Túrabajnok luxuskocsik

Az első Pierce a kis Motorette még Franciaországból származó DeDion erőforrással.

Milyen a hely, ahol különleges automobilok készülnek? Példának okáért kínos gondossággal ügyelnek a minőségre: az összeszerelő üzemcsarnok mentén húzódott egy szintén hatalmas szoba, ahol 135 munkás csak az alkatrészeket nézte át - hibás darab nem kerülhetett ki a gyárkapun. A kész autót reflektorfénybe állították és úgy vizsgálták meg a fényezést, az üléskárpitot és az illesztéseket. Vagy említhetnénk a szervizhálózatot is: na ilyen nem volt. Helyette a gyár saját szerelőit lehetett hívni bárhonnan, bármikor. Akár egy csavar meghúzásáért képesek voltak átszelni egész Amerikát. Az a gyár, amely minderre és még többre képes volt: a Pierce-Arrow. 100 éve jelent meg első automobiljuk a piacon.

	Néhány évig autók mellett motorok is készültek a buffaloi gyárban

A Pierce kerékpárok hamar kitűntek minőségükkel. Hamarosan már többkerekű járművek születtek, ahogy a kétkerekűek után kitört az automobil-őrület. Az első Pierce kisautók még részben Oldsmobile, részben európai, leginkább DeDion hatást tükröztek.

Azonban a Pierce cég, amelynek összes tulajdonosa úgy vélekedett, hogy a legkitűnőbb minőség sem lehet elég jó, exkluzív és elegáns automobilokat akart készíteni. A kis Motorette után ezért először négy, majd hathengeres luxuskivitelű túrakocsikat kínáltak Arrow illetve Great Arrow néven. Az Arrow (nyíl) hamarosan a cégnév része és jelvénye lett.

Jellegzetes amerikai túrakocsi az első világháború előtti időkből. A minőség emelte ki a Pierce-Arrow-t az amerikai autógyárak tömegéből

Ekkor lett Amerika-szerte ismert a Pierce név. Charles J. Glidden, aki telefonok révén vált milliomossá, inkább a megbízhtóságban, mint a gyorsaságban hitt, és 1905-ben egy 11 kilós ezüstből készült díjat ajánlott fel annak, aki az általa kijelölt 1700 kilométeres távot az általa megszabott követelményeknek leginkább megfelelően teljesíti. Ezt a túrát pontosan az ekkor már Pierce-Arrow-nak nevezett autókra tervezték - öt egymást követő évben is győztek. A kiírásban szerepelt, hogy a vetélytársaknak nyilatkozniuk kell, melyik autó volt a legnehezebb vetélytársuk. Szinte mindenki a Pierce típusokra szavazott.

A Glidden túragyőzelmekkel felhívták magára az elnöki hivatal figyelmét, akik két Pierce-Arrow-t is rendeltek Taft elnök személyes használatára. Időközben 1906-felépítettek Buffalo-ban egy irdatlan nagy gyártelepet. Itt jutott hely a bevezetőben is említett ellenőrzési eljárásokra.

A tulajdonosok elragadtatott leveleket küldtek a gyárnak. Egy figyelmetlen vezető felborult az autójával: "a tető teljesen szétesett ... amikor ismét kerekekre állítottuk az autót és megpróbáltunk egy kis benzint beletölteni, majd beindítani, a motor hiba nélkül pöfögött. Bár a kormánymű összetört, de a váltó épségben maradt. Mintha a mechanikai részeket óvatosan vasdobozba csomagolták volna".

Az első ezüst nyíl, a Silver Arrow 1933-ból. Aerodinamikus formája és különleges műszaki megoldásai elbűvölték az autósvilágot

1913-ban született meg a Pierce-Arrow szabadalmaztatott jellemvonása: a sárhányó tetejére helyezett fényszóró. A kor divatjának megfelelően az autó lámpáit elöl, a hűtőrács két oldalára rögzítették. Ez körülbelül annyit ért, hogy mire a sofőr bevette a kanyart, a végéből látott is valamit. Azzal, hogy a fényszórókat egymástól távolabbra és az autó sarkára helyezték, sokkal jobban belátható lett az autó környezete is. Persze a luxus nem jött olcsón: 1919-ben egy gazdagon felszerelt Pierce-Arrow 6500 dollárba került, míg egy Ford Model T 525-be. Mit is jelentett a "gazdag felszereltség"?

	Csupán öt készült a Silver Arrow-ból, ez is nagyban növeli exkluzivitását.

Álljon itt egy rövid ismertető az 1917-es New Yorki Autókiállítás fénypontjáról a Pierce-Arrow 48-B-4 Suburban típusról: "A legnemesebb kocsigyártó hagyományokat elevenítették fel. Egy szövőgépet újraépítettek, hogy a belső kárpitozás úgy nézzen ki, mint egykor, amikor még kézzel szőtték a vásznat. Csak a plafon 5120 szálirányú és 13000 keresztöltésből állt össze... A hátsó ülést mahagónifából készült keret szegélyezte. További mahagónidarabokat helyeztek el az ablakok alatt és az ajtók oldalában. A különböző tartódobozok is ebből az anyagból készültek. Kékre és ezüstárnyalatúra fényezték a belső fémfelületeket, hogy harmonizáljon a kárpittal."

Persze mindennek az volt az ára, hogy a cég hosszú távon képtelen volt gazdaságosan működni. Nemcsak a vetélytársak, mint a Cadillac vagy a Duesenberg, hanem az egyre rosszabbodó gazdasági helyzet is aláásta a Pierce-Arrow "egészségét". 1928-ban a cég részvényeit megvásárolta a Studebaker, amelynek szüksége volt egy luxustípura. Persze a gazdasági válság miatt a legrosszabbkor spájzoltak be és így 1933-ban továbbadták egy csapat buffalói üzletembernek, akik még öt évig próbálkoztak, azután feladták.

Az utolsó Pierce luxusautók egyike

E végső korszak legszebb terméke, egyben mementó a Pierce-Arrow nagysága előtt az 1933-ban bemutatott Silver Arrow. Még a Studebaker-éra alatt fejlesztették ki azért, hogy bebizonyítsák, a Pierce-Arrow nemcsak a hagyományokból él; és mechanikailag megbízható, de csodálatos formákra is képesek. Az aerodinamikus formájú Silver Arrow, amelyből mindössze öt darab készült, kora egyik legkiválóbb automobilja. Persze csak szigorúan esztétikai szempontból, hiszen a szépen ívelő hátsórészen ablak helyett csak lőrésnek jutott hely... Az ajtókilincseket besüllyesztették, a hátsó kerekeket letakarták, hogy kevésbé akadjon bele a menetszél. A 7.6 literes V12-es motor 175 lóerőt teljesített és bár korábban már más típusokban is jó szolgálatot tett, igazán az "Ezüstnyíl" esetében játszott jelentős szerepet.

Csodálatos módon a Pierce-Arrow-t rövid ideig még Magyarországon is árusították, legalábbis a Zsille testvérek 1934-es reklámjai erről tanúskodnak. Azonban a Pierce ekkor már leszálló ágban volt, és hamarosan meg is szűnt. Szerencsére a '90-es évek retro-lázában sem akadt senki, aki meggyalázta volna a nyilak emlékét valami hi-tech luxusgagyival.