiszik azt, hogy az igazi pink Cadillac 1959-es.

Óriási fecskefarok, rocket age, bizonyos szempontból tényleg impozánsabb, mint az ’50-es évek közepének modelljei, azonban 1959-ben a Cadillac nem gyártott rózsaszín autót, nem létezett ’59-es rózsaszín Cadillac gyárilag. Hiába volt Elvis autója eredetileg kék, akkor legalább készült eredeti, gyári rózsaszín is. Szóval az egész pink Cadillac sztori egy közepes átverés, ehh…

Valaki azonban nem Elvis, hanem egy arcpirosító (más források szerint paletta, vagy a sminktermékek csomagolásának színe, de szerintem ez a részlet csak engem érdekel, úgyhogy nem bonyolódok bele) miatt rendelt magának rózsaszín autót, ő pedig Mary Kathlyn Wagner, vagyis Mary Kay Ash. Mary Kay életében jó pár évig semmi igazán különös nincs: 1918-ban született, fiatalon férjez ment, három gyereke született, elvált, majd megint férjez ment, dolgozott, aztán 1963-nyugdíjba vonult, némileg dacból, hiszen bármennyire is jól végezte a munkáját, nem kapta meg azt az elismerést, amit a férfiak ugyanezért a munkáért megkaptak. Nyugdíjasként sem tétlenkedett, könyvet írt arról, hogy hogyan tudnának a nők hatékonyabban érvényesülni az üzleti életben. Ez a könyv pedig visszavezette őt a munka világába, és 1963-ban idősebb fiának 5000 dolláros támogatása segítségével családi vállalkozásként elindította a Beauty by Mary Kayt, a csupa rózsaszín sminkmárkát. És, hogy milyen egyszerűen működnek a nők: azért volt minden Mary Kay termék rózsaszín, mert akkoriban Amerikában a fürdőszobák zömmel fehérek voltak és Mary Kay úgy gondolta, hogy ha szép, vonzó színű csomagolást adnak a termékeiknek, akkor a nők nemcsak használják azokat, hanem a fürdőszobák díszei is lesznek, és ezáltal jobban veszik majd őket. Spoiler: a terv bevált.

A cég szépen beindult, ezért 1967-ben Mary Kay elment egy Lincoln-kereskedésbe és elmondta a kérését, mely szerint egy egyedi rózsaszín autót szeretne, ami illik a vállalkozása színéhez. A kereskedő végighallgatta Mary Kayt, majd azt mondta neki, hogy „Asszonyom, menjen szépen haza és jöjjön vissza a férjével együtt, aztán beszélhetünk arról a Lincolnról."

A történet további részét ismerve valószínűleg nem dicsérték agyon az illetőt, aki ezt a választ adta, ugyanis Mary Kay átment Frank Kent Cadillac-kereskedésébe, ahol rövidesen meg is állapodtak arról, hogy előbányásszák a fiókból a már nyugdíjazott „Mountain Laurel” színt, és Mary Kay 1968 Sedan de Ville-jét egyedileg lefényezik. Arról nem szól a fáma, hogy Mary Kay tudatosan ment-e Frank Kenthez, de a legjobb helyet választotta, Kent ugyanis Mr. Cadillac néven lett ismert, mint Amerika egyik leghíresebb és legsikeresebb Cadillac-kereskedője. 1953-ban alapított kereskedése pedig – ahol Mary Kay is vásárolt – a mai napig működik.

Mary Kay vállalkozásáról tudni kell, hogy MLM rendszerben működik, tehát hozod az embereket, beszervezed őket, mellette értékesítesz, a klasszikus struktúra. Az üzlet egyre csak nőtt, újabb és újabb bevételi rekordokat döntött meg. Így aztán, amikor Mary Kay fülébe jutott, hogy a sales igazgatói közül egyre többen ugyanolyan színű autót akarnak rendelni, mint az övé, 1969-ben elindította a motivációs „career car” programját, amelynek keretén belül meghatározott bevételt elérő értékesítői kaptak egy – akkor már – Mary Kay pinknek nevezett Cadillacet. Texasban, 1969 forró nyarán így született meg tehát 4650 fonttal, 225 inch-csel a Mary Kay Pink Cadillac, mégpedig Coupe de Ville néven.

1969-ben a legjobb öt értékesítő még megkapta az autó tulajdonjogát, de a későbbiekben ezek a szabályok módosultak. Pontosan meghatározták annak a feltételeit, hogy hány embert beszervező és milyen bevételt produkáló értékesítők meddig tarthatják meg az autót. A kapitalizmus már csak kapitalizmus.

Az értékesítők férfi-nő arányát nézve tagadhatatlan, hogy ez inkább női szakma, azonban nem kizárólagosan. Egy Craig Hogan nevű fickó például 1993-ban fél év alatt 170 ezer dollárnyi Mary Kay terméket adott el és 60 embert hozott be az értékesítői láncba, így ő lett az első férfi, aki büszkén autózott egy Mary Kay pink Cadillackel, ami kifejezetten Craig tiszteletére megkapta a „1st Man” rendszámot.

Mary Kay cége megállíthatatlanul száguld, világszinten több mint 3 milliárd dolláros éves árbevétellel. Bár a Mary Kay pink az évek előrehaladtával módosult, gyöngyházfényt kapott és csak megfelelő fényviszonyok mellett mutatja meg az igazi színét (kevésbé rózsaszín), a GM és a Mary Kay Inc. közti együttműködés töretlen. 2020-ra már több mint százezer autót gyártott a Cadillac kizárólag a Mary Kay értékesítőinek, és az autók annyit mentek, hogy a becslések szerint már több mint 150 ezerszer kerülték meg a Földet. Annak ellenére, hogy az utóbbi években már nemcsak rózsaszín autókat lehet kapni, és nem is csak Cadillacet (például Mini, BMW, Ford Fusion, Chevy Equinox is szerepelt már a listában), még mindig a Cadillac az igazi státusszimbólum, a siker négy keréken guruló bizonyítéka. Akár férfi vagy, akár nő, Mary Kay Cadillacben ülni két dolgot jelent: irigykedő tekinteteket és büszkeséget.

A pink Cadillac és Mary Kay amerikai valóságban betöltött ikonikus szerepét semmi nem illusztrálja jobban, mint ami 2018 augusztusában történt. Amerika a gyász színét öltötte magára, meghalt a soul koronázatlan királynője, Aretha Franklin. Aki csak egyszer hallotta a Freeway of love című számot, kezdett el öntudatlanul dobolni a kezével vagy a zuhanyzó alatti Grammy-díjas hangján énekelte, hogy

„We goin' ridin' on the freeway of love
In my pink Cadillac”,

az minden bizonnyal pillanatok alatt összekapcsolja a Mary Kay Cadillacet és Aretha Franklint. Temetésére Detroit rózsaszínbe borult, egész Amerikából érkeztek az autók, több mint száz Mary Kay Cadillacből szóltak Aretha slágerei és kísérték a gyönyörű 1940-es LaSalle pompakocsit, amely Aretha édesapját és Rosa Parksot is elvitte az utolsó útjára.

Száz szónak is egy a vége, a rózsaszín nem ciki: pink truth, dream pink, city traffic's movin' way too slow, drop the pedal and go, go come on now, go.

Hirdetésblokkolóval néznéd éppen a Totalcart, és ettől mi éhen halunk.

A TC olvasása ingyen van, de a működtetése nem: szerzőink és családjaik táplálkoznak, és ami fontosabb: rendszeresen tankolnak, pénzért.

Kérjük, engedélyezd a TC-n a hirdetések megjelenítését, vagy ellehetetleníted a működését annak, amit épp olvasni szeretnél.