Sportautók repülőgéproncsokból

	Ernst Loof, aki legyőzte Ferrarit

A vállalkozó kedvűek egyike volt Ernst Loof, aki a háború előtt a BMW versenyügyeit igazgatta. Az ő műve volt az 1940-es Mille Miglia győztes alumíniumkarosszériás BMW 328 versenyautója is. Loof és néhány barátja a Nürburgring közelében egy kis műhelyben 1947. márciusában elkészítették első sportkocsijukat, az egyik legelső háború utáni német sportkocsit. A Veritas (latinul igazság) névre keresztelt alumíniumkarosszériás kétüléses valójában nem sokkal volt több, mint egy újrakarosszált 328-as.

Az egyik legelső háború után német versenyautó, a Veritas RS

A könnyűfém paneleket mindenféle repülőgép-roncsokból szedték össze. E korai RS (Rennsport) modellek először csak helyi versenyeken indultak, de hamarosan átkeltek az Alpokon, és az olasz csizma sarkában ronggyá verték a később világhírű Ferrari csapatot. Enzo korai típusai, Alfák, Maseratik egyszerűen lemaradtak a Veritasok mögött.

A siker fellelkesítette Loofékat, és átköltöztették vállalatukat a franciák által ellenőrzött részlegbe, ahol szabadabban működhettek. Egy RS általában úgy készült el, hogy valaki behozott egy rozsdás, romos 328-at, amelyet átalakítottak, és mivel a készpénz fikarcnyit sem ért, fizetségként a vásárló további BMW alkatrészekkel szolgált.

	Az RS akcióban.

Csakúgy, mint Ferrari, Loof is közúti sportkocsik készítéséből akarta eltartani magát, a versenyautókat reklámeszköznek szánta. Ez nem egészen jött össze, bár több különféle típust, mint Comet, Scorpion és társai kihozott, a vásárlók inkább versenyautókra vágytak.

A Heinkel repülőgépgyár is beszállt az üzletbe, és két éven keresztül, 1949-1950 között támogatták Loof terveit. De amikor látták, hogy a manusnak jó ötletei vannak, de a gazdasági résszel nem törődik, nem öltek több pénzt a Veritasba. Viszont a Heinkel segítségével végre sikerült feljavítani, továbbfejleszteni a BMW 328-as kétliteres, hathengeres motorját. 80 helyett 100 lóerőre tornázták fel a teljesítményt.

Veritas Saturn, az egyik közúti sportkocsi, amelyből csak néhány darab készült

A Heinkel után Loof a francia Panhardtól remélt mentőövet. Ők boldogan szállították is Dyna családi autójukat, hogy szülessen belőle valamilyen menő sportkocsi. Dyna-Veritas néven új leányvállalat jött létre. A Baur, amely a háború előtt gyümölcsöző karosszéria-építő vállalkozást üzemeltetett, készítette a felépítményeket. A szép vonalú kupé és kabrio egyetlen hibája a származása volt: a németek nem voltak hajlandók olyan autót vásárolni, amelynek bármilyen köze volt Franciaországhoz. Exportra pedig alig volt lehetőség. Mégis a Dyna-Veritas bizonyult a cég leggyümölcsözőbb vállalkozásának: 176 darab készült belőle.

	Veritas Scorpion

A Veritas hattyúdala az RS2 volt. Loof azt remélte, ha győz az 1953-as Nürnburgringi Nagydíjon, megmentheti cégét. Sajnos az RS2 motorjával addig bíbelődtek, amíg fel nem robbant. Ráadásul ebben az időben már a Mercedes is feltámadt halódó poraiból, és a 300 SL-lel valószínűleg elsöpörte volna az RS2-t.

A Panhard-dal közösen kifejlesztett Dyna-Veritas

Ezzel hatévnyi küszködés után vége szakadt a Veritas történetének. Pénzhiány miatt harmatgyenge Ford Taunus és Opel Olympia motorokkal készültek az utolsó sportkocsik. Emiatt a még megmaradt rajongótábor is elfordult a cégtől. Végül a BMW átvette Loof-ot és műhelyét, és adott néhány megrendelést. A kísérletek eredményével azonban elégedetlenek voltak és ejtették az ekkor már beteg Loof-t, aki két évvel később agytumorban hunyt el.

	Az újjászületett Veritas első példánya

A '90-es évek retróláza utolérte a németek körében legendás márkát, és nemrég a nyilvánosság elé állt a Veritas RS III. A Nürburgring közelében már épül is a műhely, ahol a kétüléses roadstert gyártani szeretné egy vállalkozói csoport. A hagyományokhoz hűen BMW motor, csőváz a konstrukció fő jellemzője. A 12-hengeres erőforrásból a tuningolástól függően 300-500 kW teljesítményt tudnak kisajtolni. Így az RS III végsebessége valahol 350 km/h körül lehet. Egyelőre egy prototípus készült el, a fejlesztés tovább folytatódik.