Rozsdás vázak a hőskorból

2000.12.11. 11:33

December elejéhez képest szombaton az időjárás inkább tavaszinak tűnt. Az előző néhány nap alapján senki nem remélte, hogy a hőmérséklet 10-15 fok között lesz, és a nap is hétágról sütött - talán úgy gondolta, ennyit megérdemelnek azok a motorosok, akik vették a fáradságot, és hajnalok hajnalán eljöttek az idei utolsó szabadtéri börzére.

 
   
   

Ahogy a rendezvény neve is mutatja, elsősorban a veterán motorok rajongóinak szólt ez az esemény. Itt volt rá esély, hogy megtalálják a számukra értékes motort, alkatrészt, műszaki leírást, vagy szakembert. Ugyanis az idősebb korosztály is kivette részét a programból.

 
   
 

Bár lehet, hogy azok az ,,öregek", akik a régóta a sufnijukban porosodó, ma már veteránnak számító gépeket kiutaztatták, nem tartoznak kimondottan a bájkerek közé, ezen a napon megtalálták velük a közös témát. Mindig érdekes olyannal beszélgetni, aki még emlékszik, milyen volt a magyar motorkerékpár-gyártás hőskora. Esetleg még egy-egy praktikát is meg lehet tudni a Pannónia szelíd tuningolásáról.

 
   
   

Persze nemcsak motorokat és alkatrészeket árultak a helyszínen, volt néhány, az Ecseri-piacra emlékeztető portéka is. Réges-régi ládák, használt Martens bakancsok, kakukkos órák és szódásüvegek mellett egy ismerős Pokemon matricát talált, amit azonnal meg is vásárolt kislányának. A gyönyörűen restaurált régi Csepelek, Pannóniák mellett pedig volt néhány autókülönlegesség is.

 
   
 

Az egyikről azt állították, hogy harminc évig állt lezsírozva egy garázsban, és most, hogy rátaláltak, szeretnék készpénzre cserélni.

Nem mindenki vásárlási szándékkal érkezett szombaton Csepelre, bár én komolyan elgondolkodtam, kit lephetnék meg Karácsonyra egy rozsdás Mérai vázzal, és hosszasan alkudoztam egy kopott ládára. Már azért is megérte kimozdulni otthonról, hogy ragyogó napsütésben, jó társaságban jót dumáljunk a régi ismerősökkel arról, ki hova motorozik majd a következő szezonban... ha elkészül a gép!