Trancsírozni csak szakszerűen

Szerszám szombat: törött izzítógyertya kiszedő készlet

2016.11.19. 12:54

Amikor az ember válogatott jókívánságok közepette konstatálja, hogy nem jön ki az izzítógyertya, először jobb lehiggadni. Nem szabad hagyni eluralkodni az érzést, hogy mi vagyunk a legszerencsétlenebb szerelők a világon, mert ilyesmi csak velünk fordulhat elő. Szépen elő kell venni a kis koffert a legfelső polcról, és nekiállni a szobrászmunkának.

Úgy tűnik, az izzítógyertya-kiszedés körüli problémák soha nem látott gyakorisági szintre értek. Régen nem értette volna szegény autószerelő, ha bekopogtat nála az ügynök, hogy volna itt néhány spéci eszköz, amivel ki lehet bányászni a legcsökönyösebb izzítógyertyát is. Halántékát kopogtatva mutatta volna fel a hosszú T-kulcsot, hiszen más nem kell hozzá. De a modernnek mondott hengerfejekbe csavart arasznyi hosszúságú pálcikák ma az egyik legfélelmetesebb taposóaknává léptek elő, hiszen ha nem sikerül egyben kiimádkozni őket, akkor általában nincs mese, le kell kapni a hengerfejet. Abból pedig bármi kisülhet, egyszerű síkolástól teljes motorgenerálig. A legenyhébb változat is tetemes lyukat üthet egy átlagos családi kasszába. Pedig csak sima rutinkarbantartásnak indult a dolog.

Az autószerelő minden szalmaszálba megpróbál belekapaszkodni, hiszen a hozzá nem értő ügyfél szemében seperc alatt kontárrá válhat, ha egy ilyen egyszerű feladatot nem képes bonyodalom nélkül elvégezni. Amikor a számla végösszege hirtelen egy nagyságrendet ugrik, a legjámborabb autótulajdonos is gyanakvóvá válik, pedig a beletörött izzítógyertya sajnos mindennapos eset. Ezért ha csak pici esélyt lát ennek megúszására, inkább beruház olyan csodafegyverekbe, mint a vibrokihajtó. Általában hiábavaló az igyekezet, ami nem akar kijönni, az bent marad.

Van azonban még egy utolsó utáni lehetőség, az izzítógyertya kifúrása. Nem kicsit kockázatos a művelet, precíz ember nem is szívesen lát neki, amíg a motoron van a hengerfej. Elég, ha csak kicsit mászik félre a fúró, máris tetézte az ember a bajt ahelyett, hogy megoldotta volna. Ha csak egy kicsi spén hullik az égéstérbe, megint csak nagyobb zűrt okozhat az ember, mint ami volt. Súlyosbítva azt, ami amúgy is.

A kiskoffer leírása is azzal kezdődik, hogy jobb a békesség, ne legyünk lusták, ugorjon le az a hengerfej. Ha esetleg mégsem – khm – akkor érdemes kiszedni egy porlasztót, és amíg dolgozik az ember, azon a lyukon át fújjon be levegőt a kompresszorral, hogy ami be akarna hullani, inkább kifelé hulljon. Jó ötlet, de az üzemanyagrendszer megbontása megint csak újabb problémákat okozhat.

Aki bátor, úgyis nekiáll furkálni. Ehhez kap meg minden elképzelhető segítséget a kiskofferrel. Legyen M8-as, M9-es vagy M10-es a menet, benne vannak a tizedre tökéletes átmérőjű fúrók, csapok, menetfúrók, kihúzók. Én ehhez nem vagyok elég vakmerő, inkább kihagytam a vájármunkát, összekühedt izzítógyertya hiányában.

A bemutató videó azzal kezdi a műtétet, hogy az elektromos csatlakozásnál fogva kirántja a gyertya belét. Erre a valóságban általában nincs szükség, mivel a kifurkálásra többnyire csak akkor szánja rá magát a szegény ember, ha már letörte a gyertya fejét. De ha mégis előbb belátta, hogy nem fog az kijönni, a kihúzott elektromos csatlakozó helyére szépen központosan beüthet egy fúróvezető hüvelyt. Ezzel leteheti a sikeres kifúrás alapkövét, elvégezheti a precíz előfúrást egy 2,6 milliméteres csigafúróval.

Innentől néhány lépcsőben, további hüvelyek, vezetők segítségével türelmesen haladva lefúrhatja az izzítógyertya hatlapú fejét, majd a gyertya menetének magátmérőjénél éppen csak kisebb fúróval egészen a hosszú, hengeres szárig hatolhat, amely az égésteret lezáró kúpban végződik. Ebbe menetet vágva már fel lehet támasztani a kihúzó szerszámot, amely kis szerencsével nagy megkönnyebbülés közepette milliméterről milliméterre kihúzza a lényegi részt. Ha nem szakad le a koksztól megvastagodott feje. Ezután már csak a gyertya menete marad a hengerfejben, ezt már jó eséllyel tényleg ki lehet bűvészkedni, majd újravágni a menetet.

Van itt azért néhány lépés, amelynél erősen összeszorítanám a farpofáimat, ha nekem kéne utána felhívni az ügyfelet, hogy nem jött össze. Én tutira leszedném a hengerfejet, és ha már lent van, úgyis muszáj gépműhelybe vinni a kötelező síkolásra, ott pedig általában megvan a megfelelő felszerelés az ilyen mutatványokhoz. Ha meg nem jön össze, nagy ügy, betekernek egy Helicoilt vagy egy perselyt, és már meg is oldották a problémát. A legjobb mindenesetre az, ha rendszeresen ellenőrzi, cseréli/cserélteti a gondos tulaj az izzítógyertyákat, és akkor nincs szükség ilyen jellegű beavatkozásra.