A lenézett Suzuki és suzukis

2011.10.10. 09:38 Módosítva: 2011-10-10 12:12:15
A régi Swiftet mentőmellényként dobták be Magyarországra, az autó pedig gazdaságilag mentett és műszakilag bizonyított az évek alatt. A megítélése ennek ellenére nagyon rossz. De vajon miért?

Az 1991-ben alapított Magyar Suzuki Zrt. 1992-ben kezdett termelni, és 2006-ban legyártotta az egymilliomodik Swiftet. Ezzel a 9. legnagyobb árbevételű magyar cég lett. Ez önmagában is sikersztori.

A kilencvenes évek elején jelent meg a Golf hármas, azonban a magyar piac szánalmasan el volt maradva Nyugat-Európától. Olyan autóra volt szükségünk, amely lecseréli a szocialista járműpark nagy részét, olcsó fenntartani, és illik a magyar igényekhez és az itthoni környezetbe. Vitatkozhatnánk, hogy a Swift volt-e az egyetlen megoldás, nyilván nem, de a gyár idetelepítése gazdaságilag akkora pluszt adott a Swift mellett, hogy a kissé elavult autó számunkra egy csapásra a világ legjobbja lett.

Nem tévedés, az autó már elavult volt, amikor 1992-ben gyártani kezdték, hiszen az 1983-ban Japánban az SA-310 kóddal futó autó nagy vonalakban már ez a – később Swiftre keresztelt – modell volt. Ez a 8-9 év pedig az autógyártásban egy emberöltő. Ennyi idő alatt van, aki kétszer vált teljes modellt.

Viszont egy-egy terméket mindig a piachoz kell mérni, amikor eldöntjük, jó, idejétmúlt vagy tökéletes. Egy harmadik világbéli országnak például jobb egy kerékpár, mint egy autó, hiszen benzinkútjuk sincs.

Nekünk még nem volt nyugati értelemben vett márkakereskedői hálózatunk, nem volt képzett szakszervizhálózatunk, nem volt semmi, csak sajátos, szocialista módon karbantartott gépparkunk. Ezzel nem szeretném leszólni a szocialista rendszerben képzést kapott szerelőket, de valljuk be: ez a rendszer máshogy működött, sokak szerint még ma is máshogy működik, mint Nyugat-Európában. Ennek persze ezer oka volt és van, nem is ez most a lényeg, hanem a Swift.

Idepottyant, millió alatti árról álmodoztunk, ami nem teljesen sikerült, de megjött, itt volt, a gyártás beindult. A korabeli sajtótesztek elismerően nyilatkoztak, általában kiemelték, hogy ennyi pénzért jobb autót nem kapni. Az autó jósága nem abban mutatkozott meg, hogy gyorsabb vagy csendesebb volt mindennél a világon, hanem hogy olyan csomagot kapott a vásárló elérhető áron, ami addig teljesen egyedülálló volt. Ez a csomag tartalmazhatott különleges, addig soha nem látott finanszírozást, tartalmazott kettő év garanciát és egy gyorsan szaporodó szakszervizlistát, márkakereskedői hálózatot. Ez utóbbi fontosságát már Henry Ford idejében megfogalmazták, valahogy úgy, hogy minden autó csak annyira lehet jó, mint a mögötte álló szolgáltatás és háttér. Különösen igaz ez egy olyan autó esetében, amit arra szántak, hogy a feleség végre ne busszal vigye a gyermekeket az oviba, ne kézben cipelje haza a nehéz szatyrokat, és hétvégén ne a vonattal látogassuk meg a nagyit vidéken. Elszaporodásának a finanszírozási ajánlatok tárháza is sokat segített, miközben nem ez volt a világ legjobb autója. Azonban ne tévedjünk: a Swift soha nem akart sportkocsi vagy luxuslimuzin lenni. Az eszközt a célok ismeretében kell minősíteni. A piacot elemezték, a célokat meghatározták és kiválasztották az eszközt.

Miért illett ide a Swift? Magyarország gazdasága akkor sem volt hibátlan, az ország relatíve kicsi, nem kellett Cadillac Eldorado méretű uszály. Kis fogyasztású, könnyű autó kellett, melynek szakszerű üzemeltetésére és karbantartására nem kell olajjal táplálva felnevelni egy új nemzedéket, hanem a Moszkicsokhoz és Ladákhoz szokott gárda gyorsan beletanul. Az egyszerű autó nem készül tizenöt féle változatban, nincs nyolcféle motorja, nem kell bonyolult alkatrészkereső rendszer és alkatrész-raktárváros. Ne nézzük le magunkat, de lássunk tisztán: többre még nem voltunk felkészülve. Szeretném hinni, hogy most már vagyunk, de a rendszerváltás után kevéssel még biztosan nem voltunk.

A Swift lett az eszköz a mi feladataink megoldására. Egy kanál a levesestálban. Az autó kezdetben csak kétféle motorral készült, volt az ezres és az egyhármas, később lett 1,6-os. Az öntömeg nagyon alacsony volt, az ezres motor szárazon mindössze 65 kg, ami akkor egyedülálló volt az autóiparban, ráadásul egy könnyű felépítménnyel garancia az alacsony fogyasztásra. Már az első modell is euro2-es, szabályozott keverékképzéssel és katalizátorral. Volt pár előszériás karburátoros, de számuk elenyésző. A gyártási és anyagminőség a kezdetekben erős japán felügyelet mellett magas színvonalú volt, később sem ment számottevően alább. A piaci részesedés 20% környékén volt, ezzel tisztán piacvezető is lett.

Az autó megbízhatósága legendás. A kis ezres motor simán elmegy komolyabb megbontás nélkül háromszázezer kilométert, az autó sok évig teljesen panaszmentes. Az egyhármas szinte már sportos tulajdonságokat is mutat a könnyű kasztniban úgy, hogy fogyasztása és üzemeltetési költségei alacsonyak. Olajat nem fogyaszt, benzint is alig. Legtöbb alkatrésze olcsó, pláne a szervizenként cserélendő kopó, fogyó cuccok.

Mindezek után azt gondolnánk, szeretett és nagyszerű autó volt itthon a Swift, mindenki imádta és vette, megbízhatóságával pedig példakép lett, ahogy például az lett a nem biztos, hogy megbízhatóbb Toyota Corolla.

De nem. A Swiftet utáljuk, szidjuk, lehetőség szerint megelőzzük, összehasonlítjuk újabb és két kategóriával feljebb lévő modellekkel, amelyek duplaannyiba kerülnek 3 évesen, mint egy Swift újonnan. A Swiftre ki vagyunk élezve. Ha akármilyen más autós bizonytalankodik, segítünk, ha swiftes bizonytalankodik, szidjuk - ő az újkor kalapos skodása. A lúzer. Talán ennek folyományaként a suzukis mindig bizonyítani akar, a fórumokon mindenkit meg akar győzni, az egyhármast meg tiltásig forgatja a városi most mutasd meg-versenyeken.

A Swiftnek persze van sok hibája. Az egyik, amiből szinte mind eredeztethető, hogy a világ már az itthoni gyártás megkezdésekor túlhaladta ezt a konstrukciót. Ez látszik a passzív biztonságán és a fomatervén. Az is látszik, hogy egyébként is vannak zavaró dolgai, például a rossz hatékonyságú szellőzés és párátlanítás, de összességében ez egy alacsony kategóriájú, olcsó autó. Ha alánézünk, de akár a motortérben is sok helyen látunk tömítetlenül hagyott lemezátfedéseket, olcsó csatlakozókat, egyszerű megoldásokat. Ennek azonban előnyei is vannak, hiszen egy ezres motoron a szíjcsere vízpumpával alig két óra, a fél kipufogórendszer lecserélése pedig tíz perc, és akkor sem sokkal több, ha egy-két csavart vágóval kell leütnünk, mert berohadt. Olcsón üzemeltethető és olcsón megvásárolható autó. Nem volt cél, hogy a korrózióvédelme húsz évig védje a küszöböket, ennek ellenére kis odafigyeléssel kibír húsz évet. Mert jó autó.

Ha nem egy mentőövként idedobott, olcsón megvásárolható és nagy darabszámban elterjedt modell lenne, hanem ritka kis autó, azt mesélnénk unokáinknak, hogy a régi Swift mennyire kis takarékos, megbízható autó volt. A nagypapa sajnos nem tudta a Wareszt lecserélni, mert nagyon drága volt. Így viszont ez az ócska Swift, amiben nem jó ütközni (miben jó?), és a kormány mögött a hülye suzukis ül. És ez a hülye suzukis sokunknál okosabban választott autót. Talán ez fáj nekünk a legjobban.