Hamarosan a tájszólást is megérti a navi

NNG hangvezérlés

2015.08.06. 06:17
Ülsz a kocsiban, megéheztél, kérdeznéd a navit, hol egy hamburgeres a környéken, de nem teheted, mert tilos menet közben nyomkodni a képernyőt. Probléma? Szál se, megkérdezed szóban, a gép meg már mondja is. Amit Tokióból súgnak neki. A fejlődés csodálatos és kicsit nyomasztó, de örülünk neki.

A budapesti székhelyű NNG úgy növekszik, hogy az ember csak kapkodja a fejét. Egyik hónapról a másikra lett vagy öt új NNG-s ismerősöm, de nem azért, mert ennyi új embert ismertem meg, hanem mert az ismerőseim közül ennyien váltottak munkahelyet és ültek be az új, egyre csak növekedő alapterületű irodaházba. Nem tudja, mi az az NNG? Ők csinálják az iGO navigációs szoftvert.

Nekik fontos a mobil eszközökre értékesített iGO-programok piaca, de mi most az autógyáraknak készülő fejlesztésekről hallottunk tőlük. Az autóipari partenerek listája lassan kiterjed a kábé mindenkire, saját elmondásuk szerint a tíz legnagyobb autómárkából héttel már együtt dolgoznak. A többi csak idő kérdése, növekedésüket látva 2014-ben több díjat is nekik ítéltek, 12 országban van irodájuk vagy képviseletük, amikor növekedésről beszélnek, tízmilliós darabszámokban gondolkodnak.

Felfoghatatlan, amit egy igazán zsúfolt nagyvárosban a rendszernek a navigáláshoz kell csinálnia: sokszintes felüljárón ki kell tudnia számolni, épp melyik szinten tartunk merre, a felhőkarcolók és alagutak által árnyékolt területeken is megbízhatóan kell navigálnia, amihez a műholdakon kívül számtalan egyéb jelet kell feldolgoznia (gyorsulásérzékelők, sebesség-jeladók, egyéb jelforrások). Aztán jönnek a helyi piac sajátosságaihoz alkalmazkodó fícsörök: arab országokban például jól jön, ha a kijelzőn látni, éppen merre van Mekka, és azt is tudhatja az allahfélő ember, mennyi idő van még a következő imáig.

Ezeket megbízhatóan összehangolni már akkor is őrületes meló, ha csak navigálásról beszélünk. De ma már az autók annyiféle jelet küldenek, és annyi helyen van lehetőség beavatkozásra, hogy nem csak segítenek (például a kilométeróra jelével), hogy a navitól érkező információ a lehető legpontosabb legyen, de ezeket az infókat felhasználhatják a működésükhöz is. Mert így előre tudhatják, kanyar jön, ahol lassítani fogunk: az automata váltó egy alacsonyabb fokozatot készíthet be a visszaváltáshoz, emelkedőhöz érve nem csak a megfelelő sebességi fokozatot készítheti be előre, de az esetleges hengerlekapcsolást is kiiktathatja. A fényszóró már akkor a kanyar ívére fordulhat, mikor mi még a kormányt meg sem mozdítottuk. Ha tudható, hogy földútra hajtunk, a futómű is felkészülhet előre – a lista nagyjából végtelen. És ezek egy része nem csak kényelmi funkció, a forgalmi helyzetre felkészülés jelentős üzemanyag-megtakarítást hozhat, ezzel együtt környezeti terhelés is csökken.

A demószobában érthető okokból tilos volt fotózni, és a karbon fóliával bevont dobozba épített, láthatóan csúcs-mega-prémium rendszerről is csak annyit mondhattak el cinkosan kikacsintva, hogy összesen 918 darab készült belőle. Ez például már előrevetíti a beépített rendszerek jövőjét: nem csak egy kijelzőn fut majd a navigáció: az egyiken csak passzív módon látjuk a történéseket, a másik, érintőkijelzőn viszont programozhatunk, nagyíthatunk, bármit csinálhatunk. Ez, nem meglepő módon jóval több memóriát igényel, és természetesen a csúcsrendszereken csak nagyon részletes megjelenítés futhat, szép grafikával, nagy felbontással, ami megint csak rendszerigényes.

Ez az irtózatos mennyiségű információ nem csak a navigációs berendezés agyát veszi igénybe, a miénket is. Sok adat érkezik, és mi is egyre több adatot szeretnénk bevinni. Méghozzá könnyedén. A bepötyögés már nagyon avítt dolog, a hangvezérlés a jövő. A gesztusvezérlés is szóba került, de az egyelőre zsákutcának tűnik, senki nem fog az autója kedvéért egy új jelbeszédet megtanulni, csak azért, hogy új zeneszámot válasszon, lekapcsolja a ventilátort, vagy eljusson a nagyihoz (ezekhez mindhez félreérthetetlen kézmozdulat-kombinációkra van szükség). Az emberek beszélve kommunikálnak, ezt kellene a navinak is tennie.

De ez kicsit sem könnyű. A tájszólás, akcentus olyan, amire mindenki gondol, de hallotta már saját magát reggel, amikor az ajkai is alig mozognak, a hangszála meg mintha szögesdrótból lenne? És amikor meg van fázva, allergiás? Ez mind nehezíti a hangfelismerők dolgát. Aztán ugyanazt számtalan módon el lehet mondani. Szórend, szavak, mind más és más. Hát, ezt nagy biztossággal levezényelni nem kis számítási feladat. És itt jönnek képbe a japánok.

Az NNG most hozta nyilvánosságra az iNAGO-val közös együttműködésüket. Ez a tokiói székhelyű friss gondolkodású csapat arra specializálódott, hogy a hangvezérlést tökéletesítse. Az egyik trükkjük, ami miatt a beszédfelismerés könnyebben elérhetővé válik a nem túl drága rendszerekben is, hogy az erőforrásigényes számításokat nem a kocsi hardvere intézi, hanem internetes kapcsolat segítségével, a saját szervereikkel végeztetik a piszkos munkát. Az ember csak belemondja a mikrofonba, hogy hamburgerezni akarok, az online kapcsolatnak köszönhetően pikk-pakk feldobja a lehetséges címeket. Persze ez még csak véletlenül sem ilyen egyszerű, de majdnem.

A bemutató kicsit vontatottan zajlott, hiszen egy tesztüzemben futó rendszerrel birkóztak az NNG-sek, a szerverek japánban vannak, így időbe tellett, mire kiért, majd visszajutott az infó. Angolul kommunikált a rendszer, és elég jó asszociációs képességekkel rendelkezik: nem hozta zavarba, ha csak odavetjük neki I'm hungry, mert visszakérdez, mit ennénk, fennakadás nélkül érti, hogy I'll go for a hamburger, de azt is kapásól tudja kezelni, ha in medias res azt mondjuk, I'd like to have a burger.

És ami igazán lenyűgözött, hogy még attól sem dobta le a japán szerver az ékszíjat, ha angolosan mondja az ember Ájdlájk tu hev, majd a végén a hembörgr helyett jó magyaros hamburgert hall. Gyorsan megkérdezi, milyen árkategóriában ennénk, aztán az olcsó válaszra már magától felkínálja a húsz dollár alatti McDonalds-ot, Burger Kinget, satöbbit. Számtalan egyéb szűkítési feltételt lehet figyelembe vetetni, például hányan, milyen céllal mennénk (üzleti megbeszélés, randi, csak úgy), a kiválasztott helyre innentől már magától elnavigál.

Autója és gyártója válogatja, a rendszereit mennyire fűzi össze egymással, de bizony ez a netes kapcsolat lehetőséget adhat arra, hogy illetéktelenek belepiszkáljanak az autónkba, olyan adatokat szedjenek ki, amiket mi nem akarunk megosztani senkivel. Igazán szélsőséges esetben még a féket, a gázt, de még a kormányt is kezelhetik a hekkerek. De emiatt nem szabad lemondani a netes kapcsolatról, számtalan helyzetben jön jól az online kommunikáció, hogy mást ne mondjunk, tőlünk függetlenül, bármikor frissítheti magát az adatbázis, a legújabb információk alapján navigálhatunk, nem kerülünk dugóba, tudja a rendszer, hol van terelés, satöbbi.

Mér nem tiltják le a francba?

Ha veszélyes dolog a mozgó autóban a navit buzerálni, miért nem tiltják le a francba az egészet? Mert a dolog nem ilyen egyszerű. Mi van, ha az utas szeretne navigálni? Oké, feltesszük a kérdést, hogy utas vagy-e. Ha igen, birizgálj csak nyugodtan. És aki birizgálni akar, az nemfogja leokézni a kérdést? Hát dehogynem, viszont még egy lépcsőt beiktattunk a rendszerbe, amikor nem az útra figyel. Ráadásul, ha korlátozza a gyártó a hozzáférést, kutatások szerint a vezető figyelme még inkább elterelődik az útról, mert a megoldást kezdi keresni, hogyan tudná mégis megoldani, hogy módosítson a címen, új keresést indítson. Erre lehet jó megoldás a beszédvezérlés. Persze, vannak, akik szerint már a rádióhallgatás is elvonja a figyelmet, azt is be kel tiltani. Nekik azt kívánom, hogy megnyugtató zene helyett az anyósuk duruzsoljon a fülükbe. Próbálják csak a mamát betiltani...

Úgy tűnik, a navigáció lesz a jövőbeli autók egyik legfontosabb alkatrésze: az önvezető autó egy percig sem tudna létezni kifinomult, pontos és kényelmesen kezelhető, összetett navigáció nélkül. Ami ha kell, a kamerák képe alapján update-eli az adatbázist, kommunikál más navikkal, és még a fene tudja mi mindenre képes. Lesz min dolgozniuk a fejlesztőknek.