Ferrari Testarossa a vízen is átkel

2006.09.25. 07:58

Egy-kettőre bevonultunk, némi segítséggel leparkoltunk, és kezdetét vette a mustra. A fotózás kedvéért sétáltam közöttük, meg hátha látok igazi autófant is. Olyasvalakire gondolok, akinek olyan autója van, hogy tulajdonképpen tök mindegy milyen márka, mert annyira át van alakítva, hogy már felismerhetetlen. Aki megveszi az egész Homasita raktárat, és rá is szereli az autójára, aztán dobat rá valami divatos fényezést, nem baj, ha nem passzolnak a színek, csak feltűnő legyen; a zene meg csuklóból lenyomja a rendezvény-hangosítást. És persze büszke a gépre.

Minden találkozón látni ilyet, és bár a márkatársak is érzik, hogy ez már kicsit gáz, a háta mögött meg is mosolyogják, de szembe nem szabad bántani, hiszen a családhoz tartozik. Olyan lenne, mint magukat szembe köpni. Szóval kerestem egy ilyet, de be kell vallanom, hogy nem találtam. Valami történt az olaszosokkal, mert csak tök normális kocsik voltak. Vagy lehet, hogy pont Pákozdra ment? Bár a bejáratnál egy BMW-re nagyon illett ez a leírás, de az nem olasz, így nem számít.

Nem maradt más dolgom, mint hogy utat vágjak a tápsátor felé, ahol elég nagy tömeg gyűlt össze. Először azt hittem, ingyenes a kaja, mert belefér az időközben megemelkedett részvételi díjba - egy ezressel kértek többet a regisztrálásnál, mint amennyi az eredeti kiírásban volt. Állítólag később írták a honlapon, hogy drágább lesz, de ki a fene megy el még egyszer egy jelentkezős oldalra, ha egyszer már jelentkezett? mindegy egy ropi nem számít. A kaja nem volt ingyenes, és mivel - akkor még - csak virsli volt, nem is álltam be a sorba.

Inkább megnéztem, hogy mikorra vagyok beosztva a tesztpályákra. Ugyanis, a nagyon precíz szervezők a négy tesztpályára előre beosztották a mezőnyt, nagyjából félórás időközönkénti csoportokba. Mindenki legalább három pályára kapott belépési lehetőséget, ami bőven elég. Nekem a legközelebbi kb. húsz perc múlva kezdődött. Gyorsan oda is csoportosultam a pályához. Persze közben már megindult a bandázás. Jobbra-balra kisebb társaságok alakultak ki, akik nem épp az autókat vizslatták, telefoncsörgéseket küldtek egymásnak kékfoggal.

Mikor rám került a sor, mentem párat a fellocsolt műgyantás pályán, megcsapattam a farát, hadd örüljenek a nézelődők, majd visszaálltam a parkolóhelyemre, és megnéztem a többieket. A program úgy szólt, hogy ez a tesztpályás marhulás megy kapuzárásig, vagyis este hatig. Közben a töltelék programokkal lehet szórakozni - alkatrész felismerő verseny, legszebb autóra szavazás, stb. szóval a szokásos dolgok. Este meg egy majdnem belvárosi zenés-táncos helyen lenne a levezető italozás-mozgás, ki melyiket választja.

Nekem viszont elég volt a ringes részvétel, valójában nem is terveztem mást, így kicsivel dél-, és a vizes úton való csúszkálás után magukra hagytam a felhőtlenül szórakozó olaszimádókat. Még egy utolsó pillantást vetettem az egyre feljebb kúszó nap fényében megcsillanó motorháztetőkre, majd közel 130 itáliai csődör nyerítése közepette elvágtattam. Régóta nem voltam olyan találkozón, ahol nem unatkoztam volna már az első fél óra után, itt pedig még szívesen maradtam volna tovább is, ha szeretnék találkozókra járni. Sebaj, majd a következőn talán még jobban megszeretem.