Amerikai autó dream team

2005.09.29. 06:13
A 30-as évek amerikai legendái is hasonló barkácsolással kezdődtek, mint az európaiak. Tuningolt T-Modellek, tökéletes Duesenberg, aztán rejtélyes menekülés a maffia elől Európába.

1924. Auburn városa (Indiana): az Auburn Automobile Co. több mint 700 eladatlan autója vesztegel a társaság telepén, a cég a csőd szélén áll. A mindössze harmincéves E. L. Cord átveszi a vezetést. 1925: az Auburn prosperál, többségi tulajdonosa E. L. Cord. Az amerikai autóipar egyik legnagyobb sikertörténete veszi kezdetét, hogy 12 évvel később hasonlóan nagy bukásba torkolljon.

Errett Lobban Cord egészen fiatalon, 15 évesen került kapcsolatba az autóiparral, amikor - jó tanulmányi eredménye ellenére - az iskolapadot otthagyva egy Los Angeles-i használtautó-kereskedésben helyezkedett el. Mindent megtanult a rábízott autókról, de még többet az autók eladásáról.

Pályafutását egy benzinkút autószerelő műhelyében folytatta, ahol munkaidőn kívül Ford T Modelleket épített át - ma azt mondanánk, tuningolt. T-Speedsterei gyorsan népszerűek és sikeresek lettek a korabeli versenyeken. Cord felismerte, hogy a győztes autókat jobban el tudja adni, de már az is jó reklám, ha egy autóról elhiszik a vevők, hogy képes a győzelemre. Tulajdonképpen az arculatépítés szerepére jött rá, és ezt a tudását később is kamatoztatta.

1918-ban újra belevetette magát az autókereskedelembe: Chicagóban a Moon-gyártmányokat forgalmazó ügynökség eladója lett, és öt év múlva az igazgatói pozícióig küzdötte fel magát. Komoly vagyonnal kezdett felvásárolható autógyártót keresni, hogy újra saját autóit adhassa el. Talált is egy megszorult indianai céget, az Auburnt.

Auburn

A múlt század első harmadában Indiana állam virágzó autóiparral büszkélkedhetett, még Detroittal is felvette a versenyt. Charles Eckhart jónevű kocsiépítő cégét fiai, Frank és Morris vitték tovább. 1900-ban aztán ők alapították meg az Auburn autógyárat, amely székhelyéről kapta a nevét. A testvérek vezetése alatt a cég jelentős gyártóvá nőtt, de csak mérsékelt sikerrel működött. Az I. világháború végén aztán nyersanyaghiány miatt csődbe ment, és egy chicagói befektetői konzorcium kezébe került.

Auburn Boattail Speedster 8-125


A francia-orosz származású Alexis de Saknoffsky által tervezett autó indította el a 30-as években oly népszerű csónakfar divatját. Az első modell a 8-115 volt, ezt a 8-125 és a 8-130 követte, a 8 a soros 8 hengeres Lycoming motorra, a második szám a teljesítményre utalt. Az 1929-es 125 lóerős modell felettébb kedvező, 1895 dolláros áron hazavihető volt.

Az új tulajdonosok (köztük a rágógumikirály, William Wrigley Jr.) által megbízott vezetés átszervezte a céget, és új modelleket dobott piacra, de elhanyagolták a marketinget és a dealerhálózat fejlesztését, emiatt 1924-ben ismét csőd fenyegetett.

Ekkor kérték a sikeres kereskedői hírnevet szerzett E. L. Cord segítségét, felajánlva neki az Auburn vezetését. El lehet képzelni a pénzemberek elképedését, amikor Cord lesöpörte az asztalról az ajánlatukat. Helyette teljhatalmat kért, a profit 20%-át és opciót a cég teljes felvásárlására. Mivel más választás nem volt, a konzorcium némi morgolódás után ebbe is belement.

Auburn 851/852 Boattail Speedster


Auburn Boattail Speedster
Az 1935-36-os modell már Gordon Miller Buehrig műve, talán a legszebb csónakfarú autó. 4,6 literes feltöltéses motorja 150 lőerős, végsebessége meghaladta a 120 mérföld/órát. Kár, hogy csak 490 darab készült belőle.





E. L. első dolga volt megszabadulni az eladatlan készletektől: pár olcsó módosítás, új festés - ma szolid modellfrissítésnek mondanánk - és jelentős árengedmény: a türelmetlen hitelezőket máris volt miből kifizetni. A következő évben olyan jól ment a bolt, hogy Cord beválthatta az opciót, és ő lett a többségi tulajdonos. Bővítette a dealerhálózatot, felfuttatta az exportot, és megfizethető luxusautóként pozícionálta az Auburnt. "Nem lehet mindenki arisztokrata, de bárki nézhet ki úgy" - szólt az ars poeticája.


Tíz éven belül Cord valóságos vállalatbirodalmat épített ki: karosszériaépítő cégeket, motorgyártót (Lycoming), légitársaságot, taxihálózatot vett, saját neve alatt is autót gyártott. A birodalom ékköve pedig az 1926-ban bekebelezett Duesenberg lett. Cord cégcsoportját "mini GM-ként" is emlegették, hozzátéve, hogy a GM-nél jóval magasabbra pozícionálta autóit.

Mit, hol?


Auburn-Cord-Duesenberg Múzeum

USA, Indiana állam, Auburn: Az Auburn egykori főhadiszállásának art deco stílusú épületében ma az Auburn-Cord-Duesenberg Múzeum működik. A korai Auburnök és verseny-Duesenbergek mellett a Cord-éra autói is láthatók, de itt parkolták le a '66-os Ghia-Duesy prototípust is.

Németország, Sinsheim, Autó- és Technikamúzeum: A múzeumban áll egy fehér csónakfarú Auburn Speedster, de ez csak egy replika. Van viszont egy eredeti '35-ös piros példány, és egy sárga Cord 810 is. A hét évvel ezelőtti múzeumi könyv szerint volt egy időszaki kiállítás is négy(!) Duesenberggel. A szerző mindezekből csak a replikára emlékszik, így kér mindenkit, aki arra jár, nézzen utána!