Minden képernyőnél van nagyobb

Ami a meglepetés: az új generációs Beckeren már nem az embléma van a menekülés gombon, amivel a menürendszer legmélyebb bugyraiból is egyszerű a visszalépés. A zseniális újítás megmaradt, de egy viszonylag szimpla nyíl került rá, lehet, hogy az egyszerűbb felhasználóknak nem esett le, hogy ez egy gomb.

A szépen megcsinált készüléket egy relatíve rövid tartóval lehet a szélvédőre cuppantani. A csinos kis kart könnyű hurcolni, az ember leginkább le sem veszi a készülékről. Ha viszont a szélvédő erősen döntött, elég messze kerül az embertől a készülék, igaz, ekkora képernyőnél a leolvasás nem komoly probléma, csak a böködés.

Nem vagyok fejlődésellenes, de történt olyan változás, aminek nem örülök: lecserélték az általánosan használt A típusú mini USB-csatlakozót micro B típusúra. Semmi extra, mondhatnánk, szabvány-szabvány, csupán annyi a baj, hogy az egyik mindenhol kéznél van, a másik legfeljebb néhány elszántabb nokiásnál. Ez olyankor baj, amikor például számítógépről kellene feltölteni a navit, mert más nincs kéznél, ezért a drótnak mindig ott kell lennie az embernél.

Ezt a kényelmetlenséget leszámítva ugyanolyan remek dolog az iGO-alapú Becker kezelése. Szokás szerint saját kezelőfelületet készítettek, de a lényeg változatlan: a készülék hatalmas tudású, de legalább az alap dolgokat (cím megadása, hazamenés,…) pofonegyszerű ezzel is megcsinálni. Nem mondom, a menü alsó rétegeiben már kicsit lehet kavarogni az al-al-alfunkciók alparamétereinek állítgatásával, pláne profi módban, de akit ez zavar, az nem megy ide. Vagy ha mégis, gyorsan megnyomja párszor a vissza gombot, és kész.

A grafika sem okozott meglepetést, a 480 x 272 pixelen gyönyörű színekkel jelennek meg a térképek, 3D domborzattal, miegyéb, sajnos 3D-ben ábrázolt épületek között pont nem jártam vele. Van pár érdekes funkció, például az időfüggő útvonaltervezés, illetve az, hogy eleve három útvonalat ad meg a készülék, amiből kiderül, hogy a gazdaságos útvonal a legtöbbször alig egy perccel hosszabb, és azt is, mennyivel volt olcsóbb. Ehhez persze jól kell beállítani az autó fogyasztási adatait a paraméterek között, de ezt nagyjából mindenki tudja az autójáról. Szokás szerint a navi beállítható gyalogos, sőt, teherautó üzemre, de van motoros és kerékpáros üzemmód is. Igaz, a hardver nem erre való, nem különösebben ütés- vagy vízálló, de alkalmanként elmegy. A TMC vevőt az autós kábelbe építették, ennek működéséhez kell egy TMC-s SD-kártya is, a tesztkészülékben ilyen nem volt – állítólag nem is vesztettünk semmit.

Vagyis egy erős középkategóriás navi a Ready 50, viszont mindent jó minőségben tud, szépen animálva mozognak a menük, szépek a képek, nagyjából ez az, ami többlet egy olcsó készülékhez képest. Persze a hatalmas képernyőn kívül. Azt viszont meg kell szokni, hogy az érintőképernyő határozott nyomást igényel.

Őszintén szólva a használatban semmi frenetikus újdonságot nem tapasztaltam, elvittük a Szlovákiaringre is, persze ott is jól ismerte a környéket. Gyorsan működik, nem késik, egyértelműek a jelzések és a sávasszisztens nagy segítség a bonyolultabb csomópontokban.

Amúgy egy 500 megahertzes proci dolgozik benne, ami az átlagfelhasználónak teljesen érdektelen adat. Gondoltam, az összehasonlítás kedvéért megcsinálom a Spanyolország-tesztemet, amit a Ready 43 is. A számítási kapacitást a legegyszerűbb egy hosszú útvonal megtervezésével mérni: megadtam egy tetszőleges barcelonai utcanevet és házszámot, majd elindítottam a tervezést.

Kevesebb, mint 29 másodperc alatt megtervezte, ami szenzációs eredmény. Hogy miért? Azért, mert a gagyi és a márkás navi összehasonlításakor a Becker Ready 43 egy perc alatt végzett a feladattal. Igaz, az, hogy ennek csak 400 megahertzes a procija, még nem indokol ekkora eltérést, de lehet, hogy nem minden tervezési paraméter volt azonos. Emlékeztetőül egyébként a gagyi navi eredménye a barcelonai útszámítással: 5 perc 51 másodperc volt. Hát ezért is kerül a Ready 50 cirka 50-55 ezer forintba.