A birodalom hanyatlása

	1905

Közel 100 évvel azután, hogy az első Vauxhall automobil kigördült a lutoni műhelyből az immár hatalmas gyárteleppé cseperedett üzemben beszüntették a személyautógyártást. Ezzel a Vauxhall autók történetében újabb fejezet zárult le.

Alexander Wilson 1857-ben alapította meg Vauxhall elnevezésű mérnöki vállalatát a vauxhalli kertek szomszédságában. A londoni Vauxhall Gyönyör Kert 1661-ben nyitotta meg kapuit. Nevét egykori tulajdonosáról Fulk le Breant-ról kapta. A XII. században élt katona sikeres pályafutásának jutalmaként jutott hozzá a területhez amelyet az évszázadok során Fulk's Hall-nak, később Fawkes Hall-nak, végül Vauxhall-nak neveztek el. A "gyönyör kertjében" a közönséget zenével, megvilágított szökőkutakkal, tüzijátékkal és hőlégballonokkal kápráztatták el.

1913

Az orosz vokzal azaz pályaudvar kifejezés is e kerthez köthető. A Vauxhall mintájára szerte Európában létesültek hasonló kertek, amelyeket mind Vauxhall-nak keresztelték, így az oroszországi Pavlovskban létesítettet is. Amikor az első orosz vasút elkészült végállomása e kert volt. Az évtizedek folyamán a Vauxhallból fokozatosan vokzal-lá torzult megállónév végül általánosan elfogadott szó lett mindenfajta vasúti pályaudvarra. A széles körben emlegetett "orosz küldöttség járt Londonban, és azt hitték, a Vauxhall azt jelenti, pályaudvar" kezdetű mese valójában csak legenda.

A kis kultúrtörténeti kitérő után fordítsuk figyelmünket a Vauxhall autókra. Alexander Wilson, aki a Vauxhall fémművek területén rendezkedett be és Fulk le Breant címeréből átvette a griffmadaras jelvényt kezdetben stabilmotorokat készített, illetve hajók számára meghajtóműveket. 1903-ban ő is behódolt az egyre terjedő motorkocsi mániának és egy kis egyhengeres benzinmotoros csónakmotort saját tervezésű alvázba szerelve megszületett az első Vauxhall személyautó.

Hamar kinőtték a londoni helyiségeket, így költöztek Lutonba 1905-ben. A rákövetkező évtizedekben itt készültek az angol autógyár legismertebb típusai. A Vauxhall-ra akkor figyelt fel először a szakma, amikor 1908-ban a frissen épített Brooklands versenypályán feltűnt egy 20 lóerős túrakocsi, amely simán lepipálta vetélytársait. Egy évvel később pedig egy KN becenevű szivar-alakú versenyautóval ugyanott körrekordot értek el.

Ettől kezdve a cég odafigyelt a legkülönbözőbb hazai és nemzetközi versenyekre is. 1910-ben beneveztek a német túraútra, amelynek névadója a szervező Henrik porosz herceg volt. A több országon átívelő eseményen részt venni hatalmas reklámértékkel bírt. Nem véletlen, hogy a benevezett C-típus később "Prinz Heinrich-type" néven vált ismertté.

1937

Szintén az első világháború előtt jelent meg az OE 30/98 elnevezésű modell, amelyet az évkönyvek, mint az első brit sportos túrakocsit tartanak számon. Valóban a legkülönbözőbb felépítményekkel ellátott darabok éppúgy otthon voltak a közutakon, mint a hegyiversenyeken. A 150 fennmaradt példány mindegyikét féltett kincsként őrzik tulajdonosaik.

Sajnos azonban a nagyméretű luxuslimuzinokból nem lehetett fényesen megélni, így a cég 1925-ben beolvadt az éppen akkor nemzetközi terjeszkedésbe fogó General Motors birodalomba. Négy évvel később a német Opel is a konszern része lett, de ekkor még az Opel-Vauxhall párosnak nem sok köze volt egymáshoz a tulajdonoson kívül. 1931-ben a GM ösztönzésére a Vauxhall új márkával jelentkezett az addig elhanyagolt haszonjármű piacon: ez lett a Bedford. Az első teherautók valamennyire hasonlítottak a korabeli Chevroletekre, ez azonban kevéssé zavarta a vásárlókört, a buszok és ahogy ma mondanánk pick-up-ok rövid idő alatt rendkívüli népszerűségre tettek szert.

	1960

A gazdasági válság után a Vauxhallnak is rá kellett döbbenie, hogy muszáj olcsó tömegautóval megjelenni a piacon. Az 1931-ben bemutatott Cadet volt az első személykocsi a szigetországban, amelyet szinkronizált váltóval kínáltak. Ennek utódja a hasonló külsővel, de másfajta motorral szerelt Light Six alulról súrolta a 200 fontos lélektani határt. A második világháború alatt a prosperáló autógyár különböző harckocsik és szállítóeszközök gyártásából élt meg.

A béke beköszöntével a legfontosabb feladatnak a tömegek autó iránti éhségének kiszolgálása bizonyult. 1953-ban, az első Vauxhall autó 50. éves jubileumának évében a cég túlszárnyalta az évi 100 000 darabos termelést. Olyan típusok, mint a Velox, a Wyvern vagy a Victor már az exportpiacokon is keresett termékeknek számítottak. A hatvanas években Ellesmere Port-nál új gyártelep épült, majd a hetvenes években az olajválság miatt kitört gazdasági recesszió következtében a Vauxhall hanyatlásnak indult. Ekkor jelent meg az első álruhába bújt Opel, a Chevette.

A General Motors vezetősége ugyanis úgy ítélte meg, hogy a német fejlesztésű modellek életképesebbek. A nyolcvanas évek elejére el is tűntek az önálló tervezésű típusok a Vauxhall kínálatából, maradtak az eltérő jelvénnyel, néha más néven árult Opel típusok. Mára pedig a megváltozott gazdasági körülmények miatt egyre kevésbé kifizetődő a gondokkal küszködő Opel számára még egy összeszerelő üzem működtetése. Ellesmere Port megmaradt, ott készülnek az új Vectra egyes példányai. Luton azonban áldozatul esett a megszórító intézkedéseknek. És ez érthetően fáj a hagyományaikra oly' büszke briteknek.