Új divathullám

Amerikában már bemutatkozott a 2003-as Corvette, ezért máris illendő, hogy az autó fél évszázados jubileumáról megemlékezzünk. A General Motors, amely a második világháború után Amerika leghatalmasabb autógyártó konszernje maradt, a negyvenes évek végén kisebbfajta mozgó cirkuszt alkotott Motorama néven.

Harley J. Earl, a cég legendás vezető tervezője (hivatalosan a művészeti és szín részleg főnöke) vezényletével minden egyes márka, a Buick, a Cadillac, a Chevrolet, az Oldsmobile és a Pontiac is meghökkentő prototípusokat készítettek, amelyeket a Motorama kiállítás keretein belül fényes showműsorok kíséretében tálaltak a nagyközönség elé. Ezek közül a futurisztikus alkotások között csak elvétve akadt olyan, amelynek bármekkora esélye lett volna a sorozatgyártásra.

Az 1953 januárjában bemutatott kétüléses Corvette e kivételek közé tartozott. Az amerikai ifjúság, amelynek jópár tagja megjárta Európát a második világháború során, nemcsak feleséggel tért haza, hanem általában valamilyen angol sportkocsit is átszállított az óceánon. Ekkor lendült fel az MG-k, majd a Jaguarok és Astonok kultusza az USA-ban. Közúti versenyek egész sorozatát rendezték főleg a nyugati (Los Angeles, San Francisco környéke), de a keleti parton is.

Nem véletlen, hogy a General Motors is felfigyelt az új divathullámra. Ráadásul azt is érzékelték, hogy egy újfajta, nagy reményekre jogosító könnyűszerkezetű matéria jelent meg a járműépítésben: a műanyag. Amerikában már a rövidéletű Kurtis sportkocsi egyes darabjait is üvegszálerősítésű műanyag kocsitesttel építették 1948-1949 folyamán, majd 1951 végén a Los Angeles-i Autókiállításon három különféle kisszériás, műanyagkarosszériás autó is debütált. Ezek közül a Glasspar históriájáról már a Totalcar hasábjain is megjelent egy visszaemlékezés.

A kis műhelyekben korlátozott pénzügyi lehetőségek közepette tevékenykedő alkotóknál a General Motors sokkal nagyszerűbbre volt képes. 1951-ben megindult az érdekes módon "Opel sportkocsi" névre keresztelt projekt. A végeredmény 1953 januárjában jelent meg. Myron Scott, a Chevrolet házi fotográfusa keresztelte el az újdonságot Corvette-nek, amelynek segítségével a márka nehézkes arculatát kívánták fiatalosabb irányba kormányozni.

A lelkes fogadtatás meggyőzte a GM vezetőségét arról, hogy érdemes megfontolni a sorozatgyártást. Hat hónappal később már a kiállítótermekbe került a kizárólag fehér külső-vörös belső színkombinációval rendelhető újdonság.

	1960

Röpke két év alatt, miután statisztikailag elhanyagolható mennyiséget sikerült eladni, megszületett a döntés: a Corvette sorsa megpecsételődött. Mi volt a kudarc oka? Az autókat kézzel szerelték össze, amely a gyártási minőségben is megmutatkozott. Az emberek tolerálták egy kis cég hibáit, de egy Chevrolet...

Ráadásul az autó drágább volt, mint a hasonló kategóriába tartozó Jaguar XK120. Ha ehhez hozzávesszük még azt is, hogy az alváz, a motor, a műszerfal egyes elemei is a farmerek által közkedvelt, de meglehetősen robusztus "közönséges" Chevy limuzinokból származtak máris érthetővé válik az emberek fanyalgása.

Zora Arkus-Duntov

Szerencsére ekkor a Ford bemutatta az új Thunderbirdöt, amely 1955-ben 23:1 arányban vert rá a Corvette-re. Na ezt már a GM vezetői sem hagyták annyiban. A Zora Arkus-Duntov, egy nagytehetségű mérnök által teljesen áttervezett Corvette 1956-ban jelent meg, de csak 1957-ben társították hozzá a megfelelő motort. A 4,6 liter (283 köbhüvelyk) hengerűrtartalmú V8-as minden egyes köbhüvelykre jutott egy lóerő teljesítmény.

Ehhez járult még a négysebességes kéziváltó, amelynek segítségével 100 km/h sebesség eléréshez kevesebb, mint hat másodpercre volt szükség. Arkus-Duntov természetesen az autó külsejét sem kímélte: az immár fémből készült kaszni jóval dinamikusabb formát mutatott. Az elgondolás helyességét jelzi, hogy 1957 folyamán közel annyi Corvette kelt el, mint az azt megelőző években összesen.

Sajnos az Amerikai Autógyártók Szövetsége megtiltotta tagjainak, hogy hivatalosan versenyeken részt vegyenek. Így ez a reklámlehetőség kimaradt a Corvette életéből. A következő radikális változtatásra csak 1963-ban került sor. Ez azonban olyan forradalmira sikeredett, hogy manapság mindenki kétfelé osztja a Corvette históriáját: 1963 előtt és 1963-tól.

Harley Earl utóda, Bill Mitchell volt az, aki a Corvette Sting Ray-t megalkotta. Végre kupé Corvette is kapható volt, méghozzá nem is akármilyen. A csapotthátú, agresszív külsejű sportkocsihoz 6,5 literes V8-as dukált. Ekkor még élt az a belső rendelkezés, amely Chevroletekbe csak ekkora motort engedélyezett. Hamarosan azonban már hétliteres erőforrást is beszereltek.

1961

Az 1963-1967 között épített Corvette-ek a gyűjtők között a mai napig legismertebb évjáratúak. Utána az egyre szigorodó biztonsági előírások miatt ismét "lágyult" az autó. 1983-ban a gyártást átköltöztették egy vadonatúj gyártelepre Bowling Green-be, Kentucky államba.

Az 1984-1996 között épített negyedik generációs Corvette-ek, közöttük a jubileumi egymilliomodik példánnyal, már 5,7 literes V8-as motort kaptak, 230 lóerős teljesítménnyel. 1986-ban 10 éves szünet után a kabriolet is visszatért a kínálatba.

1996 őszén dobták piacra a Corvette C5-öt, amely a mai napig kapható az immár teljesen átalakult amerikai piacon. Az angol sportkocsik helyét átvették a kompakt, fürge japán kupék. A Chevrolet már elveszítette régi dicsfényét, főleg az idősebb generáció körében talál vevőkre. A Corvette azonban továbbra is hatalmas rajongótáborral bír. Fénykorában évente közel 40.000 készült belőle, de még 2001-ben is több, mint 25.000 darab talált gazdára.