911 Turbo S a kávé mellé
Nagykép: Vehicle Experts Fast and Curious
Hétvégén hosszan ágyban szundizni nagyon nehéz azzal a tudattal, hogy egy nagyobb karnyújtásnyira olyan autók gyülekeznek, amit nem látsz mindennap. Nem is bírtam ki, hanem megtankoltam a 330-ast, és szombaton már a napfény első sugarai simogatták, miközben Parndorf felé tartottam az autópályán.
Reggel 6-kor kezdik megtölteni a kaliforniai Irvine egyik parkolóját a rotyogó motorral járó veteránok és ritka szupersportautók, amihez korán kell ugyan kelni, de az autószeretetnek nem is kell olyan sok alvás. Főleg, ha van mellé egy kis kávé. Azóta ez a szokás, tehát a márkafüggetlen, hajnali kelést igénylő autós találkozó egyre népszerűbb, és a léghűtéses Porschékat gyönyörűen felújító Vehicle Experts is rendez ilyet az ausztriai Parndorfban, ez a Fast and Curious.
Kényelmesebb az eredeti formátumnál, hiszen a reggel 9 körül kezdődő eseményhez elég volt a megszokott időben felkelni szombaton. A kenyérpirító helyett viszont a fényképezőképet vettem elő, amit üres SD kártyával és teletöltött akksival tálaltam. Majd megkerestem a határátlépéshez szükséges oltási papírokat és egy QR kóddal ellátott színes fecnit is, amit megviselt már néhány reptéri kipakolás, de minden információ a helyén maradt rajta.
Ameddig a garázshoz sétáltam, azon morfondíroztam, hogy mennyire lesz ott helye a 330-as kabriónak, hiszen ez nem a farában hordja a hat dugattyút, hanem az orrában. Hamar elillantak a kétségeim, amikor megérkeztek a Z3 kupék és az M140i. Aztán jött hozzá Volkswagen Golf GTI és egy olyan Audi R8-as, amit annyira ráültettek a Lamborghini felnikre, hogy egy kávészem is csak fektetve fért volna be alá.
Nem vagyok híve a remek sportautók használhatatlanná tételének, de van ezekben valami művészi ribillió, ami miatt mégis jó ránézni a földre tett autókra. Hihetetlen, hogy az R8-as formáját már 2006 óta ismerjük. Innen is látszik, hogy mekkora zseni Walter de Silva, mert az Audi középmotoros sportautója alig öregedett, az 5,2 literes V10-es pedig egy percet sem, ez lejön a fantasztikus hangjából.
Mint egy határon táncoló versenyblokk, úgy szól a hegyezett hathengeres bokszermotor a 911 GT3-as dupla kipufogójából. A frissítéssel együtt 4,0 literes motor került bele, ami 500 lóerős és 9000-ig elforog. Egyszerre lett élhetőbb és pályán hatékonyabb a futóműve, a hátsó szárnya pedig magasabbra és hátrébb került, így 20%-kal több leszorítóerőt termel. 320 km/órás sebességnél több mint 150 kilogrammot. Egyesek szerint azért lett 991.2 a kódja, mert pont kétszer drágább, mint elődje. Annyi biztos, hogy ennél keményebb Porsche aligha kéne. Mégis van még feljebb.
Ausztriában vehetik át a makulátlanra restaurált autókat a Vehicle Expertsnél, de a műhely Mosonmagyaróváron található. Nem csak tökéletesre polírozott veteránok vannak itt, hanem patinás öreg Porschék és tuningolt motoros restomod 911 is.
Jóval előbb hallani lehetett a Dodge Chargert, mint ahogy megjelent volna a kapuban. A Mopar tuningos V8 gázra mohón nyelte a levegőt, bukott a piros pillangószelep és hallhatóan nagyon sok benzin égett el egyetlen kis mozdulatra a pedálon. Annyira átjött a temérdek köbcenti ereje, hogy mellette állva a talpamon éreztem a dübörgést.
Akárhányszor meglátom a 996-os Porsche elejét, mindig a Need for Speed Porsche Unleashed intrója ugrik be róla. Igaz, abban egy kupé volt a főszereplő, de ezt a Turbo kabriót a csukott állapotban suta tetővonala ellenére nagyon szeretem. A 3,6 literes, két feltöltővel megfújt bokszermotor 420 lóerős és akár 300 km/órával is lehet vele fedetlenül száguldani. Ebben ott volt hátul a gyerekülés, így önmegtartóztató krúzolásra tippelnék inkább.
Wilhelm Reutter 1906-ban alapította cégét, akihez aztán pár évvel később testvére, Albert csatlakozott, mint partner és kereskedelmi igazgató. A stuttgarti karosszériás műhely több szabadalmat is bejegyzett, köztük 1909. július 24-én egy felhajtható tetőhöz kapcsolódót, mely hasonló a mai kabriókéhoz. Elegáns felépítményeket készítettek több nagy gyártónak, majd a ‘30-as évek végén Zuffenhausenben 900 dolgozóval naponta több mint 30 darab karosszériát készítettek főleg Wanderer W24-esekhez. A Porsche a 356-ost bízta rájuk, majd az akkor még 901 néven futó utódon is dolgoztak.
Ma már lehetetlenül kicsi autócskának tűnik a 356-os Porsche, amit sokan csak egy ügyesen tuningolt Volkswagen Bogárnak tartanak, pedig jóval több annál. A négyhengeres, léghűtéses zúgása és a tempóval kisimuló autó életem egyik legjobb élménye. Imádom a színre fújt műszerfalát, az elegáns kis órácskáit a kalimpáló mutatóival és a hatalmas átmérőjű, vékonyka karimás volánját, amihez illik kesztyűt húzni.
Első ránézésre a piros 964-es is pontosan úgy néz ki, mint a többi Porsche 911-es, csak a részleteket nézve derül ki, hogy itt valami nagyon durva holmi áll a többrészes, ötküllős felniken. A kiszélesített karosszérián hátul két légbeömlő van, hogy kapjon elég levegőt a 3,3 literes, turbós bokszermotor, és a bálnafarok méretű hátsó szárny sem dísznek van a Turbo S-en. A sima Turbo-ból 3660 darab készült, a könnyített Turbo S-ből viszont csak 86 példány, amivel az egyik legritkább 911-es.
5750-es fordulatnál több mint 380 lóerő jön ki belőle és bő 500 Nm nyomaték ömlik a széles hátsó kerekekre a Turbo S-ben. 4,7 másodperc alatt gyorsul 100-ra és 290 km/óra a végsebessége, de ezt valószínűleg a keveset futott ritkaság aligha éli majd meg. A 180 kilós fogyás után 1290 kg-ot nyomó autó a korszak legsúlyosabb 911-ese, amiben csak két kagylóülés van, vékonyabb üvegből készültek az ablakai, sok helyen műanyag elemekkel könnyítették, kihajították belőle a hangszigetelést és alapból nemhogy rádió, de még központi zár sem járt hozzá. Sosem gondoltam volna, hogy élőben látok egyet valaha.
Nehéz úgy építkezni, ha nincsenek meg a megfelelő alapok, ezért a karosszériák megfelelő előkészítése rendkívül fontos feladat. A homokszórás után pedig még akkor is egészen szép látvány a 911-es, ha az idő már megette a padlót.
Nagyon könnyen tudok vágyni egy veterán Porsche 911-esre. Még azzal a tudattal is, hogy minden generációval nem csak erősebb és kényelmesebb, de sokkal jobban vezethető is lett a farmotoros sportautó. A sötétkék színű, Fuchs felnis, bézs belterű 911S fakormányát szívesen tekergetném hétvégente.
Kicsit hiányos a műszerfal, de van ülés és kormány is, de a kelleténél több patinát ad a beltérnek az erősen hiányos padló. Ezek az autók olykor évtizedes rohasztás után kerülnek új gazdához, aki előtt hosszú út áll, mire újra élvezheti a levegős 911-et.
Versenyváltozat, polgári luxus vagy éppen szépen megőrzött 911-es is akad a sorban. A Porsche értékálló és népszerű alap sok lehetőséggel, és talán ez is adja a varázsát. Nehéz két egyformát találni belőle, hiába van belőle váratlan számmal.
Majdnem mindenki tökéletesen felújított veteránt szeretne látni a garázsában, de szerencsére akadnak kivételek. Ez a kaliforniai rendszámú 912-es Porsche láthatóan büszkén viseli az eltelt évek nyomait, és ezt bűn volna elvenni tőle. A Vehicle Experts olyan gazdát talált neki, aki értékeli a történetét, ezért óvatosan nyúlnak majd hozzá, hogy használható, de patinás maradjon.
Makulátlanul csillog az erős lámpafényben a zöld 911-es, amit könnyű megkívánni, de nagyon nehéz elhinni, hogy bárki méltó lenne arra, hogy beleüljön, és bal kezével elfordítsa a gyújtáskapcsolóban a kulcsát.
1966. december 8-án szállították Amerikába ezt a 911 SWB-t, eredetileg elefántcsont színben, fekete bőrbelsővel, egyedi kérés alapján fakormánnyal és krómozott kerekekkel. Egyelőre csak egy érdekes fémdarab, tele lehetőségekkel, de egyszer majd nem csak állványon gurul majd, ebben biztos vagyok.
