A Lelet

A történet mesébe illő. E-mailben kaptam egy fényképet a behemótról, de azon nem látszott, mekkora ritkaság. Sőt, először azt hittem, a ritkaság a lényeg, nem a mekkora. Aztán kiderült, hogy egyik érdekesebb, mint a másik. Kis nyomozás következett, kié, mié, hol van. Mikor sikerült felhívnom a tulajdonos bátyját - akinek kertjében jelenleg a helyet foglalja - nem tudtunk időpontot egyeztetni a mítingre. Aztán elveszett a telefonszám... Pánik következett. Tisztára olyan lett az ügy, mint a tényfeltáró újságírás, nyomozni is kellett. Aztán meglett a telefonszám, és az időpont is. Útra keltem.

A Bács-Kiskun megyei település szélén levő utcában teljesen hétköznapi, Bács-Kiskun megyei házikók állnak. Nagy előkertekkel, pázsittal, virágokkal. És az egyik kertben még egy ház a kerítés mellett. Ő az. Messziről virít a monstrum, így a házszámot nem is kellett néznem, egyértelmű volt, hogy megérkeztem.

Nézzük először a tényeket, aztán elemezzük. A jármű egy British Leyland Scammell, Rolls-Royce-Perkins dízelmotorral. Sivatagi terepjárónak készült, és az eredeti felépítménye miatt azon belül is olajfúrás környéki műveletekre. Angol tölgyből készült platójára hatalmas tartály illeszkedett, melyet láncos csörlővel tudott lerakni és felvenni. A tartály már nincs meg, a plató olajjal teljesen átitatott fáiból pedig nemrég tetőszerkezet készült egy tanyára. A mostani felépítmény inkább lakókocsira hasonlít, és a jelenlegi tulaj eszkábálta rá.

Az iratok szerint a gép 1962-ben készült és a Szolnoki Olajkutató Vállalt birtokolta. Azt is sikerült kideríteni, hogy kettő ilyenje is volt a vállalatnak, de a másik régebbi, és sokkal rosszabb állapotban van. Talán már meg is semmisült. Az azonban teljesen biztos, hogy ennél a kettőnél több sosem volt az országban, így valószínűleg ez az egyetlen példány itthon.

Az olajkutatótól egy Budapesthez közeli olajszőkítőhöz került, aki több járművet is megvásárolt a megszűnőben lévő vállalattól. Aztán nála álldogált sokáig. Nagyjából egy éve került a jelenlegi tulajhoz, aki néhány hete szállította el Budapestről.

két hátsó tengely, két kardán

Az autó a lábán utazott, a műszaki vizsga hiánya miatt vontatva. A 12 000 köbcentis, soros hathengeres, hengerfejtömítés nélküli - nem kell hozzá - motor azonban végig járt, mert csak így volt szervó a kormányhoz és levegő a fékhez. Ha még nem lenne egyértelmű: az autó teljesen működőképes. Csak piszkosul ocsmány és rohadt nagy. Ez utóbbi miatt városban nem könnyű vele befordulni sehova. Olyan lehet, mint egy 3 Machhal haladó repülogép, aminek a derékszögű kanyarhoz a Berlin-Moszkva közti terület szükséges. A kamion mostani helyénél is szét kellett szedni a kerítést, hogy be tudjon állni.

A Scammell sztori

Klasszikus Scammell

A Scammell név a századforduló (XIX-ről XX-ra) idején még csak egy londoni bognárműhelyhez kötődött, ahol esetenként hintókat is készítettek. Aztán 1921-ben fogták magukat és elkészítették az első teherautójukat, mely egyből csuklós kiképzésű volt, és 7,5 tonna terhet tudott szállítani. Az Olympia Motor Shown mutatták be először és az úttörő lépéssel darázsfészekbe nyúltak. A monstrum gazdasági sikerei révén alig kilenc hónappal később - 1922. július elsején - megszületett a Scammell Lorries Ltd., és Watfordban új gyárat is kellett építenie a hirtelen felszálló ágba került vállalkozásnak.

Csuklós és merev alvázas, nyolckerekű autókat kezdtek gyártani, és közel 40 éven keresztül ebből éltek. Amit valószínűleg a jelentős állami megrendelésnek is köszönhettek, mivel a hadsereg egyik legfőbb beszállítójaként felderítő, tankszállító és egyéb járművek is garmadával készültek.

Két tengely hátul, ami egy tengely

Az új generációs dízel kifejlesztése után megnőtt a szállítható tömeg, és műszaki téren komoly fejlesztések indultak. Aztán a második világháború félbeszakította a dolgokat. Autómentők, tankszállítók, tüzérségi vontatók, valamint a 30-as évek közepén kifejlesztett "mechanikus ló" névre hallgató városi szállító jármű jelentette a modellpalettát. A háború alatt az egyre nagyobb vontatható súly és az úttalan-utakon való közlekedés problémáit kellett megoldaniuk, így a fejlesztések ebbe az irányba haladtak.

Crusader III.

A háború után a Scammell üzletpolitikája továbbra is az újító vonalat követte. Üvegszálból készítettek bohócfülkét (vezetőkabin), Crusader-vontatójuk pedig a kor egyedülálló járműve volt. A gyár jövőjének végét a Leyland (egy másik akkor szintén híres járműgyártó cég) belépése jelentette. A brit belföldi teherautópiac veszélybe került, elárasztotta mindenféle európai import kamion, Volvók, Scaniák, stb. A brit kamiongyárak közül többen csődbe mentek, a hadi megrendelésekből és a speciális járműveikből vastagon profitáló Scammell életben maradt, de egyesülnie kellett a Leylanddal, sőt tulajdonképpen annak szárnyai alá került. Így ellentétben több sokkal szerencsétlenebbül járt partnerével - mint például a Watford konszern - további húsz évig életben tudott maradni.
A Scammell társaság 1988-ban zárta be végleg kapuit.

Három és fél méter széles, majdnem két méter magasan van a vezetőfülke padlója. Az összes kerék hajtott - mivel terepjáró -, azzal a megoldással, hogy a terepváltóból hátrafelé két külön kardántengely halad, és a két hátsó tengely így külön hajtást kap. A kerekeket rengeteg csavar tartja, így ha egy-kettő hiányzik, még mindig nagy a biztonság. Ha egy V8-as motornál nem megy néhány henger, nem ugyanaz, mintha egy 4 hengeresnél nem menne.

A szerszámos ládában - mérete meghaladja egy felső kategóriás személyautó csomagterét - rengeteg pótalkatrész van. Komplett vadiúj difi, meg ilyenek. Így a kérdésemre, hogy mi van, ha valami elromlik, csak mosoly a válasz. Vagy van, vagy gyártani kell. Rendelés valószínűleg kizárva. A mosoly egyébként azt is jelentette, hogy ha az elmúlt 40 évet túlélte, elképzelhető, hogy a következő negyvenre is van esélye, mert ocsmánysága ellenére egyáltalán nincs rossz állapotban. A 20 tonnás saját tömeg - szállítható tömeg 30 tonna - sejteti, hogy anyagból van.

Bár a motor a hónapos állás után is simán beindult - az ereszcsatornának is beillő kipufogó-kéményből fekete füst nélkül szállt ki a gáz -, nem vezettem még egy métert sem. Egy méternek úgysem lett volna értelme, többre meg nincs hely. A motornak teljesen hétköznapi dízelhangja van, nem hallani a 275 lóerőt. A csőrös burkolat bal oldalán található egy olajnyomás-mérő, ami talán a tartály rakodása közben nem a fülkében tevékenykedő kezelőnek nyújt segítséget.

A fülke teljesen egyedi hangulatú. Nem IFA, nem ZIL, teljesen más. Érezni benne az angolságot, és egyáltalán nem a feliratok miatt. Kicsit hiányos a beltér, az egyik ablak is kiesett (de megvan a padlón), és mindenen vastagon áll a rozsda. Így kicsit meglepő, de a műszerek működnek (a sebességmérő nem az eredeti), és a karokat is lehet rángatni. Hat fokozatú váltó, nyitott kulisszával, tiszta Ferrari. És mindehhez igazi, hamisítatlan teherautószag. Olaj, vas és talán izzadság.

A jelenlegi tulaj eredeti terve büfékocsivá alakítás volt. Több napos autós rendezvényre elgurulni vele a saját lábán, és kolbászt árulni a platóra szerelt házból. Elképzelhető, hogy a sors eddig is óvó keze húzta át a számítást, mivel a tulaj hosszabb időre külföldre költözött. A monstrum meg itt maradt. Hátán egy lakásnak is megfelelő méretű faházzal eladó. Talán lesz valaki, aki rászán néhány flexkorongot meg festéket és kipofozza a vasrészt, a lakást meg ledobja róla, és valami méltóbbat rak rá.