Csodák palotája

2003.11.07. 10:22

A maga módján csodabogár a nevezetes, hatkerekű Tyrrell F 1-es versenyautó, Jody Scheckter és Patrick Depailler versenyezett vele 1976-ban és 77-ben. Bár az autó még kettős győzelmet is szerzett, 78-ban már nem indulhatott. A négy darab 10-es felni nem felelt meg a versenyelőírásoknak. A konkurenciát a kiállítás gazdag Forma-1-es gyűjteményében lehet szemrevételezni. Igaz, a legtöbb versenyautó a nyolcvanas, korai kilencvenes évek sztárja.

A tematikus gyűjtés eredménye a Ferrari- és a Lamborghini-sziget. Az olasz sportautók szerelmesei ne kerressék fel a múzeumot papírzsepi nélkül: a megilletődöttségtől sűrű könnycseppek fognak megjelenni a szemük sarkában. Én szóltam!

Ferrariból szinte minden 86-ig gyártott típust megtalálunk, F342, F250, F40 és a többi szupermodell karnyújtásnyira van tőlünk. Milyen kár, hogy nem közelebb: az autók kötélkordon mögött terpeszkednek, körbejárni, megtapogatni őket, a motortérre vagy a műszerfalra pillantásokat vetni szinte reménytelen. Aki megpróbálja, azt porosz múzeumőr nénik szégyenítik meg hangos achtung-achtungozással. Pedig engem tényleg érdekelt volna, meddig skálázták mondjuk a Testarossa sebsségmérőjét: az autó gyári végsebessége 330 km/h.

A Lamborghinik közül az 1970-es Miura az egyetlen, amelyiknek látható a motorja, és az is konstrukciós sajátosság: úgy gyártották, hogy a négyliteres V12-eshez egy üvegablakon át kívülről is be lehessen lesni. A kiállított autó mindössze húszezer kilométert futott. A Miurát a klasszikus Lambók veszik körül, lehet jönni áldozni a Countachnak vagy a Diablónak.

Ha már sportautóknál tartunk, a többi nagy márka klasszikusai is képviseltetik magukat, Maseratik, Jaguarok, Lotusok minden évjáratból. Gyermekkorom nagy kedvencével, a bugyikék, nyitható ajtajú mecsboksz formájában megismert Iso Grifóval is itt találkoztam először élőben. A német vonalat a rendkívül gazdag Mercedes- és Porsche-gyűjtemény viszi. A japán autók viszont feltűnően alulreprezentáltak.

Az időutazás végén néhány hetvenes évekből ittmaradt autó búcsúztat. Meglepő, de ezek az autók nálunk még mindig az utcakép szerves részei, akár a zöldséges Mercit, akár az első szériás 80-as Audit nézzük - a Trabiról már nem is beszélve. Azért ide is jut meglepetés: egy eldugott sarokban eredeti állapotú DeLorean várja, hogy visszatérhessen a jövőbe.

Akit a gőzhajtású úthengerek, a második világháború vadászrepülői, a 60-as évek klasszikus amerikai cirkálói, a veterán Rolls-Royce-ok és Maybachok meg az autósport nagy nevei egyformán érdekelnek, legalább két teljes napot szánjon a múzeum bejárására. Aki azt hiszi, hogy ezek nem érdeklik, az is két napra tervezzen: menet közben garantáltan el fog csábulni.

 
  Sinsheim
 
  Sinsheim Budapestről kb. 950 kilométer, de az utat végig autópályán tehetjük meg, jó autóval 9-10 óra alatt oda lehet érni.

A környéken könnyű szállást találni, de előtte tájékozódjunk a sinsheimi expo területén lévő kiállításokról: ha zajlik valamilyen esemény, a szálláshelyek gyorsan megtelnek. Ilyenkor a város húsz kilométeres körzetében azért még mindig lehet szobát találni, gyakran meglepően olcsón. Ebből a szempontból érdemes a szomszéd kisváros, Heilbronn nevét megemlíteni: húszperces, izgalmas autóút gyönyörű tájakon. A múzeumba a felnőttjegy 15, a gyerekjegy (15 éves korig) 10 euróba kerül, ebben benne van egy belépőjegy is a múzeum területén található IMAX háromdimenziós moziba. A múzeum területén több kévézó és étterem is működik, illetve száz méterre a múzeumtól van egy McDonald's is. A múzeum szuvenírboltjában rengeteg hasznos és haszontalan csecsebecse jelent kihívást a pénztárcánkra.