Szerszám szombat: izzítógyertya vibrokihajtó

Gyönyörű szerszám. A munkásember a kezébe fogja, és beleszeret. Pont kézbe illő mérete, rücskös bevonata, csillogó feje elbűvöli a szemlélődőt, kéjjel pattintja fel a mesésen kidolgozott negyedcolos négyszögre a fájdalmasan szép, selyemfekete dugókulcsot, majd elkezd ropogtatni. És ropogtat, és ropogtat...

Mivel nekem otthon csak egy jól karbantartott dízelem van, rendszeresen ellenőrzött, nemrég ki- és betekert izzítógyertyákkal, külső segítségre szorultam, amikor a Beta kimondottan izzítógyertyák kibányászására kitenyésztett vibrokihajtóját tesztelni szerettem volna. Hogy, hogy nem, Novoth Tibinél éppen egy begyógyult gyertyás dízel Alfa várt kényes műtétre, úgyhogy valódi, életszagú körülmények között próbálhattuk ki a csodafegyvert.

Tibi minden lényeges tudnivalót összefoglalt a videóban, csak ismételni tudnám, azt meg minek. Viszont azóta is gondolkodom rajta, hogyan készülhetett ennyire alkalmatlan szerszám, ezért megpróbáltam utána nézni, mit csinálhattunk rosszul. A kezelési útmutató nem segít, csak a munkavédelmi tudnivalókat sorolja fel, a reklámvideó meg elegánsan átsiklik a lényegi rész felett.

Csak arra tudok gondolni, hogy az ultrafinom légkulcsot akkor lehetne sikeresen használni, ha az ember már kézzel megindította a gyertyát és megszorul az elkokszosodott feje. Ennek viszont nincs sok értelme, mert pont a megindítás a kritikus művelet, amikor beszakad az átkozott. Ehhez kéne a trükkös szerszám. Utána már egy türelmes szerelő ki-be tekergetéssel, kenőanyag-bejuttatással jó eséllyel ki tudja imádkozni a kényes alkatrészt. Ha viszont annyira megszorul, hogy erre nincs remény, a vibrokihajtó sem fogja megindítani – ebben a próba után egészen biztos vagyok.