Hogyan koszoljuk össze magunkat?

Úgy az út negyedrészénél gyanús zajokat hallunk valahonnan a motortérből, majd autónk megáll (önmagától). Valahogy félrehúzódunk, és szerszámokat kotorászunk elő, mivel előrelátó emberek vagyunk, és tartunk a kocsiban ezt meg azt. Persze pont azt nem, amire mindjárt szükségünk lesz. Praktikus, gyakorlatias ember lévén megnézzük nem a benzin fogyott-e ki.

Ezt úgy lehet csinálni, hogy keresünk egy csavarhúzót és levesszük a porlasztóról (bonyolult szerkezet a motortérben, baloldalt a nagy fekete fazékszerű valami /légszűrő/ alatt aminek a leszedéséhez még egy 10-es kulcs is kell, ajaj) azt a kis fekete gumicsövet, ami a motor fölött jön át, és indítózunk, mire a kis csövön vagy jön a benzin, vagy nem.

Ha jön, nem itt van a gáz, ha nem, akkor is kétesélyes a dolog: kifogyott a benzin vagy eldugult a cső. Vagy a porlasztó (háromesélyes). Van tartalék kannánk, csak kölcsönadtuk, de sebaj, a legközelebbi, 16 kilométerre lévő benzinkútnál adnak, potom 1500-ért.

Ha van még a tankban, az indítózáskor spriccel a benzin a kis fekete csövön. Még mindig nem indul a kocsi. A benzin-levegő keverék felrobbanásához (négyütemű robbanómotor!) elektromos szikra is kell, ami a gyertya elektródáin keletkezik. No, ez bonyolultabb dolog, kell hozzá gyertyakulcsnak nevezett szerszám, biztos láttuk már, de csak most derül ki, mire jó. Persze csak ha van nálunk.

Húzzuk le a pipá(ka)t a gyertyá(k)ról. Ja, ezek a motor másik oldalán vannak, majd dugjuk rá a szerszámot, és óvatosan, de határozottan kezdjük el tekerni az óramutató járásával ellentétes irányba. Előbb-utóbb kijönnek. Dugjuk vissza a pipába, érintsük valami fémes részhez őket, és kérjük meg feleségünket hogy indítózzon.

Lehetőleg valami ronggyal vagy kesztyűvel fogjuk a pipát, és más fontosabb testrészünkkel se érjünk hozzá az autóhoz, mert a szikra ott fog áthúzni, mondjuk nem veszélyes, csak baromi kellemetlen. Ha szikrázik a gyertya két elektródája között indítózáskor, visszatehetjük. Ha benzin van, szikra van és még mindig nem indul ez a tetű, nagy gáz lehet.

Húzzuk ki a nívópálcát, nézzük meg, az olaj nem vizes-e, és nézzük meg a kiegyenlítő (víz)tartályt, hátha a víz olajos. Előbbi fehér hab a pálcikán, utóbbi szivárványszín a vízen. Ekkor autónk "hengerfejes" ami azt jelenti hogy hagyjuk ott, ahol van, és menjünk BKV-val, majd vegyük fel a kapcsolatot valami olyan emberrel akinek van krova készlete, valamint a Jókai-téri tömítőssel.

Na, sikerült venni tömítést. Persze krova készlet nincs.

A Király (Majakovszkij) utcában van vagy húsz bolt egymás után, (Király B. Izabella) ez esetben a nagy B barkácsot jelent a másik kettő, két egymásra merőleges utcát, sarkukon található az egyik ilyen bolt, ott van mindenféle szerszámkészlet, a drágább jobbat is jelent. Akik ráérnek szombat-vasárnap délelőtt, a Pecsában is vehetnek szerszámot a Bolhán, csak ez időigényesebb, mindamellett jóval olcsóbb.

Most írhatnék listát, mi kell leginkább, de annyi úgysem elég egy idő múlva. A Bolhás verzió gátlástalanul bővíthető, csak valami erősebb, lehetőleg fém- vagy faláda kell hozzá. Az ilyen kínai cuccokhoz adnak (műanyag) ládát, de az többet ér, mint a benne levő szerszám. A Pecsában meg ki lehet fogni márkás dolgokat is, mert a "kereskedők" nem igazán értenek hozzá. Mondjuk BETA. GEDORE. SHEFFIELD, SOLINGEN stb. Az élénk színű műanyag nyéllel rendelkezők és fényesek (krómozott, rozsdamentes) előnyösebbek, mert a kupiban jobban megtaláljuk és könnyebb tisztán tartani őket.

Ott tartottunk, hogy hengerfejes. A következő műveletsort csak hideg motoron végezzük el, ezáltal megkíméljük magunkat égési sérülésektől, hengerfejünket deformálódástól. Vegyük le a szelepfedelet, felfordított vasteknő a motor tetején, hosszirányban. Fogó, ilyen-olyan kulcs kell hozzá, változó, dehát ugye már van egy csomó szerszámunk, csak a megfelelőt kell megtalálni az adott feladathoz.

Ha lenn van, ott áll előttünk a szelephimbasor (na ez elég csúnyán hangzik és az is, de nem kell megijedni tőle) ami általában baromi mocskos, nem is olaj, hanem kátrány van rajta, az meg nem túl egészséges motorunk számára mert eltömíti az olajvezetékeket amik a motorblokkon belül futkároznak össze-viszsza. Oldalt találunk 10 nagyobb csavart, pontosabban a fejüket. Na, ezekre keresünk egy KROVA fejet, 13, 14-es a megfelelő, meg dugjuk össze a T-szárú hosszabbítót.

Ezt a szerkezetet helyezzük fel a csavarra, majd lassú, határozott mozdulattal kezdjük el tekerni a T felső szárát az óramutató járásával ellentétes irányba. Ha nem arra tekerjük, előbb- utóbb beleszakad a csavar a blokkba. Kijön ugyan de vissza (lásd később) nem tudjuk tekerni, mert megszűnt a menet a blokkban. Nem a csavaron, mert azok nagyon bika acélból vannak 8.8, 10.7, keménységgel, olvasható a hatlapfej tetején. (Jegyezzük meg, melyik hol volt, nem egyformák.)

Ha mindet kitekertük, elvileg lejön a hengerfej. Ha nem, nézzük meg mi fogja még, bowden, kábel, ékszíj, miazmás. A tömítés is oda lehet sülve. A váltókar-összekötőt is le kell venni, mert útban van, de erre okosabbak már rájöttek. Na, felfelé emeljük ki a hengerfejet a szívócsonknál, meg a generátornál fogva és helyezzük le a betonra/ aszfaltra/ satupadra/ ládára /székre, és vizsgáljuk meg a régi tömítést, maradékait kaparjuk le a blokkról-hengerfejről, vigyázva, ne essen bele semmi a dugattyúk fölé.

Helyezzük fel az új tömítést, úgy hogy a nagy lukak peremén a peremezés szélesebb éle lefelé nézzen, aztán a hengerfejet. A csavarokat játsszuk lukra, majd kézzel kezdjük el betekerni őket. Most arra kell tekerni, amerre az óramutató jár. Ha már mind elkapta a menetet, jöhet az a T szárú összedugott szerszám. Ha már mind elkezd szorulni, középről kifelé indulva érzéssel, de határozottan egyféle erővel jól meghúzzuk mindet. Aztán még egyszer. Aztán, ha mentünk 500-1000 kilométert mégegyszer.

...persze attól, hogy elindult az autó még nem biztos, hogy biztonságos. Ha nem indul be, abból baj nem nagyon lehet, legfeljebb a gyerek gyalog megy suliba. Nagyobb a gáz, ha már beindult, nem áll meg... Mondjuk fékhiba miatt, F1 gumi miatt, időjárási viszonyok miatt, stb. Az időjárást nem nagyon tudjuk befolyásolni de az előbbieket igen.

A hibák a legritkább esetben jönnek létre egyik pillanatról a másikra, mindig van valami előzményük, hang és fényjelenség, olaj- víztócsa a kocsi alatt, nedves kerékdobok (száraz időben). Rosszakarónk is elvághatja a hajlékony fékcsöveket az erősebbik csípőfogójával, ezért kell jóban lenni mindenkivel.

Magam részéről mindig bekukkantok a kocsi alá, nem folyik-e valami. Ha folyik, jobb mutatóujjunkat dugjuk bele (a tócsába), és szagolgassuk meg, dörzsölgessük szét. Vagy víz, vagy olaj, vagy aki előttünk parkolt, az hagyta ott. Ezért álljunk meg lehetőleg száraz helyen, esős időben az egész oknyomozás értelmét veszti. Ha ezekre nem figyelünk, - inkább előbb, mint utóbb - nagyobb kiadásokra, és ideiglenes kocsihiányra számíthatunk.

Az úgy kezdődik, hogy elkezd a fék szarul fogni, puha, levegős (többször kell lenyomni), mélyen fog, sehogy se fog. Valahogy azért menjünk haza, szerszám, műhely közelbe, mert elég sokfajta cucc kell hozzá, még egy üres kétdecis vodkásüveg is. Hazaértünk, vegyük le a kere(ke)t. Elöl lehet tárcsafék 83 utáni 1100-es esetében (a forgalmi ne tévesszen meg senkit, majdnem minden alkatrész csereszabatos 67 óta...), ezt könnyebb szerelni.

Amúgy elöl-hátul dobfék van, amiről le kell venni még a dobot is, hogy hozzáférjünk azokhoz a mocskos pofákhoz. Elöl három csillagcsavar nehezíti dolgunkat, a legnagyobb (csillag) csavarhúzóval azért le lehet robbantani őket (csavarlazító, olaj, petróleum, TNT...) utána jó messzire dobjuk el őket, vagy adjuk a gyereknek játszani, a kerékcsavarok (3db) úgyis odafogják a felnit az agyhoz. A dobot az agyról jelentős kalapácsütésekkel tudjuk leválasztani , de az agyat kell ütni, akkor lelazul a dob.

Hátul találunk egy nyomorék fémkupakot a kerék közepén, ami csak még nyomorékabb lesz, mert a legnagyobb fogónkkal tudjuk csak lefeszegetni az agyról, és kalapáccsal visszaütni (nem most, majd a végén). Tele van mocskos fekete zsírral, fúj, kéne egy rongy ugye. Alatta sorrendben: sasszeg (kíhúzni valami vékony fogóval), anya(és csecsemő)védő kupak (lepiszkálni), anya (letekerni, 24-es a'sszem), csapágy (ezt nem kell kiszedni mer mindjárt kijön a fékdobbal).

Ezek mind baromi koszosak, de ne tegyük a földre, mert akkor még homok is kerül a kényes rendszerbe. Fogjuk meg a fékdobot és húzzuk kifelé (a csapágygyal), feszegessük, ha nehezebben jön. Szélsőséges esetben (ha ,,válla" van már a fékdobnak) le se jön, csak a pofákkal (és rugókkal) együtt. Benézünk az eddig rejtett világba, még mindíg minden baromi koszos, de száraz-e? Ha nedves, akkor ereszt a munkahenger, fenn a két pofa között.

Ki kell cserélni, nem érdemes szarakodni vele. Ha száraz, akkor csak a pofák betétezése lehet vékony, ami szintén csere, nem tétel. Ha vékony a fékdob fala, akkor ,,túlméretest" kell kérnia Feliántól a Szabolcs utcában a bowdenes mellett, a Volán teleppel szemben. Vigyük be a kopottakat, ha van neki ilyen, becseréli izibe, ha nincs, új betétet rak rá másnapra.

Ezeknél a manővereknél csak a rugók vissszaakasztása jelenhet gondot, és a pofák helyéntartása, ami 5cm hosszú sasszeggel és alátétekkel megoldható, hátulról dugjuk be... Most jön a légtelenítés, átlátszó pvc-cső, (vodkás)üveg, 8-as csillagkulcs, + 1fő kell hozzá, aki öntögeti a löttyöt előlre a főfékhengerbe, és pumpál, mikor üvöltözünk neki a kocsi alól. JH,BH,JE,BE a kerekek sorrendje, cső fel (a légtelenítő csavarra), kulcs fel, lazít, pumpa, lötty ki, nem buborékos már, bezár. Aztán egy óvatos próbakör a háztömb körül.

- Németh Róbert -