Őszintén megmondom, már nem is emlékszem, hogy jött szóba a Lada fűtésének jósága egy szerkesztőségi értekezleten. De abban szinte mindenki egyetértett, hogy a Zsigulik Szibériára méretezett fűtése megolvasztja a műszerfalat, banán érik a kesztyűtartóban, és leég a gatya rólunk.
Én viszont emlékszem, amikor gyerekként először vittek nyugati autóban - megdöbbentem, mennyire jó meleg volt benne. Azóta pont azt gondolom, hogy a Lada jó fűtése legfeljebb a Skodához és a Wartburghoz képest jó, mert akkor más még nem volt itthon. Nem volt összehasonlítási alap, a vakok között király volt a félszemű. A vita teljesen parttalan lett, amikor felvetettem, hogy acsarkodás helyett vegyünk pár hőmérőt, és csináljunk egy fűtéstesztet.
Hamar letisztult a kép, meghatároztuk a teszt körülményeit. Majd ha igazán hideg lesz, az autókat feltesszük az irodaház parkolójának legfelső emeletére, aztán, amikor ott állnak egy napot, megmérjük a motorblokkok hőmérsékletét, ellenőrizve ezzel, hogy ténylegesen felvették-e a környezeti hőmérsékletet. Majd egy adott útvonalon elindulunk, nagyjából azonos üzemi körülményeket szimulálva, adott távokon és időközönként megmérve az utastérbe helyezett három mérőponton fennálló hőfokot.
Az autók kiválasztásában csak egy biztos pont volt, a Zsiguli. Kézenfekvő volt a régi totalcaros Zsigulit visszakérni egy tesztre. Ezúton is köszönjük az új tulajdonosnak, Mayer Andrisnak, az ő Lada 1200-ese lesz a kihívó a tesztben. Az autó időközben olyan állapotba került, hogy amikor a közelébe értem, összefutott a nyál a számban úgy megkívántam. Gyönyörű állapotúra restaurálták, a krómozott Bakony ablaktörlőktől a ruszki lámpatesteken át a rendbe tett, barna ülésekig. Szinte csak a korban stimmelő szürke műszer maradt érintetlen, hiszen az szép volt.
Adta magát Bende Tibi korban majdnem hozzáillő BMW E28-asa, 1,8-as négyhengeres motorral, és betettük még a kihagyhatatlan magyar valóságot, a Suzuki Swiftet, Zách Dani 1,3-asa személyében. Érdekességképpen melléjük vettük Papp Tibi halál unalmas, halottegér-szürke belsejű, 1999-es, 1,6-os Avensisét, valamint egy új dízelt, egy Peugeot 308 HDI-t.
Ajánlkozott még Vályi Pista is a Kredenccel, de tudtam, hogy abban van állóhelyzeti fűtés, egy benzinkályha, ami azon túl, hogy reggelre befűti az álló autót, 5 fok alatt, hideg motornál automatikusan rámelegít a vízkörre, és ennek hatására nem csak hamar kezd fűteni, de a 2,5-ös motor miatt szinte túlságosan is. Itt csak puszta kézzel lehet küzdeni, nem engedünk trükköket, a svéd azonnal diszkvalifikálódott.
A mérésben vannak az adatok, a hőmérő által adott időben leolvasott értékek, és van pár szubjektív elem - a zaj, a hőérzet, a meleg irányíthatósága és a könnyű beállíthatóság. A teszt megkezdésekor segítőmmel, Papp Tibivel minden autón akkurátusan fél sebességre állítottuk a fűtőmotort, lábhoz és középre irányítottuk a befúvókat, a szélvédőre irányulót lezártuk, ahol ezt lehetett. A Ladánál pont nem lehetett, mert csak ez van, meg a lábtéri.
Egy mérőpontot közvetlenül a befúvás helyére tettünk, hogy lássuk, mikor kezd melegedni és mennyire meleg levegőt fúj be üzemmelegen. Egy mérőpontot a hátsó ülésre, egyet pedig a műszerfalra applikáltunk. Lehetett volna még színezni, de nem akartuk túlbonyolítani a mérést, lényeges volt a reprodukálhatóság.
A jó fűtés arról ismerszik meg, hogy hamar kezd melegedni az utastér, nincs orkán, nincs szemkiszáradás, és jól irányítható.
A mérés 6,2 kilométeres körön ment, volt benne kisebb utca, Szentendrei út, haladás 70-nel a legfelső fokozatban, no meg lámpától gyorsítás is. Lézeres hőfokmérővel nyugtáztuk, hogy minden motorblokk nagyjából egyformán egy-két fokkal nulla fok alatt van-e, tehát senki nem csalt előmelegítéssel. Indulhatott a teszt.
Az Avensisszel kezdtük. Én vezettem, úgy, ahogy szoktam, nem forgatva, de nem tötymörögve, épp csak haladva a többiekkel. Nem szeretem ezeket a se íze, se bűze japán autókat, de el kell ismernem, az Avensis korrekt kis bringa. A kezdetben 2,4 fokos utasteret a második mérőpontnál, nagyjából 3 kilométerre az indulástól már 31,1 fokos levegővel fűtötte, csendben és nagy mennyiségű levegővel. Hiába a nagy utastér, hamar jó klíma lett, a tesztút végére 14,8 fokos lett bent a levegő és a befúvott lég hőfoka megdöbbentő 64,6 fokos volt. Ekkor hiába mértünk viszonylag hideget, 15 fokot a műszerfalon, a kabát már nagyon sok volt, az Avensis tisztességesen bedurrantott. Ha tovább utaztunk volna, már leveszem a fűtést, mert megfővünk odabent.
Következett a Swift. A szintén 2,4 fokos utasteret az első mérőpontnál már 24,4 fokos levegővel fűtötte, de a szállított levegő egyértelműen kevesebb volt, mint a Toyotánál, és még mindig vacogtunk. A tesztút végére 10 fokos utasteret csinált, a befújt levegő hőfoka 53,4 fokos volt, de azért itt nem rohadtunk meg a melegben. Még bőven rajta hagytam volna a fűtést, ha tovább megyünk. Ez az autó is elérte az üzemi hőfokát.
Átültünk az E28-asba. A BMW fűtésével kicsit vacakoltunk, mert hiába volt nekem is vagy négy BMW-m, bizony elfelejtettem, hogy a karok mit, és hogyan állítanak, hol jön be fűtött és hol friss levegő. Végül sikerült, elindultunk. A BMW is ott parkolt, ahol a többi autó, de ez valahogy hidegebbenek tűnt, és a kezdeti mérés is azt mutatta, hogy itt nem 2,4-ről, hanem 1,5-ről indult a mérés. Tovább fokozta a bajt, hogy átkozottul hideg levegőt pumpált az utastérbe, a második mérőpontnál még csak 15,9 fokos levegőt tolt be és a seggünk is befagyott. Hiába mozdult meg a hőfokmutató és állt be majdnem teljesen középre, a gép csak lassan kezdett fűteni, a végére csak 11,5 fokot küzdött össze, és a befúvott levegőnek csak 48,2 fok volt a maximális hőmérséklete. Érzetre is hideg volt, és elmaradt a Suzukitól is. Pedig a termosztát biztosan jó, ám a hűtő még meg sem melegedett, mert túl sok a víz a motorkörben. Biztos sportosabb üzemre méretezték, de mindegy. Ejtettem egy könnyet a favoritom leszereplése miatt. Szomorúan mentünk a Peugeot-hoz.
Új gép, automata klímával, amit maximális fűtésre tettünk, beállítottuk az irányokat, kézi üzemmódba kapcsoltunk. Biztosan a sok műanyag miatt, vagy a franciásan mediterrán hangulat okán, de ez meg valahogy 4,1 fokos utastér-hőfokról indult. Az is lehet, hogy a hőmérő nem állt vissza, vagy valami miatt tényleg melegebb volt bent. Érzetre azonos, indulunk. A második mérőponton szánalmas 12,5 fokot fújt, a vízhőfok meg sem mozdult. Valószínűsítjük, hogy a vízkörben van valami elektromos segítség, mert az autó dízel, és ennek megfelelően kezd melegedni, tehát nagyon lassan. A gyors meleget talán egy fűtőelem, vagy pár vízbe lógatott izzítógyertya próbálja adni, mindenesetre eddig ez az autó volt a legrosszabb. A tesztkör végére megmozdult a vízhőfok, az autó szánalmas 8,3 fokos utastér-hőfokot kínlódott össze és a befúvott levegő mindössze 44,2 fokos lett. Egyébként a befúvás csendes volt, érzetre sem volt túl hideg, biztosan a sok műanyag és szövet miatt. De az eredmény gyenge.
Legvégén jön a kihívó, a szibériai rém, a fűtés-etalon. Három fokos az utastér, a műbőr ülés jeges kézzel mar a hátsómba, felszisszenek. Szívató kihúz, bal kézzel gyuszkó ráad, átkozott Zsiguli, igenis nagyon lehet szeretni. Érzem a ruszki szagot, a motor beindul, szépen sír a vezérműlánc. Ez az egyetlen, ahol a kétfokozatú fűtőmotort maximumra kapcsoljuk, és a felső rácsokat nyitjuk, mert itt nincs középső befúvó, hiszen ez egy ezerkecske 1976-ból. Próbálom hamar visszatolni a szívatót és nem nagyon pörgetni a motort, nehogy igazságtalan előnyhöz juttassam. Haladunk, nagyon élvezem az egyébként patent állapotú autót. Jól fog a fék, szép hangja van, nincs hajtóműzaj, de a második mérőpontot elérve még csak 14,6 fokos levegőt fúj, azt is nagyon szerényen és nagy zajjal. Szinte csak lehel, pláne az Avensishez képest.
A négyfokozatú váltóval 70-nél úgy forog a motor, mintha kettesben mennék bármelyik másikkal, na, majd csak jól befűt a rém. A hőfokmérő már rég kimozdult, de a nagy dobás elmarad. Az ajtókárpit tetején a fém olyan hideg, hogy a vállcsontommal érzem, a fenekem már kicsit befűtötte az ülést, de a várt nagy meleg elmarad. A végén mindössze 7,8 fokos az utastér, de a fémek még szúrják a hideget, a befúvott levegő maximális hőfoka mindössze 24,8 fok, ez tényleg szánalmas. Melegedett valamicskét az utastér, meleg levegőt lehelnek a rácsok, a lábhoz is meleg jön, de kevés ez a boldogsághoz, a győzelemre esélytelen.
Bár a vízhőfok-mutató hamar kimozdult, ennek ellenére lehetséges, hogy a termosztát kicsit átereszt, bár a hűtő még nem igazán meleg. Mire visszaérünk a telephelyre, kicsit járatjuk, a fotóhoz átrakjuk, addigra megy fel rendesen a műszerfali hőmérő mutatója, de nem teljesen függőlegesbe, hanem picit balra dől. Mintha túl sok víz lenne a rendszerben és sokkal több idő kellene, hogy igazán átmelegedjen és fűtsön.
A tesztet az Avensis nyerte toronymagasan. Az tényleg majdnem megolvasztott a műszerfalat, papíron utána a BMW jött, de én a Suzukit elé tenném, mert azt szubjektíve melegebbnek éreztük és valóban hamarabb fújt meleget. Utána a dízel Peugeot, majd a nagy vesztes Zsiguli.
Én tudtam, hogy nem a Lada fog nyerni, bár a BMW-t jobbnak gondoltam ennél. A többiek meg úgyis azt mondják majd, hogy ennek a Zsigulinak nem volt a topon a hűtőrendszere. Hozzanak másikat, a tél még tart.
Kapcsolódó blogposztunkban hozzászólhat!
