Kevés kilométer, maximális kényelem

A román állami vagyonkezelő cég tíz évvel Nicolae Ceausescu megbuktatása után, 2000-ben úgy döntött, árverésen értékesíti a volt diktátor és felesége, Elena asszony több évtizeden keresztül összeharácsolt vagyonát. A bundák százai, cipők tömkelege, műtárgyak, luxushajók és több száz négyzetméteres ingatlanok mellett külön kategóriát képeztek az ajándékba kapott luxusautók.

Miután Ceausescu nem támogatta 1968-ban Csehszlovákia katonai lerohanását, a nyugat a szovjetellenes vezetőt látta a román vezérben. Emiatt az amerikaiakkal és más nyugati országokkal is kebelbaráti érdekkapcsolatok születtek. Ceausescu 1969-ben látogatott először Washingtonba, de Jimmy Carter is szívélyesen fogadta.

	Buick Electra 225

Nixon egy Buick Electra 225-össel kedveskedett a román államfőnek. Az autót 1975-ben gyártották, és 1976-ban ajándékozták Ceausescunak. A limuzin nem mindennapi dolog volt, a munkásosztály akkor még az 1100-as Daciáról álmodozott. A fekete, belül gazdagon kárpitozott négyajtós szedánban hatan utazhattak. Az autó nem volt épp takarékos: 100 kilométeren 28 litert fogyasztott a V8-as motor. Az automata sebességváltós, hidraulikus erőátviteli rendszerrel felszerelt autóval 12 ezer kilométert tettek meg. Az extrák közé tartozott egy emelő, egy Buick rádió és két 12 voltos akkumulátor.

Nixon és Ceausescu

A román államfő a legjobban talán mégis Daciáját szerethette: a négy extrával (Sinaia rádió, pótkerék, emelő és két 12 voltos akkumulátor) ellátott autóval tették meg a legtöbb kilométert, pontosan 33 590-t. Az autó kikiáltási ára 80 millió lej (700 ezer forint) volt, a Román Autóklub (www.acr.ro ) vásárolta meg. A Dacia 1100 további technikai adatai: 4 ajtó, 5 ülőhely, farmotor, négyütemű, négyhengeres, vízhűtéses, 46 LE, maximális sebesség 133 km/h, fogyasztás 6,8 l/100 km, súlya 760 kg.

	Hilman-Hunter

A diktátorok szeretnek barátkozni. Így volt ez Nicolae Ceausescu és Reza Pahlavi, Irán később elűzött sahja között is. A kölcsönös szimpátia jeléül a román diktátor egy egyedi autót, egy 1974-es Hilman-Huntert kapott ajándékba. Hogy a román vezér ezt a figyelmességet hány tonna fegyverrel viszonozta, arról nincs adat. Az Iránban gyártott sötétkék autó belsejét bőrrel kárpitozták. A négyajtós szedán öt ember szállítására volt alkalmas, ezt az autót elég keveset használták, csekély 2118 kilométert ment. A 2000-es árverésen első nekifutásra nem sikerült eladni, másodszorra 80 millió lejre (700 ezer forint) csökkentették kikiáltási árát.

A speciális, elnöki teendők és az államfői ranghoz méltó vendégek fogadására, szállásolására és ellátására előkészített busz a MAN cég ajándéka volt. A MAN 1967-ben nyert el egy kamionok és buszok gyártására kiírt román tendert, így a nyugat-német cég érdekelt volt a jó kapcsolatok ápolásában. Az Ellman Diesel 750-es típusú busz 2-6 üléssel rendelkezett, a sötétpiros autó ablakai golyóállóak voltak. Ezzel a busszal is keveset utaztak, 8137 kilométert, de azt legalább a lehető legnagyobb kényelemben.

A sofőrnek különajtós kis fülkéje volt, ketten is aludhattak benne. A felszolgáló-kisegítő személyzetnek egy egymás felett elhelyezett ággyakkal felszerelt szobája volt, de külön ruhatár is járt nekik. A legnagyobb "szobában" egy összecsukható asztal volt, hat, szövettel burkolt karosszékkel. Külön szobában alhattak a vendég államférfiak, illetve két oldalsó kabin állt a csomagok, ruhák rendelkezésére.

Az egyszerűbbik konyha hűtővel, fagyasztóval és kétajtós konyhaszekrénnyel, a másik konyha pedig gázzal működő kályhával, mosogatóval és egyebekkel volt felszerelve. Nem hiányozhatott a tusoló, a vécével és mosdóval felszerelt fürdőszoba, és a hatterminálos telefonhálózat sem. A buszt saját áramfejlesztővel és belső világítással szerelték fel, a fűtést pedig egy négyakkumulátoros rendszerrel oldották meg.