iDrive utólag, bármibe?

Becker Professional 43 Control

2011.05.05. 05:22 Módosítva: 2011-05-05 08:12:04

Nem hinném, hogy sokan vesznek bő hetvenezer forintért navit, nem is ajánlom mindenkinek. Felesleges. Ez a cucc profiknak való. A feleségünket sem kényszerítjük ipari porszívók használatára otthon, és egy kirándulásra sem stúdió fényképezőgépet viszünk.

Igaz, minden viszonylagos. Mivel rendszeresen járnak nálunk olyan tesztautók, amelyekbe 250-től 600 ezer forintig szerelnek be olyan gyári navikat, amelyek tudása, térképe és kezelhetősége a fasorban sincs bármely iGo alapú cucchoz képest, ráadásul nem is tudnak magyarul – szóval, ez a hetvenezer forint ilyen irányból nézve nem annyira vészes.

Egyébként a kipróbált Becker inkább azért minősül profi cuccnak, mert félig-meddig helyhez kötött. Adnak ugyanis hozzá egy izét, amivel távvezérelni lehet. Egy tekerhető és megnyomható, gomb formájú dologról van szó, leginkább a BMW iDrive-jához hasonlít. Úgy lehet a legjobban használni, ha az ember kétoldalas ragasztóval beragasztja valahová a kocsijába. (Még a ragasztási felület megtisztítására szolgáló alkoholos törlőkendőt is mellékelik a dobozban.)

Ettől persze még az autó nem válik BMW-vé, de az olyan problémák, mint az, hogy állandóan előre kell nyújtózkodni a navi kezeléséhez, megszűnnek. És ez mondjuk egy egyterűben vagy más üvegház jellegű autóban tényleg nagy könnyebbség.

A röghöz kötés nem merül ki ennyiben. A típushoz (hivatalos nevén Professional 43 Control) jár egy aktív tartó, ami egy elektronikus kütyü, ami a tartókar és a készülék közé ékelődik. A kettejük közötti elektronikus kapcsolatot rengeteg tűs érintkező teremti meg. Ettől az egység úgy néz ki, mint egy miniatűr fakírágy.

Hogy mi szükség erre? Például az aktuális forgalmi információkat vevő TMC-jelekhez, de a távvezérlő is hozzá kapcsolódik, Bluetooth-on keresztül. Továbbá, a készülékhez vásárolható spéci autós kábel, amellyel az aktív tartó fixen beköthető az autó elektromos hálózatába, sőt, még a rádió bemenetére is, némító funkcióval. Az aktív tartóról az alapkészülék egyébként nyugodtan levehető anélkül, hogy a kábelekkel bajlódni kéne. Szóval, ez jó dolog. Ami viszont rossz, csakis a gyári autós kábellel hajlandó együttműködni a készülék, mert a TMC-antennája is ebben van. Cserébe egy pluszdróttól megszabadulunk.

Hogy milyen használni?

Mi már kellő letargiával közelítünk minden navihoz, és szegény Professional 43 Controllal is így voltunk, pláne azok után, hogy egy tök ugyanígy kinéző Becker (Ready 43) nemrég járt nálunk. Aztán az ember elkezdi nézegetni, és kiderül, hogy itt van a jobb alsó csücsökben egy kis mikrofon, ami a Bluetooth-kihangosítóhoz kell. Majd elkezd turkálni a funkciók között, és rájön, hogy tulajdonképpen ez a készülék állt modellt a 150 oldalas használati útmutatóhoz, az alapabb Beckerek tulajdonosai pedig legyenek kedvesek az extra funkciókat figyelmen kívül hagyni.

Természetesen a navigálás rész ugyanolyan, mint a másik készüléken volt: szép és akadásmentes 3D grafika, nagy felbontás, egyértelmű kijelzés, jó hangerő, gyors proci, miegyéb. Ja, és Becker-gomb, ami megfelel az Esc-nek vagy a Back-nek: a lényeg, hogy bármilyen menü legmélyebb bugyrából is kimenekülhetünk vele.

Sőt, a Professional 43 Control esetében ezt a gombot megtaláljuk a távvezérlőn is. A kis iDrive külső gyűrűje tekeredik, a közepe egy nagy Menü/OK gombnak felel meg, de a szélén van még négy aprócska gomb is. Ezek adnak gyors hozzáférést a térképhez, a telefonmenühöz, a hangutasításhoz, a negyedik pedig a menekülő gomb duplikátuma. Már önmagában is jól kezelhető a cucc, de ezekkel együtt zseniális.

Ja, és még egy dolog. A helyzet az, hogy sok olyan kütyüvel találkozunk, ami sokat tud, papíron. Aztán, amikor oda kerül a sor, hogy párosítsuk a Bluetooth-t, kiderül, hogy nem szereti ezt vagy azt a mobilmárkát, nem tudja ezt vagy azt a funkciót. Itt meg minden működött, azonnal, beleértve a streaminget is, azaz a mobiltelefonunkon lévő zenét is lejátszotta Bluetooth-on keresztül. Megjegyzem, képnézegetőként, zene- és videolejátszóként is működhet a benne lévő microSD kártyán tárolt anyagokkal. És a telefonkihangosítással sem volt semmi gond, és ha netán megálltam valahol, amikor újraindultam, a telefon tényleg visszacsatlakozott. Amúgy pedig nem dobálja el a kapcsolatot.

Ezek olyan dolgok, amit mi, a gyári sokszázezres infotainment rendszerek által megtörve döbbenten észleltünk többen a szerkesztőségben. Eddig úgy tudtam, hogy a Bluetooth egy életképtelen, önmagával is inkompatibilis hulladék. Erre most kiderült, hogy tud ez működni, sőt, kifejezetten jó dolog. Már ezért megérte. Ugyanez igaz a TMC-re is, Ausztriában jártam, és remekül jelezte az esetleges útfelbontásokat és hasonlókat.

A sok működő dolgon fellelkesülve kipróbáltam a hangvezérlést is, amit pár nyelven tud a készülék. Mivel magyarul nem, ezért a franciát választottam. Gondoltam, kezdjük egy egyszerűvel: Párizs. Elrebegem neki, hogy párí, erre mit vesz be? Bailly. Na, itt hagytam abba. Ennyire nem vagyok beszédhibás, tessék elhinni, és úgy kilenc-tíz évig tanultam franciát. Ezt a hangvezérlősdit el kellene felejteni a fenébe, és nemcsak a Beckernek, hanem az összes cégnek. Kidobott pénz minden egyes fitying mindaddig, amíg hangminták összehasonlítgatásával próbálnak működni a kütyük.

Ha mindenképpen hátrányt keresnék, akkor talán azt mondanám: biztos van olyan ember, akit zavar a iGo Primo alapú navigáció nagy tudása. Ezt tényleg tanulni kell, noha az alapok látszólag egyszerűek. Az ember a kezdőképernyőn kiböki a cím megadása pontot, ártatlanul beírja a város és utca nevét, elkezd bolyongani a funkciók és beállítások között, és máris elmerült a navigáció ingoványában. Még jó, hogy a Beckeren ott az életmentő piros gomb, ami mindenre orvosság. Ám, ha őszinte akarok lenni, egy ilyen tudású cuccot magamnak megvennék, de például a nagynénémnek inkább keresnék egy vackot, ami a Hová mész, he? kérdést teszi fel az elején, és mást nem.