Járt már a budapesti Közlekedési múzeumban? Tetszett? Érdekelné egy hasonló kiállítás, ami százszor akkora?
A sinsheimi Auto und Technik kiállítást nehéz elvéteni. Haladunk a 6-os autópályán Mannheim irányában, aztán tőlünk jobbra, talán száz méter távolságban, az úttal egymagasságban feltűnik két gigantikus utasszállító repülőgép: a múzeum két büszkesége, az Air France utolsó Concorde gépe, illetve a szovjet ipar válasza a Concorde-ra, a legendás TU-144-es. Jobb híján mindkét óriást a múzeum főbejárata felett állították ki.
Sem a múzeumban összegereblyézett prospektushalom, sem a múzeum weboldala nem válaszolja meg az egyes számú újságírói kérdést: hány kiállítási tárgy található a múzeumban. Tippelni azért lehet: baromi sok.
A "jármű" kategóriát a múzeum meglehetősen tágan értelmezi. Kiváló gyűjtemény található például traktorokból és mindenféle munkagépekből, inkluzíve gőzhajtásúak. Egy különösen brutális kinézetű lánctalpas előtt monitor. Gombnyomásra lejátssza a földmunkagéphez mellékelt videót: a kiállítási tárgy ifjú korában egy Renault 4-est trancsíroz szét, igencsak módszeresen. Először csak többtonnás tolólapját ejti az autóra néhányszor, majd a kellően pürésített roncson néhányszor áthajt, váltakozó irányokból. Autós horrorfilm.
Vannak aztán hadijárművek dögivel, az első és a második világháborúból. Meg lehet nézni például egy nagyobb aktatáskányi méretű háromkerekű motorkerékpárt, amit a második világháborúban az olasz ejtőernyős felderítők használtak. Giovanni ugrott, hóna alatt a kis moci, aztán a földet érés után szépen elrobogott vele.
Az autók kiállítása mi mással is kezdődne, mint Benz úr első háromkerekűjével. Az első automobil egy berlini múzeumban látható, Sinsheimbe csak egy precíz utánépítés jutott, de így az ősautón is meg lehet hatódni. Átgondolt, szépen kivitelezett szerkezet - és hát az első.
A többi kiállított autó viszont garantáltan eredeti, méghozzá fantasztikusan felújított állapotban. A kiállítás szervezői a legekre specializálódtak, illetve tematikusan gyűjtenek. Sajnos éppen ez a múzeum egyik komoly hibája: a járműveket meglehetős összevisszaságban állították ki, rendező elvnek nyomát sem látni.
A kiállított járművek azért kárpótolnak a káoszért. Például, a legek
között látható a
Blue Flame, a világ leggyorsabb szárazföldi járműve. Az 58 ezer
lóerős csoda 1001,452 km/h óra végsebességet ért el 1970. október
23-án.
A maga módján különleges a Lamborghini terepjáró is, az 1987-es LM002. A Power SUV-ok előfutára 12 hengeres motorjából 450 lóerőt hoztak ki, végsebessége a háromtonás összsúly ellenére is meghaladta a 200-at. Na jó, a fogyasztása sem csekély, 60 liter százon, viszont a 200 legyártott példány többnyire az üzemanyag árára kevésbé érzékeny arab olajsejkekhez került.
